SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Némileg zavarban vagyok Zsebők képviselőtársam felszólalása után, ugyanis itt a napirendből azt látom - és úgy emlékszem, ez hangzott el -, hogy ennek az előttünk lévő törvényjavaslatnak az általános vitája folyik jelenleg. Így én nem kívánok Hajdu Istvánné módosító indítványáról véleményt mondani és ehhez hozzászólni, azt majd megtenném a részletes vita során.
Nem kívánok továbbá ismétlésekbe bocsátkozni, hisz a Szabad Demokraták Szövetsége nevében elmondtam már erről a törvénymódosító javaslatról a véleményünket, méghozzá 1992. szeptember 29-én. Tehát akit esetleg érdekel vagy kiváncsi rá, ott nyugodtan utána tud lapozni, nem kívánok mindezekre kitérni.
Amit azonban el szeretnék mondani, az mindenesetre az általános vita keretén belül maradna, és némileg új elem azokhoz képest, amelyekről már beszéltem.
Először is megemlíteném azt, hogy nem teljesen értem, hogyan került ismét elénk ez a törvénymódosító javaslat. Ez olyan, mint egy Loch Ness-i szörny, teljes szörnyűségében és csúnyaságában újból és újból fölbukkan itt előttünk; most van előttünk harmadszor, és még mindig nem sikerült lezárni az általános vitát. Körülbelül két éve vitatkozunk ezen. Mindezzel párhuzamosan a miniszter úr, az ipari és kereskedelmi tárca vezetője talán egy hónappal ezelőtt tett itt a Parlament előtt nekem egy ígéretet - egy interpellációra válaszolva -, hogy július 1-jéig benyújtja az új gázenergia-törvényt és az új villamosenergia-törvényt. Tehát egyszerűen nem igazán értem, hogy most hogy került ismét elénk ez a már többször visszaadott és a vitában alkalmatlannak talált törvénymódosítási javaslat. No de csodálkoztunk itt már egypárszor a Parlamentben más dolgokon is, más furcsaságokon is - hát ennek van sora…
Ezen túlmenően azonban egy kicsit lényegibb dolgokra szeretnék kitérni. Folyik az ország gazdaságának, az ország teljes energetikájának földgázalapokra történő átvezérlése. Hiszen jól tudjuk, hogy a lakossági földgázhálózat bővítése jelentős iramban és jelentős erőkkel folyik. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a közeljövőben megépítendő erőművek, a kombinált ciklusú erőművek szintén mind földgázbázisra tervezettek. Az egész energetika súlyponti eltolódásáról beszélhetünk, és tulajdonképpen mindez összhangban van az energiapolitikai koncepcióban… hát… tudomásul vettekkel - talán emlékszünk rá, hogy márciusban, két hónappal ezelőtt fogadtuk itt el a Parlamentben ezt a koncepciót -, s ennek az a központi eleme, hogy a magyar energetika az elkövetkezendő időszakban egyre inkább a földgázbázisra fog támaszkodni. Tehát ami most a gyakorlatban folyik, az tulajdonképpen konform a koncepcióban elfogadottakkal.
Ugyanakkor, amikor tapasztalhatjuk ezt a nyomulást a földgáz irányába, és tapasztalhatjuk azt, hogy itt kopogtatnak türelmetlenül külföldi beruházók, akik a gáziparban érdekeltek - British Gas, Gas de France és lehetne még sorolni tovább -, akik szeretnének befektetni és szeretnének megjelenni itt a magyar piacon, tulajdonképpen tehetetlenül állnak, szintén mintegy két év óta, és bár megkezdődött kétszer is a gázszolgáltatók privatizációja - legalábbis tenderkiírás kétszer is ki lett bocsátva, mind a kettő vissza lett vonva -, s most mindenki zavarban van, mert nem tudja, hogy hogy is állnak a dolgok, miért késik a gázszolgáltatók privatizációja ennyire. Hogy késik, annak én négy okát tudnám elmondani.
