MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A frakcióból tudtommal még Horváth László képviselőtársam is hozzá szeretne szólni, csak itt az elhúzódó viták közben már nem lehetett pontosan tudni, hogy miről van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzünk szembe azzal, hogy az élet mindennapjait, azt, hogy mi folyik az iskolában, a törvény csak korlátozottan tudja szabályozni. A pártállami törvények sem tudták megakadályozni a jó tanárokat abban, hogy jól tanítsanak.
A törvény, a politika csak arra képes, hogy szabályozza azokat a feltételeket, melyek könnyebbé vagy nehezebbé tehetik a tanárok dolgát.
A tanári munka persze elsősorban személyiség kérdése, de nem pusztán azé. A jó tankönyvek születése, a megfelelő műveltséganyag kiválasztása elsősorban jó szerzők kérdése, de ismétlem, nem pusztán azé.
Én arról szeretnék szólni, mit tehetne azért a törvényhozás, és mit tehetne később a rendeletalkotó azért, hogy a személyiségüknél fogva legalkalmasabb emberek igazán képzettek legyenek, és mit tehetne azért, hogy a műveltséganyag megválasztását, a tankönyvek elfogadását ne a politikai elfogultság, s ne is szakmai monopóliumok döntsék el.
Az oktatás legfontosabb személyi feltételét jelentő tanárság és tanítóság szakmai színvonalát, a pedagógusok lehetőségekhez képest maximális anyagi megbecsülése mellett a törvény- és rendeletalkotó a tanárképzés és tanártovábbképzés szabályozásával, az iskolában oktatott tananyagot pedig a tanterv- és tankönyvkészítés és elfogadás rendjének szabályozásával tudja befolyásolni.
Mitől jó vagy rossz mindez? Nem tudjuk megmondani innen a Parlamentből vagy odaátról a minisztériumból. Nem tudjuk megmondani, hiszen a tanárképzés egyik-másik tantárgyáról vagy a tankönyvekről csak egyéni véleményünk, személyes tapasztalataink lehetnek, vagy éppen igazgatási vagy szociológiai logikával megírt elemzéseknek hihetünk.
Ha el akarjuk kerülni a szakszerűtlen vagy éppen ideologikus szabályozás csapdáit, csak két dolgot tehetünk.
Először: kimondhatjuk, hogy bizonyos közös műveltségi, iskolázási minimum a magyar társadalom egyik legfontosabb integrációs ereje, az erre épülő sokféle szemlélet, sokféle műveltség viszont a pluralizmus egyik legfontosabb jegye.
Másodszor: kimondhatjuk, hogy a szakmai szervezeteken alapuló, szervezetekben folyó vita és a valamennyi oktatáspolitikai, nemcsak pedagógus szakmai szereplő szóhoz jutását lehetővé tevő társadalmi kontroll előfeltétel.
Tisztelt Ház! Lássuk először a tanárképzést, áttételesen a felsőoktatási törvényjavaslat éppen elkezdődött vitájához is kapcsolódva. Segítsük elő, hogy az egyetemek, főiskolák ne csak a hagyományos, sok esetben avítt morálpedagógiai szemléletből következő logikával alakítsák ki a képzés rendjét.
A tanárképzés követelményrendszerének megfogalmazásában szerepet kell adni az iskolafenntartóknak, a pedagógus szakmai szervezeteknek, a rendszer egészének áttekintésére képes megyei, illetve országos intézményeknek.
A tanárképzés követelményrendszerében központi helyre kell helyezni a pedagógus szakma megtanítását, azoknak a technikáknak az elsajátítását, amelyektől egy tanóra, ha a tanár személyisége is megfelelő, valóban olyanná válik, mely emlékeztet legjobb iskolai élményeinkre. Minél több dolgot kell megfoghatóvá, továbbadhatóvá tenni abból, amit a tanári személyiség varázsának nevezhetünk.
A tanárképzés követelményrendszerében a megváltozott tanárszerepre való tekintettel nagyobb teret kell biztosítani az ezzel foglalkozó tudományos szervezetek, intézmények véleménye alapján kialakított oktatáspolitikai, oktatás-gazdaságtani ismereteknek. Ugyanis a tanárnak ahhoz, hogy jogaival és lehetőségeivel élni tudjon, ismernie és értenie kell az oktatást környező erőviszonyokat.
A tanári szakmában, éppannyira, mint minden más területen, a változó ismeretekkel is lépést kell tartani. Ennek a lépéstartásnak a támogatása a kormányzat egyik legfontosabb feladata. A lépéstartás irányítását, azaz a továbbképzést azonban nem szabad monopolizálni olyan módon, ahogy a törvény-előterjesztő szeretné. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, hogy továbbképzést végezzen. Azt, aki ezt roszszul csinálja, kiszűri majd a piac, az iskolafenntartók és a tanárok által fizetett tandíjak révén, illetve az iskolafenntartók és a tanárok közötti, meghatározott kurzusok elvégzését magasabb bérrel honoráló szerződések által.
