BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A Miskolci Vendéglátó-ipari Vállalat privatizációja mint "Szállodát négymillióért külföldieknek" nevű eset terjedt el az országban.
Elöljáróban rögzítem, hogy a négy kérdés kapcsán adott legújabb miniszteri válasz közül hármat minden további nélkül el tudok fogadni. El tudom őket fogadni, hiszen az interpellációm után a Vagyonügynökség elrendelte az összes eddigi spontán privatizációs eljárás felülvizsgálatát. Igaz, azóta eltelt fél év, ennek eredményét még nem ismerjük.
Kinyilvánította továbbá, hogy a jövőben fokozottan segíti a hazai vállalkozók részvételét a privatizációban, és jelezte, hogy támogatja azt a Horváth Balázs képviselőtársammal közösen előterjesztett indítványunkat is, mely szerint a jövőben a privatizációs hirdetéseket ne csak az országos, hanem a helyi lapokban is közzé kelljen tenni.
Egyetlen kérdés maradt megválaszolatlanul megítélésem szerint, az, hogy a konkrét ügyben mi lesz az eladott vagyontárgyak jövője.
A gazdasági bizottság rendkívül szoros - 9/8 arányú - szavazással úgy foglalt állást - amint hallottuk -, hogy a Vagyonügynökségnek a 17 ingatlan kapcsán megadott 330 millió forintos értékkel szemben történő százmillió forintos eladása végül is nem kifogásolható.
Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság ülésén elhangzott egy megjegyzés, mely szerint a bizottság nem kapott apportlistát, nem kapott adatokat arról, hogy milyen értékek kerültek itt pontosan értékesítésre.
Éltem azzal a lehetőséggel, amelyet egy hónappal ezelőtt miniszter úr jelzett itt a Házban, hogy az ÁVÜ döntési mechanizmusa példásan nyitott, és utánajártam ennek az ügynek. Megállapíthattam, hogy a hír igaz. A gazdasági bizottság tényleg nem szerezte be az ügy iratait, így nem ismerhette meg a Vagyonügynökségen kialakult saját belső, meglehetősen lesújtó véleményt erről az ún. értékelésről.
Kitűnik ugyanis, hogy a Vagyonértékelési Irodának az illetékese még a privatizáció előtt fél évvel írásba adta a következőket: "Ez az értékelés a 17 ingatlanból csak hármat mutat be, az üzleti érték alulértékelt, a vagyonértékelést tételes eszközértékelés hiányában nem lehet érdemben elbírálni." Ez tehát az ÁVÜ belső megállapítása a privatizáció előtt.
És utána? Az interpelláció után történt vizsgálat során megállapították, hogy az alulértékelés valóban vitathatatlan, átlagosan egyharmad áron történtek az eladások.
Az iratokból az is kitűnik, hogy ennek ellenére az áron aluli eladásokat miért nem vitte bíróság elé az ÁVÜ. Idézem az egyik ezzel kapcsolatos szaktanácsadói megítélést: "Ha a Vagyonügynökség alulértékelés miatt megtámadná a szerződést, akkor kénytelen lenne saját hibájára hivatkozni, ez pedig rontaná a Vagyonügynökség presztízsét." Ezért nem javasolja a szaktanácsadó, hogy az ÁVÜ bíróság előtt firtassa az eladási árat. Erről van tehát szó. A Vagyonügynökség tudta, hogy alulértékelés történt, de saját presztízse miatt inkább elhallgatja, inkább elnézi a többszáz milliós veszteséget.
Tisztelt Ház! Ez az eljárási mód elfogadhatatlan. Ha a gazdasági bizottság tagjai megismerték volna az iratokat, nyilván nem szavaztak volna arra a mondatra egyetértőleg, hogy az ÁVÜ helyesen járt el a vállalat üzleti értékének felbecsülésénél. E hárommondatos bizottsági indokolás harmadik mondata egy jogi tévedést is rejt magában, amikor feltételezi, hogy napjainkban még meg lehet kérdőjelezni egy privatizációs vételárat utólag. Erre ugyanis, éppen a Ház által hozott törvény kapcsán és eredményeként, csak az 1991 szilvesztere előtt megkötött szerződéseknél volt lehetőség, éspedig egy évig. Ez a határidő is lejárt.
Ez annyit jelent, hogy gyakorlatilag a Miskolci Vendéglátó-ipari Vállalat esete az egyetlen az országban, ahol ezt a megkérdőjelezést mint jogi lehetőséget meg lehetett volna tenni, az ÁVÜ ezzel nem élt. Ehhez képest erre az első számú kérdésre adott választ, és az iratok ismerete nélkül ezzel egyetértő gazdasági bizottsági jelentést nem fogadhatom el. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
