GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! 1988-ban a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egy szándéknyilatkozatot írt alá, amely szerint négy vízlépcsőt építenének a Dráván. Ez Maróthy elvtárs nagyszerű örökségéhez tartozik. De azt már kevesebben tudják, hogy elődünk, az előző Parlament 1990 áprilisában ratifikálta ezt a "príma" egyezményt. Úgyhogy most valóban itt a következő bomba, amivel foglalkoznunk kell.
Szerencsére ez nem egy szerződés, tehát nem egy olyan jellegű örökség, mint a bősi, hanem itt egy szándéknyilatkozatról van szó, ahol csak a szándékot fejezték ki, de nem konkrét egyezményt kötöttek, hanem benne van ebben a szándéknyilatkozatban az, hogy az egyes vízlépcsők megvalósítására külön-külön egyezményt kell kötni.
Ilyen egyezményt nem fog Magyarország aláírni. És ezzel az első kérdést nagyon egyszerűen meg lehet válaszolni, illetőleg a címben szereplő kérdést, hogy szükségünk van-e ilyen vízlépcsőre. Nincs. Nem kell.
Az egyezmény szerinti fő elv ugye megint a régi mese: a komplex hasznosítás, és ennek az örve alatt aztán becsempészni olyan dolgokat, amelyek hoszszabb távon nem igazán szolgálják a környezet és a természetvédelem érdekeit.
Ismeretes a szakirodalomból, hogy a rosszabb minőségű víz a duzzasztással tovább romlik, tehát a szervesanyag-tartalom az iszapban feldúsul, az élő szervezetek károsodnak, és nehézfémek, foszfátok feldúsulnak ebben a tározótérben.
A magyar-horvát vízgazdálkodási bizottság keretében működő vízminőségi albizottság közös értékelések során megállapította azt, hogy számos nehézfém, különösen a higany harmadosztályú minősítést ad a Dráva-Mura vízrendszerben, tehát a felső szakaszoknak a terhelése helyenként harmadosztályú minőséget jelent.
Ilyen vízduzzasztás egyértelműen az ökológiai rendszernek a károsodását, elszegényedését okozná, egyes halfajok kipusztulnának. Tehát a vízlépcső tárolóterének feliszapolódása a parti szűrésű vízkészletek tönkremenetelét is okozná. A talajvízháztartás változása kedvezőtlen lenne, egyes helyeken mocsarasodás, más helyen pedig talajvízszint-süllyedés következne be.
Ezekkel a jelenségekkel számos kutató foglalkozott, nemcsak nálunk, hanem Horvátországban is. A vízlépcső megépítése elleni érveket számos alkalommal ismertettük a horvát féllel. Nem tudom, hogy milyen alapon mondja ezt bárki Horvátországban, hogy ők erről nem tudtak. 1990 decemberében kint volt az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága, közölték a horvát féllel, hogy nem óhajtanak ilyen vízlépcsőt. Ugyanakkor 1990-ben kint volt a KTM politikai államtitkára, aki szintén közölte a horvát féllel, hogy nem óhajtunk ilyen vízlépcsőket.
Ők úgy tesznek, mint hogyha nem tudnák, mert közben egy kormányváltás volt: erről mi nem tehetünk, hogy az előző kormánytól nem hajlandók átvenni a dokumentumokat. Tehát azt nem állíthatjuk, hogy a horvát fél nem tudott erről, legfeljebb úgy tesz, mint hogyha nem tudna, adja az ártatlant, és előáll, hogy őneki ilyen és olyan szándékai vannak, és közli, hogy nem ismeri a magyar álláspontot.
Az Országgyűlés 28/1991-es határozata egyértelműen előírta, hogy mire kell törekedni a Duna- Dráva vízrendszeren. A 28/1991-es országgyűlési határozat azt is előírja a magyar Kormánynak, hogy ilyen közös nemzeti parkok - mint amilyen a Duna-Dráva Nemzeti Park lenne Horvátországgal, tehát ezeknek a - létrehozását gátló nemzetközi egyezményeket fölül kell vizsgálni. Ezt a KTM javasolta már a Kormánynak. Ezt a javaslatot a Kormány elfogadta, úgyhogy a tárgyalásokat minél előbb meg kell kezdeni ez irányban, hogy még ezt a szándéknyilatkozatot is, - mint hivatkozási alapot - megszüntessük.
Magyar és horvát vízügyi szakértők 1993 februárjában találkoztak Budapesten, és itt a jegyzőkönyvben azt tudták rögzíteni, hogy a két fél álláspontja a Dráva hasznosítására vonatkozóan eltér, illetőleg eltávolodott. Tehát ezeket újra kell tárgyalni.
A somogyi természetvédelmi szervezet rendezte 1993 májusában azt a konferenciát, amelyen a képviselő úr nem tudott részt venni, ahol magyar szakembereken kívül horvát, szlovén, osztrák és német szakértők is voltak. És az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága is itt volt.
A horvát minisztériumi váltás, vezetőváltás eredményezhette azt, hogy a Horvát Köztársaság környezetvédelmi főosztálya szárazföldi részlegének vezetője Eszékről kormánya hivatalos álláspontját így ismertethette, ahogy Ilkei úrtól az előbb hallottuk. Tehát ők továbbra is szorgalmazzák a Dráva úgynevezett komplex hasznosítását.
A vízlépcső felépítése ellen szóló érveket magyar szakemberek részletesen ismertették, tehát nem itt először. Ehhez csatlakozott Branimir Prpic úr, a zágrábi egyetem tanszékvezetője, aki elmondta, hogy a Dráván eddig megépült vízlépcsők jelentős károkat okoztak a környezetben, és semmi biztosíték nincs arra, hogy az új, létesítendő erőmű hatása nem lesz kedvezőtlen.
A természetvédelmi szekcióban Martin Schneider úr, az Európa Természeti Örökség Alapítvány részéről csatlakozott az ott megfogalmazott határozati javaslathoz, hogy mindenképpen létre kell hozni ezt a közös nemzeti parkot, mert így lehet megőrizni ezt az Európában már páratlan, szinte érintetlen folyómenti területet.
(14.50)
A drávai vízlépcső, illetőleg vízlépcsők megépítése sem energetikai, sem hajózási szempontból Magyarország számára nem indokolt, természetvédelmi és ívóvízellátási szempontból pedig kifejezetten káros. Tehát a magyar Kormánynak az a kötelessége, hogy a horvát felet rábírja arra, hogy elálljon ettől a - mondom: nemzetközi jogilag megalapozatlan - szándékától.
Horvát területen lehet vízlépcsőt építeni, de annak jelentős hatása Magyarországra és a közös határt jelentő folyószakaszra nem lehet. Az viszont egy olyan jelentéktelen létesítmény lenne, hogy ezt önmagában megépíteni nem szabad.
Tehát az általuk jelzett négy vízlépcsőből egyet tudnának megcsinálni: a gyurgyevácit, ez viszont energetikai szempontból - hogyha a duzzasztó hatása Magyarországra, illetve a közös folyószakaszra nem ér el, akkor - egyszerűen értelmetlen. Én ebben reménykedem, hogy ezt a horvát féllel el tudjuk fogadtatni. (Szórványos taps.)