Kiszűri őket másrészről a nyilvánosság, mely ágazati tudományos folyóiratokban és oktatási folyóiratokban kap teret.
Szükségesnek tartjuk továbbá, hogy a továbbképzési piacot normatív módon támogassa az állam is. Ma is folynak jó továbbképzések a fővárosi, megyei pedagógiai intézetek, pedagógus szakmai szervezetek, ágazati tudományos társaságok, például Történelmi Társulat tanári tagozata szervezésében.
Ezek támogatandók, úgy, hogy a tanárok, illetve a fenntartók által fizetett tandíjak egységes százalékát átvállalja az MKM.
Tisztelt Ház! Az oktatás tartalmának befolyásolását másrészről a műveltséganyag meghatározásával kell kezdenünk. A magyar oktatási rendszer egységessége, az állampolgárokat integráló, országosan egyenlő minimális műveltség meghatározása gyakorlatban csak iskolatípusokra bontva lesz lehetséges. Az általános iskola vonatkozásában - ahonnan ugyebár senkit nem lehet eltávolítani - a közös minimumot leginkább tantervben lehet meghatározni, de semmiképpen nem alapvizsgában, hiszen egy ilyen vizsga semmit nem ér, és semmit nem szankcionál.
Az iskolatípusokra átfogó kerettanterveket kell alkotni. E kerettantervek összességét érdemes azután nemzeti alaptantervként kiadnunk, és mindenki számára hozzáférhetővé tennünk.
A kerettanterveket, vagyis a Nemzeti Alaptantervet pedagógus szakmai szervezetek bevonásával kell megalkotni, egy, ezzel hivatásszerűen foglalkozó szakmai műhelyben, tudományos intézetben.
A kerettantervek jóváhagyása azonban nem lehet pedagógus belügy. Olyan szervezethez, a FIDESZ által javasolt Országos Közoktatási Tanácshoz kellene telepíteni azt, melyben a pedagógus szakma szervezetein kívül az iskolafenntartók, az iskolahasználó szülők és diákok, az iskolákat végzetteket alkalmazó piaci szféra, valamint az egyetemek, a tudomány képviselői is jelen vannak.
Kerettantervnél magasabb szintű dokumentumot, a törvény által javasolt, úgynevezett tantervi alapelveket azonban szükségtelennek tartunk, hiszen az alapértékeket az Alkotmány tisztázza. Ha az alapértékek további részletezésére mégiscsak szükség van, azt semmiképpen nem fogadhatja el a Kormány, a magyar társadalom különböző, és egymással néha igencsak szemben álló csoportjainak közös értékeiről nyilatkozni csak a Parlamentnek van joga.
A sokat emlegetett világnézeti semlegességnek már a kerettantervekben meg kell jelennie. Az állam kerettanterveiben, hiszen ezeket végül is a miniszter adja ki, nem lehet elfogult egyetlen világnézet mellett sem, nem foglalhat állást tudományos vitakérdésekben.
Az érdekelteket bevonó, széles körű egyeztetés, illetve a legszélesebb értelmiségi közvéleményt megmozgató nyilvános munka megakadályozhatná, hogy olyan viták alakuljanak ki, mint amilyenek a közelmúltban zajlottak a Nemzeti Alaptanterv körül, amit sokan egy párt értékeit hordozó dokumentumnak szeretnének látni.
Tisztelt Ház! A műveltséganyagot végül is abban a formában, ahogy a gyermekekhez eljut, a tankönyvek hordozzák. Itt is csak azt ismételhetjük, hogy a tankönyveket, taneszközöket a már említett Országos Közoktatási Tanács javaslatára fogadja el a miniszter. Így volt ez a XIX. század utolsó harmadában és a század első felében is. Ez a magyar polgári hagyomány, és nem az, ami ma folyik az MKM-ben, hogy "az ideológiai kulcstárgyak" tankönyveinek megíratását és elbírálását egyaránt pártelkötelezettség alapján kiválasztott szerzők, parlamenti képviselők és köztisztviselők végzik.
(17.50)
Tisztelt képviselőtársaim! Nemcsak az oktatás ágazati érdekei, nemcsak a szféra demokratikus működése szempontjából fontos, hogy az Országos Közoktatási Tanácsra, illetve a mögötte álló szervezetekre bízzuk az említett kérdéseknek a megítélését, hanem társadalompolitikai megfontolásokból is.
Azt a sokat emlegetett civil társadalmat csak úgy lehet megerősíteni egy, a közelmúltban még igencsak centralizált országban, ha az emberek megértik: szervezkedésüknek befolyásuk van létükre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
