ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
ZACSEK GYULA, DR. (MDF)
ZACSEK GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dokumentumokat szeretnék a jegyzőkönyvhöz csatolni.
A hét végén három napot töltöttem Kárpátalján azért, hogy két állítás valóságtartalmáról személyesen győződjek meg.
Az egyik állítás Horn Gyulától, a volt külügyminisztertől származik. Idézem a parlamenti jegyzőkönyvből: "Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a kárpátaljai magyarság egyetért az alapszerződéssel" - idézet bezárva.
A másik idézet - szintén a jegyzőkönyvből - Jeszenszky Gézáé, a jelenlegi külügyminiszter úré. Idézet: "Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy e szerződés nem csupán összhangban áll a Kárpátalján élő magyar lakosság érdekeivel és vezetőin keresztül kifejezésre juttatott akaratával, hanem erősíti azoknak a máshol élő magyar kisebbségeknek a tárgyalási pozícióit…" - és itt befejezem az idézetet, nem folytatom tovább, idézet bezárva.
Horn Gyula a "magyarság" szót, Jeszenszky úr a "magyar lakosság" megfogalmazást használta beszédében, vagyis mindketten arról próbálták meggyőzni az Országgyűlést, hogy a Kárpátalján élő valamennyi magyar egybehangzó véleménye az, hogy az ő kérésükre ratifikáljuk ezt a szerződést így, ahogy előttünk fekszik.
E Házban már sok szó esett a szerződés előkészületei során elkövetett különböző hibákról.
(16.40)
A felelősség elismeréséről még nem sok. Az viszont számomra elfogadhatatlan, hogy hibáinkat az elmúlt évtizedek gyakorlatának megfelelően javítsuk ki, vagyis utólag ideológiákat készítsünk hozzá, majd próbáljuk rákenni saját felelősségünket valakire, valakikre. Ezt a hibát nem lehet átterhelni a kárpátaljai magyarságra, sem annak legitim szervezetére, a KMKSZ-re! A dokumentumok éppen arról szólnak, amelyekből itt önöknek - és amelyeket a jegyzőkönyvhöz csatolni szeretnék - idézek: "Alulírott kárpátaljai magyarok, ukrán állampolgárok kijelentjük, hogy az ukrán-magyar alapszerződés pontos tartalmáról nem volt tudomásunk, azt velünk senki nem egyeztette, véleményünket nem kérte ki, ezért senkit fel sem hatalmazhattunk arra, hogy a nevünkben e szerződés megerősítésére kérje a magyar Országgyűlést. Beregszász, 1993. május 7-9." A dokumentumok 15 lapból állnak, ebből 5 lap olyan, hogy a hátoldalon is aláírás van - kérem majd elnök urat, ezt csatolja a jegyzőkönyvhöz.
A dokumentumokat a beregszászi KMKSZ nyugdíjas választmányának tagjaitól vettem át azzal, hogy önöknek bemutatva azt a jegyzőkönyvhöz csatolják. Mellesleg egy mondatban szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat arról, hogy a KMKSZ választmánya vasárnap Beregszászon ülést tartott, ahol téma volt e szerződés és az a körülmény, hogy e Parlamentben rájuk hivatkoztak. A választmány ezen az ülésen bölcsen úgy döntött, hogy e vitában nem kíván érdemben nyilatkozni, hiszen nem ismerik a szerződés szövegét, a vitatott három szóról pedig nem is tudtak. A fentiek miatt kérnek mindenkit Magyarországon, hogy e kérdésben senki se hivatkozzon rájuk, már csak azért sem, mert rajtuk kívül más, szintén a kárpátaljai magyarság érdekeit képviselő szervezetek is léteznek.
A másik dokumentum a Kárpátaljai Ruszinok Társaságának folyamodványa Magyarország Parlamentjéhez. A dokumentumot Iván Turjanica elnök úr kérésére nyújtom át önöknek - illetve önnek, elnök úr. Tegnap e dokumentum másolatait itt sokan megkapták képviselőtársaim közül, számomra ismeretlen forrásból - ez csupán a szándék komolyságát, eltökéltségét és megerősítését igazolja.
Szeretném kérni önöket, hölgyeim és uraim, gondolják végig döntésük előtt azt, hogy e felelősséget nem helyezhetik át az amúgy is kedvezőtlen helyzetben élő kárpátaljai magyarság vállára. Ezt itt nekünk kell egyenként vállalni, lelkiismeretünk szerint, meggyőződésünk szerint, a tények helyes értékelése alapján; méghozzá olyan teherrel együtt, hogy esetleg döntésünk következményeként éket üthetünk a Kárpátalján ezer éve békességben élő nemzetiségek közé azzal, hogy autonómiájukért folytatott küzdelmükben nem építhetnek tovább a magyarokra. Ne felejtsék el, képviselőtársaim, hogy a kisebbségi sorban élő magyar ember legnagyobb bátorsága a remény. Ha a Parlament ezt a szerződést ratifikálja, e reményt öli meg.
Végezetül Mihai Eminescunak, a legnagyobb román költőnek Csernovitzban a múlt század végén elhangzott egy mondatát idézném: "Sok semmirekellő ember van ebben az országban, Romániában, de nincs köztük egyetlen olyan gazember sem, akinek volna bátorsága aláírni egy olyan egyezményt, amelyben lemond ősei földjének egy részéről."
A magyar-ukrán szerződést most azok az országgyűlési képviselők fogják aláírni, akik azt ratifikálják. Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnök úr, engedje meg, hogy fölküldjem önnek a dokumentumokat. (Taps.)
