VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem kell senki számára sem részleteznem azt, hogy milyen bevételkiesést és milyen kaotikus állapotokat eredményezett az elmúlt néhány évben főként a dohány- és szesztermékek forgalmazása. Az országba a legkülönfélébb csatornákon keresztül áramlanak be ezek a termékek, és többnyire illegálisan kerülnek értékesítésre valamelyik, úgynevezett KGST- vagy más piacon.
A probléma tehát adott, és csak becsléseink lehetnek - elfogadva a miniszter úr becslését - arra a bevételkiesésre, amelyet ezeknek a termékeknek a forgalmazása során az állami költségvetés szenved el. Valóban, én is úgy vélem, hogy szó van itt az elmaradt vámbevételről, az áfa- és a fogyasztásiadó-bevételek elmaradásáról is. A céllal tehát, amit a törvényjavaslat orvosolni kíván, azaz, hogy a jövedéki termékek körét valamilyen módon szabályozottan, legálisan lehessen értékesíteni és ezután állami bevételre lehessen szert tenni, úgy vélem, a FIDESZ parlamenti frakciója is egyetért.
A konkrét szabályozási formával, a beterjesztett törvényjavaslattal szemben már több fenntartásunk is van.
Elsőként mindjárt hadd térjek rá a törvényjavaslat által átfogott tárgyi körre.
Ugye, a törvényjavaslat kiterjed a dohánytermékekre, a szeszre - ideértve a sört is -, a kőolajtermékekre, valamint a kávéra. Már ez a szabályozott kör is - hadd tegyen elöljáróban hozzá - eltér a klasszikus magyar jövedéki hagyományoktól; nehezen érthető, hogy miért pont erre a körre terjed ki a törvényalkotók figyelme. Ugyanis, ha jártak valaha egy bármelyik KGST-piacon, akkor nyilvánvaló, hogy nemcsak ezeknek a termékeknek a köréről van szó, amelyek az árusok kedvelt értékesítési körébe tartoznak, vagy ahogy a törvényjavaslat fogalmaz: magas fajlagos adótartalmú termékekről van szó, ide érthető például az előbb elhangzott csokoládé is, amit szintén szabályozni kellett volna valamilyen módon ebben a törvényben.
(Az elnöki széket közben Szűrös Mátyás foglalja el.)
Nem egészen világos tehát számunkra, hogy miért pont ezt a törvényi kört jelölték ki a törvényalkotók szabályozásra.
A második, általunk kritikusnak tartott része a törvényjavaslatnak a háztartási tüzelőolaj forgalmazásának a kérdése. Hangsúlyozom, itt sem a szándékkal van baj, hiszen egy évek óta meglévő probléma orvoslását kívánták a törvényjavaslatban valamilyen módon megoldani; ugye, arról van szó, hogy a tüzelőolaj ára ma 22 Ft literenként, míg a gázolajé 60 Ft/liter. Nyilvánvaló, hogy ha két azonos minőségű és tulajdonságú anyagról van szó, a felhasználó, a fogyasztó valamilyen módon törekedni fog arra, hogy az alacsonyabb árú terméket kapja meg.
Mégis, mi a gondunk akkor a Kormány által megvalósítani kívánt szabályozással?
Először is: túl bürokratizáltnak és agyonbonyolított megoldásnak tartjuk a törvényjavaslat által megvalósítani kívánt szabályozást.
Miről van szó? Az egyszerű felhasználó, miután beszerezte a HTO-utalványigénylő lapot, ezzel elfárad a polgármesteri hivatalba, valamilyen módon kitölti ezt az utalványt anélkül, hogy bármilyen ellenőrzés történt volna; magának kell kiszámolnia az alapterületet, megszorozva a belmagassággal és a jegyzővel közösen megállapítva azt, hogy végül is hány, milyen mennyiségű HTO-utalványt igényelhet. Ezt a jegyző, ugye, 8 napon belül köteles elküldeni a területileg illetékes vámhivatalhoz, vámszervhez, amely elbírálja ezt a fogyasztói igényt.
Nem egészen világos számunkra, hogy ha egyébként is a vámhivatal bírálja el a HTO-utalványoknak a jogosságát, miért kell első körben a polgármesteri hivatalt terhelni ezzel a tevékenységgel; amikor köztudott, hogy néhány polgármesteri hivatal még normális lakásnyilvántartással sem rendelkezik.
(17.30)
Én is úgy vélem - ahogy az előttem is elhangzott -, hogy a HTO árával van igazából probléma a törvényi szabályozásnál, és nem megoldás az, ha egy jegyrendszert vezetünk be ennek a kérdésnek a megoldására. Ez mindig kijátszásra ösztönöz, a HTO-utalvány hamisítható, többletköltséget ró a vámhivatalokra, a helyi önkormányzatokra anélkül, hogy ezt valamilyen módon kompenzálni kívánná a kormányzat. Természetesen itt is arról van szó, hogy a HTO-utalvány nem feltétlenül fűtésre lesz elhasználva, hiszen ezt egy másodlagos piacon, egy feketepiacon értékesíteni tudják a felhasználók.
