SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, és vártam ezt a kérdést, mert mostanában valóban sok szó esik a távközlés-politikáról. Mostanában valóban úgy látszik, hogy valami megindul ezen a területen, valami felgyorsul. Magyarország gazdasági fejlődésének alapvető kritériuma, hogy megfelelő távközlést biztosítsunk az ország egész területén. Sajnos, az elmúlt időszakban - és ebben elmúlt évtizedeket is értek - a magyar távközlésnek sikerült Európában az utolsó előtti helyet elérnie, ami az európai országok rangsorát illeti a telefonsűrűség tekintetében.
Ez a helyzet nemcsak hogy kényelmetlenséget okoz az állampolgároknak, hanem az ország gazdasági fejlődését, egyes területeknek a népességmeghatározó képességét jelentős mértékben csökkenti.
Nagyon különböző közgazdasági becslések láttak napvilágot arról, hogy a telefónia elmaradottsága Magyarországon hány tízmilliárd forintos nagyságrendű károkat okoz évente. Egyesek szerint 80 milliárdot, mások megelégednek évi 40 milliárd forintos kárral is. Én nem akarok döntőbíró lenni ebben a kérdésben, de azt hiszem, azt megbeszélhetjük és elismerhetjük, hogy valóban nagyon jelentős gazdasági, morális és politikai kárt okoz Magyarországon az, hogy nincs kellő telefonsűrűség.
Ennek a hiányosságnak létrejöttében, illetve nem kellő időben történő fölszámolásában én úgy érzem, hogy egy monopolisztikus távközlési vállalatnak nagyon jelentős szerepe volt. Úgy az elmúlt években, mint korábban a MATÁV, illetve jogelődje óriási pénzeket költött a telefon fejlesztésére, minden látható, legalábbis minden kézzelfogható gyorsulási eredmény nélkül. Én nem azt mondom, hogy ezek a költségek valóban kidobott pénzek lennének, de azt igenis állítom, hogy ezeknek hatékonysága és hatékony felhasználása nem a legkielégítőbb volt.
Éppen ezért megpróbálja a minisztérium az állami tulajdonosi jogokat gyakorló vagyonkezelő részvénytársasággal egyetértésben valami módon a MATÁV privatizációját felgyorsítani úgy, hogy még ennek az évnek a vége előtt a MATÁV-ba jelentős külföldi tőkebevonás történhessen, és ezzel a tőkeinjekcióval a MATÁV a magyar telefonfejlesztést meggyorsíthassa.
Ettől teljesen függetlenül a helyi, állampolgári, önkormányzati kezdeményezéseknek adunk tág teret azáltal, hogy Magyarországon az úgynevezett primer körzetekben - ez egy csúnya műszaki szakszó, de nem tudom másként kifejezni - lehetőséget adunk azoknak az önkormányzatoknak, amelyek ezt kívánják, és megvan hozzá a valószínűsítéshez szükséges feltételrendszerük, hogy önmaguk kiépítsék azt a helyi elosztóhálózatot, amely rácsatlakozva a MATÁV vagy a MATÁV privatizált utódvállalatának a gerinchálózatára és nemzetközi kapcsolatrendszerére, telefont működtessenek a területükön.
Erről van tehát szó, ez az a rendkívül bonyolult dolog, amit itt sokan sokszor fölvetettek, és képviselő úrnak a szóhasználata nagyon megegyezik egy másik képviselőnek a szóhasználatával, egyes cikkeinek a stílusát tekintve.
Hogy megmagyarázzam a problémát képviselő úrnak, kétféle koncesszióról lehet itt szó. Az egyik koncesszió, amit a MATÁV, illetve a MATÁV privatizált utódvállalata fog kapni, ami az ország teljes területére kiterjedően a nemzetközi és a helyközi kapcsolatoknak a jogát biztosítja ennek a vállalatnak, amely valószínűleg egy nagyon kemény tenderen keresztül lesz elnyerhető, a másik pedig, hogy a helyi önkormányzatok által a primer körzetekben szervezendő alapelosztó hálózatok létesítésének és üzemeltetésének a jogát miként adjuk oda.
Tudom, hogy sok támadás ért engem a MATÁV részéről és egyes monopolisztikus jellegű vállalatok részéről azért, mert vettem a bátorságot és úgy éreztem, hogy egy miniszter inkább a háromezer-valahányszáz önkormányzatnak és a tízmillió magyar állampolgárnak felelős, mint egy vállalatnak. Jellemző erre a helyzetre, hogy tegnap volt egy megbeszélés a minisztériumban, ahol a MATÁV megfogalmazásában három érdek jelent meg. Az egyik az állami érdek, amit állítólag a minisztérium képvisel - büszke vagyok rá -, a tulajdonosi érdek, amit az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság jelenített meg, és végül a MATÁV-érdek, amelyet ők voltak hivatottak képviselni.
Én tagadom, hogy ebben az országban az állam és a tulajdonos érdekével szemben egy vállalatnak érdeke megjelenhetne. Itt az állampolgárok és önkormányzatok érdeke jelenik meg.
Végezetül: én azt hiszem, hogy azzal adós maradtam a képviselő úrnak, hogy mikor jelennek meg a távközlési törvény végrehajtási rendeletei. Mi úgy szeretnénk, hogy július 1-jéig, az előírt határidőig ezek megjelenjenek, és nagyon remélem, hogy meg fognak jelenni.
A távközlés-politikai koncepciót pedig beterjesztettük (Az elnök a mikrofon megkocogtatásával jelzi a válaszadási idő lejártát.) a Parlament elé, remélhetőleg hamarosan tárgyalásba fogja venni.
Végezetül pedig annyit mondok képviselőtársamnak, biztatom, kérdezzen nyugodtan, kérdezzen bátran, úgy tanul az ember, ha kérdez, megpróbálunk majd valahogy a kérdéseire megfelelni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
