SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter:
SZABÓ JÁNOS, DR. földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Cséfalvay Képviselőtársam! Azt kell elöljáróban megállapítani, hogy lényegében két kérdés köré csoportosul az ön interpellációja. Nevezetesen az egyik az, hogy az állami gazdaságban az úgynevezett 20 aranykoronás dolgozói földalap is eladásra került, a másik pedig az, hogy áron alul került eladásra az állami gazdaság. A felhozott példák ezt látszanak igazolni. Hangsúlyozom: látszanak igazolni.
Mielőtt a kérdésekre érdemi választ adnék, nagyon röviden szeretném tájékoztatni képviselőtársamat és a tisztelt Országgyűlést azokról az előzményekről, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megértsük a kérdésre adott konkrét válaszokat.
Tehát azt szeretném elöljáróban mondani, hogy az Alagi Állami Tangazdaságnak 1992 elejére 800 millió forintos tőketartozása mutatható ki, és ezt követően a vállalat nem tudván mit tenni, csődeljárást kezdeményezett, illetve öncsődöt jelentett. Miután azonban ez nem vezetett eredményre, saját maga kérte a Pest Megyei Bíróságtól a felszámolását. A felszámolási biztosnak az OTP az Ingatlanfejlesztési és Forgalmazási Rt.-t jelölte ki, és a felszámolás közzétételének és megindításának az időpontját 1992. október 1-jében jelölte meg.
Amikor a felszámolási eljárás megindult, akkor a gazdaság üzemegységei - így különösen a termőföld, valamint a jelentős értéket képviselő gyümölcsös és szőlőültetvények - folyamatos művelését mindenképpen biztosítani kellett, mert üzemképes állapotban is voltak ezek. Tehát ez volt az egyik döntő szempont, amit biztosítani kellett akkor, amikor ez a felszámolási eljárás folyt.
A másik pedig az, hogy ugyanakkor azt a tehenészetet, amelynek a felszámolása elkerülhetetlen volt, azt bele kellett kalkulálni a felszámolási tervbe, hogy azt meg kell szüntetni. A felszámolás első ütemében meghirdetésre került pályázatos úton egyenként és külön-külön is a gazdaságnak a vagyonrésze. Ez azt jelentette, hogy 19 önállóan pályázható egység decentralizált privatizáció keretében meghirdetésre került, de meghirdetésre került a gazdaság egésze is.
Ilyen előzmények után mondom, hogy nem került eladásra a 20 aranykoronának megfelelő földalap abban a földmennyiségben, amelyik végül is a vétel tárgyát képezte. Kimaradt ebből nemcsak ez, hanem kimaradt a váci szakiskola és a fóti gyermekváros részére átadni kívánt terület is, továbbá kimaradt egy jelentős erdőterület. Ilyen körülmények között tehát csak a megmaradó terület - amelyik nem veszélyeztette sem a kárpótlási földalapot, sem a most elmondottakat - képezte a vétel tárgyát.
Itt jegyzem meg mindjárt, hogy a közel 650 millió forint vételár kifizetésre került és ezen túlmenően birtokba adásra is került a vétel tárgya.
Ezzel gyakorlatilag át is tértem a kérdés másik oldalára, és azt szeretném mondani, hogy lényegében a komplexumra mint egészre csak két pályázó jelentkezett, és ezek közül ez a bizonyos belga cég, amelyik a vétel során vevő lett, háromszor olyan magas árat ígért a vétel tárgyát képező gazdaság egészéért, mint egy másik cég. Így nyilvánvaló volt, hogy a két lehetőség közül ez utóbbit kellett választani.
Ami pedig azt illeti, hogy értéken kelt el vagy nem értéken ez az ingatlan, illetve maga a gazdaság, arra vonatkozóan szeretném önnek mondani azt, kétségtelen, hogy az új-zélandi cég, amelyik ezt az ingatlant felértékelte, ennél a vételárnál lényegesen magasabb értéket hozott ki. Azonban azt is meg kell mondani, hogy ez az új-zélandi cég valamilyen módon érdekelt volt a magas vételár kihozásában, ugyanis egy vegyes vállalatnak a része, a másik része pedig pontosan az Alagi Tangazdaság volt. Tehát ilyen körülmények között itt olyan érdekazonosság állt fenn, amely miatt az elfogulatlanság az értékelésben nem volt biztosított.
Azt kell még itt mondani, hogy a tényleges értékesítés valójában kereken 30000 forintos hektáronkénti áron történt meg. Ehhez képest teljesen megalapozatlan és eltúlzott az új-zélandi cégnek a 200000 forintos hektáronkénti értéke. Megítélésünk szerint nem indok az sem, hogy bizonyos eseti földeladásoknál milyen irreálisan magas volt a vételár, mint ahogy az sem indok, amit tisztelt képviselő úr mondott, hogy az M0-ás és a 2-es országút mintegy 20-30 kilométer tekintetében érinti az eladott földterületet. Azt kell mondani, hogy mindössze 6-8 kilométerről van szó, tehát végeredményben ez sem olyan szempont, amelyik miatt indokolt lett volna azt elfogadni, hogy nincs kellő áron értékesítve ez az ingatlan.
Végül is azt kell megállapítanunk, hogy a lehetséges vevők közül ez a vevő jelentkezett olyanként, amelyiknek a vételárát a gazdaság el tudta fogadni, illetve a felszámoló el tudta fogadni.
Szeretném még azt megemlíteni a képviselő úrnak, hogy ez a cég a szerződésben azt ígérte, hogy az összes állami gazdasági dolgozót fogja alkalmazni. Ezt most utólag tényként kell megállapítani, hogy meg is tette, kivéve azt a 15 dolgozót, aki a felszámolással volt még elfoglalva. Ilyen körülmények között megítélésünk szerint semmilyen kótyavetyéről, áron aluli értékesítésről az adott esetben nem volt szó.
Ezekre figyelemmel kérem, hogy szíveskedjék elfogadni a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps.)
