VINCZE KÁLMÁN, DR. a független kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
VINCZE KÁLMÁN, DR. a független kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
VINCZE KÁLMÁN, DR. a független kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka: Igen, Elnök Úr, köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról beterjesztett törvényjavaslathoz mi is szeretnénk néhány gondolatot hozzáfűzni.
Mint ismeretes képviselőtársaim előtt, a jövedéki szabályozás alá azok a termékek tartoztak - és tartoznak ma is -, amelyek előállítását, forgalmazását kizárólagos joggal magának tartotta fenn az állam. A jövedék tárgyát azok a termékek képezték, amelyek iránt társadalmi méretekben igen nagy kereslet nyilvánult meg, illetve - egyes esetekben - amelyek luxusigényeket elégítettek ki, természetesen. Így, mert hogy ezekről a cikkekről - a fogyasztói szokást tekintve - a fogyasztók nemigen mondanak le, természetes, hogy az állam magas adótartalmat próbált - és próbál - beépíteni, mintegy biztos bevételt teremtendő kiadásai számára.
Az elmúlt évtizedekben úgy alakult a gyakorlat, hogy ezek a jövedéki dolgok elsorvadtak, mondván, hogy az állam biztonsággal számíthat a bevételre, hiszen túlsúlya volt a gazdasági életben, tehát - mintegy fegyelemként - természetes dolog volt az adó megfizetése. Ezeknek a kötelezettségeknek, szinte azt lehet mondani, 100%-ig, maradéktalanul eleget tettek. Így - a bérfőzési szeszadót leszámítva - a jövedéki szabályozás minimálisra csökkent, majdnem hogy elsorvadt.
Amint az előterjesztés helyesen indokolja, a társadalmi-gazdasági rendszerváltás folyományaként legalább két olyan tényező is felmerül, ami indokolja, hogy ez a jövedéki szabályozás és ellenőrzés ismét teret nyerjen a gazdaságban.
Az első indok az, hogy az állam mind nagyobb mértékben kivonul ebből a gazdasági életből, és az aktív szerepet a magánvállalkozási szféra veszi át. A tulajdonváltással ismét szükségessé válik ezen jövedéki termékek termelésének, forgalmazásának, illetve annak ellenőrzésének és formájának a szabályozása, ami ismét garanciát adhat arra, hogy a költségvetésnek bizonyos szinten realizálódik a bevétele.
A másik tényező, amit Seszták képviselőtársam is említett: az illegális kereskedelem utóbbi néhány évben történt igen jelentős elburjánzása, ami miatt a költségvetésnek igen jelentős kiesése származik. A tájékoztató anyagból az tűnik ki, hogy ezt körülbelül 6-8 milliárdos összegre becsüli ma a pénzügyi kormányzat. Még ezen is túltesz tulajdonképpen egy másik, igen jelentős, a jövedéki körbe tartozó szabályozás: az üzemanyag kérdésében a háztartási tüzelőolaj tiltott felhasználásából eredő költségvetési kiesés. Ezt a kiesést a szakemberek jóval nagyobbra, duplájára, tehát 8-15 milliárdosra taksálják - amivel tulajdonképpen szegényebb lesz a költségvetés.
Ez utóbbinak a szabályozása, és egyáltalán, hogy a törvény gátat szabjon ezeknek az anomáliáknak, természetesen mindenképpen támogatást érdemel. Hogy ez milyen formában történik, milyen mértékig szól bele ezekbe a folyamatokba, az már vita kérdése lehet - és itt, azt hiszem, bizony eltér a kormánypártok és az ellenzék véleménye.
