ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés történelemből ráháruló feladatának tesz eleget, amikor újra előveszi hosszú évtizedek múltán a közoktatás kérdését, és alapvetően próbálja, igyekszik megreformálni, újjáalkotni a közoktatási rendszert.
Három kérdéssel szeretnék foglalkozni nagyon röviden. Itt ma elhangzott, dr. Vona Ferenc képviselőtársam mondotta, hogy nem lehet ciklusonként változtatni, nem lehet ciklusonként új közoktatási törvényt alkotni. Következésképp és utalás történt a Ratio Educationisra is, amelyik igazán tartósan hosszú, csaknem évszázadra megszabta a magyar közoktatás helyzetét.
Azt hiszem, hogy jellegzetesen olyan területe a jogalkotásnak, a társadalmi szabályozásnak a közoktatás, amelyet csak hosszabb időszakra, távlatosan szabad csinálnunk. Éppen ezt a távlatosságot, ezt a perspektivitást hiányolom a magam részéről a jogszabályban.
Valamennyien, a Ház mindkét oldalán egyetértünk abban, hogy Magyarországnak vissza kell foglalnia helyét abban az Európában, amelybe ezer éven keresztül tartoztunk, és tulajdonképpen tartozunk ma is. Ez megítélésem szerint elképzelhetetlen az oktatási, a közoktatási rendszer továbbfejlesztése nélkül. Az, hogy a tankötelezettség 16 év marad, tehát gyakorlatilag a jelenlegi szinten stabilizáljuk a tankötelezettséget, én azt hiszem, hogy ez súlyos hiba lenne részünkről. Nagyon jól tudom, hogy egyik napról a másikra nem emelhető meg 18 évre a tankötelezettség.
(16.50)
De egy közoktatási törvény nem is máról holnapra történő végrehajtással készül, nem ebből a célból és nem ezzel az elképzeléssel. Szerintem itt lenne az ideje és ebben a törvényben kellene a tankötelezettséget 18 évre felemelni; egy három-, öt-, szükség szerint hatéves időszakban, de előre tervezhetőleg előírni, hogy a tankötelezettség hosszabb legyen és magasabb szintű, legalábbis tartalmilag hosszabb általános képzést nyújtson, és ezzel a jelenlegi gimnáziumi oktatás színvonalára emeljük fel a közoktatás színvonalát, legalábbis idődimenzióban.
Látszólag a tankötelezettség meghosszabbítása ellen szól az, hogy a fiatalkorúak további iskoláztatása nagyobb költséggel jár. Azonban fel kell hívni a figyelmet egy dologra, amely ezt a nehézséget ellensúlyozni látszik. Nevezetesen arra, hogy, sajnos, tartósan munkaerő-felesleggel kell szembenéznünk. A klasszikus közgazdászok, vagy legalábbis az angol klasszikus iskolát itt Magyarországon egészen az 1940-es évekig művelő közgazdászok azt a receptet javasolták a tartósnak ígérkező munkaerő-felesleggel szemben, hogy az oktatási időt meg kell nyújtani. Sokkal hasznosabb az, ha a fiatalok két évvel tovább járnak iskolába, mintha két évvel korábban szorulnak munkanélküli-segélyre.
Sajnos ezzel a tendenciával hosszabb távon is szembe kell néznünk. Következésképp az ezzel kapcsolatos pénzügyi aggályok szerintem többé-kevésbé alaptalanok.
Egy másik ellenvetés lehetne, hogy ez anyagi ellátás szempontjából jelentene túlzott terhet az ország és gazdasága számára. Ez sem áll fenn, mert ha az ország lakosságának demográfiai alakulását nézzük, akkor az elkövetkezendő évtizedekben egy olyan demográfiai lefelé irányuló hullámvölgy következik, amelyben - ha úgy tetszik, sajnálatos módon - fölös iskolai kapacitások fognak rendelkezésre állni. Tehát minden különösebb megterhelés nélkül lehetne ezen az átmeneti időszakon keresztüljutni, és reméljük, hogy mire ennek az átmeneti időszaknak a végére érünk, addigra az ország már sokkal jobb gazdasági körülmények között lesz. Tehát épp a nehéz szakaszban ezek az anyagi vonatkozású gondok sokkal kevésbé lesznek kritikusak, mint ezt vélnénk.