Hasonlóan én is problémának tartom a Békesi László által elmondottakat: hogy ha eddig is volt szabályozás arra, hogy a HTO-t nem lehet a motoroknál felhasználni, és a törvényi garanciákat valamilyen módon nem tudta betartatni a kormányzat, akkor mi a garancia arra, hogy a későbbiekben a vámhivatalnak a jelenlegi apparátussal lesz erre alkalma és módja? Hiszen gondoljunk bele abba a helyzetbe, hogy ma például a vámhivataloknak kellene megakadályozni, hogy csempészúton kávé érkezzen az országba. Az országban van 30-40 határátkelőhely, itt nem tudják megakadályozni azt, hogy ezek az áruk az országba érkezzenek, mi akkor a garancia arra, hogy ezt egy sokkal nagyobb körben meg tudják akadályozni.
Jómagam is tisztázatlan problémának tartom a mezőgazdasági kistermelők HTO-felhasználásának a kérdését. Itt is egy, részben illegális tevékenységről van szó, ami felett szemet hunyt eddig a kormányzat. A HTO felhasználását beépítették a kistermelők a költségeikbe. Kérdés: majd el tudják-e viselni azt az árkülönbséget, tudják-e valamilyen módon kompenzálni, ami most a 22 és 60 forintos felhasználás között van?
Én úgy vélem, hogy ha a Kormány valamilyen módon alternatív megoldásokat tett volna le az asztalra, tehát gázüzem vagy biodízel-felhasználás és így tovább, akkor mind a fuvarozók, mind a mezőgazdasági kistermelők számára sokkal jobban elfogadhatóbb lett volna ez a megoldás vagy ez az áttérés.
Még ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, számomra nem egészen volt világos, hogy a PB-gáz felhasználása miért maradt ki a törvény szabályozási köréből. Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy néhány év múlva - a motorikus felhasználás növekedésével - ugyanazzal a helyzettel kell szembenéznünk, mint most a HTO felhasználásával.
A harmadik problémakörnek a kiskereskedelmi forgalom túlszabályozását tartjuk. Erről már volt szó, csak még néhány kiegészítést hadd tegyek.
Itt sem a szándékkal van baj, hiszen mindannyiunk számára irritáló az az utcákat, aluljárókat, közterületeket ellepő forgalom, amely ezeknél a termékeknél megvalósul. Ám úgy érzem, a törvényalkotók itt valamilyen szempontból átestek a ló másik oldalára és teljes mértékben le akarják szabályozni ennek a körnek egyéb irányú felhasználását.
Gondoljunk bele, hogy például a törvényjavaslat alapján a továbbiakban nem lehet egy majálison egy üveg sört elfogyasztani, hiszen azt csak üzlethelyiségben lehet árusítani, amire pedig engedély nem adható ki, ha ezzel a forgalmazó nem rendelkezik.
E probléma megoldására egy módosítóindítvány-csomagot adtam be, amely valamilyen mértékben az önkormányzat jegyzője számára lehetővé tenné, hogy közterület-használati engedéllyel, foglalási engedélylyel egyszeri elbírálással valamilyen módon erre lehetőséget nyújtson. Sajnálatosnak tartom, hogy a bizottsági ülésen a Kormány részéről ez nem talált meghallgatásra.
Tisztelt Ház! Összefoglalóan a következők miatt nem tartjuk kielégítőnek ezt a szabályozást.
Elsőként: célszerű lett volna a törvényjavaslat megalkotása előtt végiggondolni, milyen terméki körre terjedjen ki ez a jövedéki szabályozás. Ez jó néhány termék esetében ellentmondásos, nem végiggondolt. Nem látjuk át, hogy a törvényjavaslatnak a többi törvénnyel való illeszkedése milyen, hiszen ennek a törvényjavaslatnak kellene valamilyen módon illeszkednie a későbbiekben a vámtörvényhez - aminek még a koncepcióját sem ismerjük -, s ennek a törvénynek kell valamilyen módon illeszkednie a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésről szóló törvényjavaslathoz is. A vámtörvényhez, zárójelben: ha majd lesz ilyen. Illett volna ebben a tekintetben valamilyen módon tájékoztatni az Országgyűlést.
A második kérdés: szerencsésebbnek tartottam volna, hogyha a Kormány valamilyen módon tájékoztatja az Országgyűlést az intézkedés költségvetési kiadásairól, nemcsak arról, hogy mekkora bevételtől esik el jelenleg az ország vagy az állami költségvetés, hiszen ezek részben csak becsléseken alapulnak, hanem arról is, hogy a VPOP felkészült-e ennek a törvényi szabályozásnak a betartására, betartatására. Említettem az előbb a kávéfelhasználás kérdését, amit a határokon, határátkelőhelyeken nem tud jelenleg megakadályozni a VPOP, mi a garancia arra, hogy ezt majd az árusítóhelyeken, az ország egész területén be tudja tartatni?
A harmadik kérdés, amire utaltam, ez a fejetlenség, átgondolatlanság, kapkodás. Példaként lehetett erre elmondani a HTO-felhasználás kérdését, ami május 15-i hatállyal egy kormányrendelet útján lépett életbe. Kérdés az: miért volt erre szükség, hogyha két hét múlva egyébként egy törvényjavaslatban kívánta volna vagy kívánja a Kormány ezt a kérdést megnyugtatóan rendezni?
Tehát az elmondottak alapján a FIDESZ parlamenti frakciója, sajnos, a törvény elfogadását nem tudja támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