Úgy gondolom, nem véletlen, hogy a forgalmazók és a termelők is nagyobbrészt egyetértenek a törvény céljával és bevezetésével, hiszen az előbb említett piaci anomáliák megszüntetése saját érdekük is. A versenyhelyzet ugyanis nem azonos ezekben a kategóriákban, tehát a feketepiac és a szabályszerűen működő vállalkozások között. Úgy vélem, ők azok, akik tudják, hogy a törvény vonzataként megjelenő többletköltséget átmenetileg elsősorban nekik kell megfizetni, hosszabb távon azonban ez meg fog térülni, hiszen az arányos teherviselés szükséges. Szabályozott és ellenőrzött körülmények között joggal bízhatnak abban, hogy hosszú távon megtérül a plusz ráfordítás.
A szóban forgó törvényjavaslat alapkoncepciója tehát véleményem szerint jó, és a társadalom széles rétegének egyetértésével találkozik - noha esetleg átmenetileg az úgynevezett KGST-piacok eltűnésével bizonyos rétegeknek nem fog ez tetszeni.
A végrehajtással kapcsolatosan azonban szeretnék néhány észrevételt tenni:
Kezdeném azzal, hogy a törvény hatálybalépése után az átmeneti időszak problémája jelentkezik. A javaslat szerint a hatálybalépést követő 60 napon belül kell kérelmezni az illetékes hatóságtól a jövedéki engedélyt, viszont a hatóságnak hat hónap áll rendelkezésére az engedély kiadásához. Nem kell nagy matematikai érzék, hogy kiszámolhassuk: nyolc hónap türelmi időt adunk a jelenlegi állapotok továbbéléséhez.
Más. Nem derül ki a tervezetből, hogy a lefoglalt gépek, járművek sorsa mi lesz. Egyáltalán: jogi tartalmukat tekintve milyen alapú szankcióról van szó. Büntetőjogiról? Államigazgatási jogiról? Azt hiszem, hogy ezt megfelelőképpen kellett volna a törvényben szabályozni. Remélem, hogy erre a pénzügyminiszter úrtól megnyugtató választ fogok kapni.
Az illegális importból származó, lefoglalásra kerülő termékek esetében nem tartom célszerűnek ezeknek a termékeknek a megsemmisítését, hiszen köztudottan egyébként kereskedelmi forgalomban lévő termékekről van szó. Nem tudom, miért mondjon le a költségvetés az ezen termékek értékesítéséből származó árbevételről. Ez nem egyszerűen egy kazettamásolás vagy -hamisítás ténye, amit illik megsemmisíteni a napi gyakorlatnak megfelelően.
Végül egy nagyon érzékeny ponttal szeretnék egy kicsit bővebben foglalkozni: nevezetesen a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj kérdésével, ezzel kapcsolatosan a mezőgazdasági felhasználást érintő néhány hátránnyal.
Tulajdonképpen idáig is volt törvényszabályozás a tekintetben, hogy a háztartási tüzelőolajat csak a célnak megfelelően lehetett felhasználni. Ennek ellenére, azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az utóbbi néhány évben, a mezőgazdaság jövedelmezőségének csökkenésével - a mai napra szinte nulla - azt kell mondani, hogy nagyobbrészt a háztartási tüzelőolajat használták fel a mezőgazdasági gépeknél és, noha ez elsősorban a mezőgazdasági kistermelést érintette, bizonyos mértékig a mezőgazdasági nagyüzemek is rákényszerültek, holott tudták, hogy ennek a felhasználása szabálytalan.
(17.50)
A tavalyi év végén, az adótörvények tárgyalásánál a korábban indított javaslatainkat a pénzügyi kormányzat figyelembe vette, amely szerint semmi nem indokolja azt, hogy az üzemanyag árában - a gázolaj tekintetében - miért kedvezményezett ez a termék, és így az átmenő forgalmat tulajdonképpen a magyar adófizető állampolgár zsebére kedvezményezzük, hiszen körülbelül 60%-os volt a benzin és a gázolaj közötti árviszony. Ez január 1-jétől megváltozott, látva, elfogadva az érveinket, a pénzügyi kormányzat felvitte a hasonló nyugat-európai mértékű árszínvonalra.