A másik dolog, amiről szeretnék szólni, az a törvénynek az intézményrendszerre és bizonyos külső szervezeti keretekre irányultsága. Emellett a nagyon fontos tartalmi kérdések tulajdonképpen nem a törvényben rendeződnek, hanem miniszteri vagy kormányrendelet formájában jelennek meg.
Rendkívül aggályosnak tartom, hogy kormányrendelet szabályozza az oktatás tartalmi részét. A tantervet és a minimális követelményeket kormányrendeleti szinten rendezzük.
Elhangzott, hogy nem tehetjük ki az oktatási törvényt annak, hogy ciklusonként változzék. Nagyon aggályosnak tartanám, ha az egymást követő kormányok akár 15 éven belül kétszer-háromszor alapvetően megváltoztatnák a tantervi követelményeket. Ezért azt javasolnám, hogy mindezek a tartalmi követelmények a törvény mellékleteként, de a törvénnyel szorosan egybekötve jelenjenek meg a jogszabályok közepette.
Végül a harmadik kérdés, amiről szólni szeretnék - ha úgy tetszik - jogtechnikai, jogalkotási probléma. Nem ez az első jogszabály, amelyikkel szemben e tekintetben rendkívül súlyos aggályaim vannak. A törvényjavaslat ugyan az utolsó fejezetében foglalkozik bizonyos fogalmi meghatározásokkal. Most ezen is lehetne vitatkozni, hogy ez nem kívánkoznék-e a törvény elejére, mert az a józan olvasó, aki elölről kezdi olvasni a jogszabályt mint egy könyvet, rögtön az elején tudná, hogy a kifejezések később mit foglalnak magukban. Így azonban fogalma sincs, csak amikor már az egészet végigolvasta, akkor tudja meg, hogy az egyes fogalmak mit jelentenek. De ez inkább csak egy formai kérdés.
Sokkal súlyosabb hibának ítélem, hogy egész csomó, a törvényben speciálisan használt fogalomnak hiányzik a magyarázata. Nem lehet tudni, hogy mi rejlik a fogalom mögött. Ezeket a törvény szakkifejezés-jellegűen használja, de nem mondja meg, hogy mit ért alatta. Nem szeretnék most példákat felhozni, de szerepel többször is a törvényben, például az alapvizsga. Az én olvasatomban nem derül ki, hogy mit ért alapvizsga alatt. De sorolhatnám, mert 15-20 olyan kifejezés van, aminek a törvény egyáltalán nem adja meg a magyarázatát. Lehet, hogy az én ismereteim rendkívül hiányosak, de még lexikonban is utánanéztem, és sehol nem tudtam kinyomozni, hogy azoknak a kifejezéseknek mi a definíciója. Ez megint csak jogszabályszerkesztés-technikai kérdés.
Nagyon jól megértettem a törvényalkotó szándékát, amikor ismételten nevelés és oktatás kifejezéseket használ. Valahogyan kifejezésre szándékozott juttatni, hogy nemcsak oktatásról van szó, hanem nevelésről is. Én egy olyan párthoz tartozom, amelynek szellemi eszménye a nevünkben is benne rejlik, és amely azt a tanácsot adta, azt a parancsot adta, hogy menjetek és tanítsatok. Nem mondta, hogy menjetek és neveljetek. A nevelés és átnevelés egy sokkal későbbi eszmeáramlatnak - ha szabad ezt a kifejezést megkockáztatnom - volt a jelszava. Tehát ettől olyan nehezen olvashatóvá, annyira bonyolulttá válik a szöveg, hogy amikor végigolvastam, arra gondoltam, ha az én középiskolai magyar tanáromnak, Baga Gyula tanár úrnak ezt odaadták volna dolgozatként, akkor az jelest semmiképpen nem kapott volna.
Lehet, hogy nagyon technikainak, jogszabályalkotás-elméletinek tűnnek ezek a kifogások, de ezeket egy oktatási törvényben mégis jobb lett volna elkerülni. Köszönöm a figyelmüket! (Szórványos taps.)
