PESTI FERENC (MDF)
PESTI FERENC (MDF)
PESTI FERENC (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi élet és egészség értékét pénzben szinte nem is lehet kifejezni, de vannak ügyek, amelyek pénzbeli értékét megközelítően meg lehet határozni: ilyen a munkavédelem ügye. Megszereztem néhány adatot a társadalombiztosítástól, hogy az elmúlt esztendőben üzemi baleseti kártalanításokra és táppénzre milyen összegeket fizettek ki.
A baleseti kártalanításokra kifizetett 2,9 milliárd forint, plusz a baleseti táppénzre kifizetett 1,6 milliárd forint 1992-ben összesen 4,5 milliárd forint volt - ami a szűkös társadalombiztosítási költségvetést figyelembe véve óriási összeg.
A társadalombiztosítást ért káron - tehát mindannyiunk kárán - kívül lehetne beszélni az egyént, a vállalkozást, a vállalatot, a családot ért tovább gyűrűző károkról, amelyek összege éves szinten becslésem szerint megközelítheti az 50 milliárd forintot is. Ezért fontos, hogy a Parlament egy praktikus és a jövőbe is mutató, a munkavállalók és a munkáltatók, a társadalombiztosítás számára is jól használható törvényt alkosson.
A jelenlegi jogszabály, a munkavédelemről szóló 47/79-es minisztertanácsi rendelet, össze sem hasonlítható a most tárgyalt, a munkavédelemről szóló törvényjavaslattal. A régi rendelet igen jelentősen korszerűsített változata az új törvénytervezet. Korszerű, mert beépíti a nemzetközi elveket és gyakorlatokat, korszerű, mert áttekinthető rendszerbe foglalja azokat a kötelezettségeket, amelyeket kioszt a nemzetgazdaság új szereplőire: az államon kívül a munkáltatókra, a munkavállalókra, az érdek-képviseleti szervezetekre.
A törvényjavaslat fontosságáról és erényeiről ennyit kívántam elmondani.
Most engedjék meg, hogy általánosságokban és nem részletezve néhány hiányosságra is felhívjam tisztelt képviselőtársaim figyelmét:
1. A törvényjavaslat előírásainak megsértőivel szemben szankcionális szabályok nem szerepelnek az előterjesztésben.
2. A törvényjavaslat érdemi részét nem érinti, de alapállását és további fejlődési irányát jobban szemléltetné, ha a címét megváltoztatnánk - erről a részletes vitában beadott módosítás alapján majd szólok.
3. A törvénytervezet az alapvető politikai program kialakítását mint állami feladatot megjelöli, de ennek felelősét nem nevesíti. Kitől kérheti majd számon a Parlament az egységes munkavédelmi politika hiányát?
4. A munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése ugyancsak állami feladat, de az egységes és szemléletében összerendezett információszolgáltatás esetleges hiányosságai kitől kérhetők számon? Az egységes állami feladatok felsorolásánál közvetlenül kellene nevesíteni a végrehajtás felelőseit.
5. Hiányzik az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek sorából a társadalombiztosítás, pedig ez az intézmény viseli a munkavédelmi helyzet alakulásának minden pénzügyi kockázatát. Ez a tény mindaddig nem lesz kimutatható, amíg a társadalombiztosítás balesetbiztosítási ágazata - mint harmadik biztosítási ág - el nem különül.
6. Hiányzik a felsorolásból az Orvosszakértői Intézet is, ahol minden baleseti és foglalkozási eredetű kárigénylő vizsgálatra kerül.
7. A munkahelyi egészségkárosodások gyógyításának, kártalanításának költségeit ki kell mutatni. Ezt törvényi rendelkezéssel kell biztosítani, mert az önkormányzati igazgatású társadalombiztosítás sem szakhatósági utasításnak, sem miniszteri rendeletnek nincs alávetve.
A társadalombiztosítás baleseti ellátásai az 1975. évi II. törvény megszületése óta lényegében változatlanok. Jelenleg is a régi alapelvek szerint történik minden. Akkor még az állam volt a munkáltató és a tulajdonos egy személyben, és a társadalombiztosítás jelentős költségvetési támogatást kapott. Ezért, akár biztosítási jogviszonyra épülő ellátásnak, akár szociális segélyezési ellátásnak értelmeztük, formálisan mindenki a saját szerepkörében volt.