Viszont nem számolt azzal, és a másik oldalon módosítási javaslatunkat már nem fogadta el, amely szerint a mezőgazdasági felhasználást - mint a legnagyobb felhasználót - oly módon kedvezményezze meg, hogy visszaigénylési lehetőséget adjon a fogyasztási adóból. Természetesen ma körülbelül 30-35% körüli visszaigénylési lehetőség van az üzemanyagból az áfa és az útadó vonatkozásában.
Ez majdnem hasonló mértékű árszintet képez, mint az áremelés előtt. De ismerve a nehéz helyzetet - és mint költségtényezőt a mezőgazdaságban az üzemanyagot, egyáltalán az energiahordozókat -, ez a kedvezmény nem elegendő. Én azt hiszem, hogy a mai napra ez talán világossá is vált, hiszen a bizottsági vitákon a Kormányt képviselő államtitkár-helyettes úr elismerte, hogy ezt a kérdést meg kell oldani természetesen, és nemcsak egyedül ezt a kérdést, hanem átfogóan a mezőgazdaságot érintő kérdéskört. Mi mégis a módosító indítvánnyal ezt céloztuk meg erre az esztendőre, és úgy véljük, hogy ugyanolyan utalványozott formában, mint a háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, megoldható lenne átmenetileg ebben az esztendőben. Számításaink szerint mintegy 5-6 milliárd forint költségvetési bevételről kellene lemondania az államnak, mint jövedékről, a fogyasztási adónak egy meghatározott hányadáról. Ez összegszerűen is megjelenik a módosítási indítványomban.
Természetesen, hogy a jövő évtől kezdve milyen támogatási formát, milyen kedvezményt lehet beépíteni a mezőgazdaság számára, ezt a két érintett tárcával; a pénzügyi és a földművelésügyi tárcával meg kell oldani, hiszen ha arra utalok, hogy az új, induló vállalkozások egyszerűen lehetetlen helyzetbe kerülnek a mai közgazdasági feltételek mellett, a még talpon lévő nagyüzemek, termelőszövetkezetek szintén, hiszen a tavalyi mérlegek már többé-kevésbé ismertek, nagyon kevés nagyüzem volt, amely eredményesen tudott gazdálkodni, ez mind-mind azt mutatja és mondja, hogy ezt a kérdést meg kell oldani.
Tehát én úgy gondolom, hogy átmenetileg megoldható természetesen, a termelői oldalt kell megsegíteni ezzel. Javaslatom, amit kormányrendelet szintjén lehetne szabályozni: területhez kötötten, a művelési ágnak megfelelően kellene meghatározni az egy hektár területre felhasználható üzemanyag mennyiségét, a szántóföldi kultúránál természetesen a legnagyobb arányban, s arányosan csökkenteni a szőlő-, gyümölcs-, erdészeti, illetve meg kell oldani még egy részágazatnak, a zöldséghajtatásnak és a dísznövény-termesztésnek is a kérdését, hiszen ennek a két termékkörnek egész télen meg kell oldani a fűtését, ami a jelen szabályozással lehetetlen, hiszen rendes ipari célú felhasználású gázolajat kell a továbbiakban vásárolniuk.
Én nem hiszem, hogy le kellene mondani a magyar termelő ilyen irányú tapasztalatairól és tudásáról, mert hiszen rendelkezünk azokkal az eszközökkel, hogy meg tudjuk oldani a hazai piac ellátását primőr áruval, nem kell terhelni a költségvetést ilyen vonatkozásban importtal.
Én nagyon kérném képviselőtársaimat, bár a támogatás egyharmados volt a bizottságban, hogy a módosítási indítványom elfogadását vegyék fontolóra, és ki szeretném hangsúlyozni, hogy átmenetileg és erre az esztendőre lenne ez szükséges, hiszen egy átfogó rendezés után más módon kell megtámogatni a mezőgazdaságot.
Merem remélni, hogy ezzel a néhány indokkal, amivel megpróbáltam megvédeni az általunk beterjesztett módosító indítványt, nem találunk majd süket fülekre, és elfogadásra kerül. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