A helyzet alapjaiban változott: az állam már nem az egyedüli munkáltató, már nem tartozik helytállni a más munkáltatónál elszenvedett baleseti kárért, és erre a költségvetéstől elkülönített, önkormányzati igazgatás alatt álló társadalombiztosítási alapokat sem kötelezheti. Ha a kormányzat úgy tekinti, hogy a baleseti ellátások a szociális gondoskodás körébe tartoznak, akkor ennek pénzügyi fedezetét a költségvetés keretei között kell megteremteni. Ha viszont a baleseti ellátásokat biztosítási jogviszonyra kívánja alapozni, akkor erről törvényben kell rendelkezni.
Az itt fölvetett problémakör szervesen kapcsolódik a munkavédelem érdemi aktusaihoz. A társadalombiztosítás baleset-biztosítási ágazatának érdeke és kötelessége lesz, hogy a munkahelyi körülményeket a balesetbiztosítási kockázat szempontjából minősítse, és ennek alapján törvényi szabályozásban megszabott keretek között, a kötelező baleset-biztosítás járulékait az egyes munkáltatókra kivesse. A járulékosztályok kialakításával és az osztálybasorolás feltételeivel pénzügyi kényszert alkalmazhatunk a munkavédelem tökéletesítésére. Ennek érdekében mind a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálásában - 64. § (4) bekezdés -, mind a munkavédelem hatósági felügyeletében - 81. § (1) bekezdés - a balesetbiztosítás képviselőinek is fontos szerepük lesz. Ezt a szerepkört ennek a törvénynek is tartalmaznia kell.
(12.20)
A munkavédelem hatósági rendszere az egyetlen járható út a piacgazdaság független szereplőinek kormányzati befolyásolására. Ezért a munkavédelmi és környezetvédelmi jogszabályok a legtöbb országban a hatósági jogosítványokat maximálisan igyekeznek kiterjeszteni. Más kérdés, hogy ezeket a tételes szabályokat milyen szigorral alkalmazzák. Elég a nyugat-európai országok húsembargójára gondolni, úgy tudom a kéthetes karanténmegfigyelés az állat-egészségügyi előírások között eddig is szerepelt, csak nem érvényesítették.
A megfelelő kormányzati pozíció kialakítása mellett gondolni kell a mindennapi élet követelményeinek megfelelő egészségvédelmi rendszabályok kikényszerítésére. Ezt pénzbírságokkal nehéz lesz elérni.
A baleset-biztosítási járulékkulcsok rendszere sokkal biztosabb és aktuálisan adaptálhatóbb pénzügyi kényszert jelenthet. Külön megfontolás tárgyát képezi, hogy a járulékalap a bérkifizetéseken kívül más szempontokra is épülhet: vállalati vagyon, termelésintenzitás és így tovább.
Ez a törvény adhat csak védelmet a nyugati államokból kitiltott technológiák importja ellen, gondoljunk itt a xilamon-, xiladekorgyártásra.
Várható, hogy a vállalkozói érdekszféra minél puhább, minél enyhébb törvényt akar elérni. A nyugati harácstőke is ebben érdekelt. Ugyanakkor a komoly külföldi befektetőknek és a komoly belföldi vállalkozóknak egy erős törvény biztonságot jelenthet.
Tisztelt képviselőtársaim! A rendszerváltás felemás visszhangjai között egyre jobban hangsúlyt kap az a kritikai vélekedés, hogy a munkásság, a dolgozó rétegek, a munkavállalók érdekeit a parlamenti pártok nem képviselik. A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat egyértelműen a munkavállalók érdekeit célozza.
Azért tartom fontosnak az egészséges és biztonságos munkakörülmények követelményeinek törvényi szabályozásában az általános emberi értékek védelmén túl a nemzetközi egyezmények és ajánlások lehető legszélesebb körű átvételét, mert ezzel biztosíthatjuk, hogy a jelenleg is érvényben lévő 47/1979. számú, a munkavédelemről szóló minisztertanácsi rendelet helyébe a munkavállalók érdekeit jobban szolgáló törvényt hozzunk.
Ez minden parlamenti párt érdeke. A fentiek értelmében több törvénymódosító javaslatot nyújtottam be, amelyekről a részletes vitában még szólok.
A 9481-es számú törvénytervezet korszerű, áttekinthető törvénytervezet, mely módosításokkal még jobbá tehető. Köszönöm, hogy meghallgattak! (Taps a jobb oldalon.)