(10.40)
Mindjárt az első az, amiről már tulajdonképpen beszéltünk, hogy nincs gázenergia-törvényünk, illetve van egy, az 1969. évi - ha jól emlékszem - IV. törvény, de az totálisan elavult, alkalmazhatatlan, olybá vehető, mintha nem is létezne. Tehát nincs törvényünk. Ilyen foltozgatással próbálkozunk, mint aminek most vagyunk tanúi. Megjósolható, hogy ez lényegi változást nem fog hozni, a befektetők bizalmának megnyerésére nem alkalmas, és tulajdonképpen semmi célt nem lehet vele elérni, különösen a beterjesztett formában nem. Ezért én is csak azt tudom tenni - amit egyébként Zsebők képviselőtársam már említett -, azt hiszem, épp most mondom el negyedszer ebben a Parlamentben, hogy kérjük, várjuk és reméljük, hogy Latorcai miniszter úr be tudja tartani ígéretét, és itt lesz előttünk július 1. előtt az új gázenergia-törvény.
A másik oka, amiért késik a gázszolgáltatók privatizációja, az az, hogy nem rendezettek a tulajdonviszonyok. Nem kívánok itt sem ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen ez a fő oka annak, amiért ezt az előttünk lévő törvénymódosítási javaslatot a Parlament már kétszer visszadobta, és két év után még most is itt nyűglődünk rajta, mert nem egyezik a Parlamentben kialakult tulajdonképpen hatpárti konszenzusos vélemény azzal, mint amit a Kormány itt ránk erőltetni igyekszik; hozzáteszem, teljesen hiábavalóan.
Nevezetesen: minden parlamenti párt meg van győződve arról, hogy a közműfejlesztési hozzájárulások után, amiket erőpozícióban eddig a gázszolgáltató vagy az állam beszedett - hiszen ez volt a feltétele annak, hogy a háztartásokban a gáz bevezetése megtörténhessen - a tulajdonjogot magánál tartotta - tehát úgy gondoljuk, hogy rendezett tulajdonviszonyokat kell teremteni. Nem léphetünk tovább anélkül, hogy ezek a már megelőzően beszedett közműfejlesztési hozzájárulások ne legyenek részvény vagy tulajdon formájában azok javára forgatva, akik eddig finanszírozták a gázműfejlesztésnek legalábbis egy részét, tehát az önkormányzatok vagy maga a lakosság javára. Tehát a második dolog az, hogy rendezett tulajdonviszonyokat kell kialakítani ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődhessen a gázszolgáltatók privatizációja.
A harmadik nagyon lényeges dolog - és erről bizony kevés szó esik, és jobb lenne, ha a Kormány időben hívná fel a lakosok figyelmét erre a nagyon lényeges dologra - nevezetesen az, hogy a földgázfogyasztói árak Magyarországon ma mélyen a világpiaci árak alatt vannak, dotáltak.
Előttem van egy diagram, ami tulajdonképpen kettős anomáliára hívja fel a figyelmet a magyar földgázárrendszert illetően. Európa összes országában a nagyüzemi földgázfogyasztói ár olcsóbb, mint a háztartási - logikus egyébként, hiszen a nagyfogyasztóknak általában mindenben kedvezményt szoktak adni, és ez így van Európa - mondjuk - konszolidáltabb gazdasággal rendelkező részeiben. Nálunk a dolog pont fordítva van, nyilvánvalóan politikai, szociálpolitikai meggondolásokból keresztfinanszírozás történik és történt a megelőző időszakban. Ezért nálunk a háztartási földgáz fogyasztói ára alacsonyabb, mint a nagyüzemi.
A háztartási földgáz fogyasztói ára nálunk - ha jól emlékszem - 8-9 forint lehet köbméterenként, ezzel szemben Európában 25 és 35 forint között van átkonvertálva magyar pénzre. Mit jelent ez? Nem kell hozzá nagy bölcsesség és nagy előrelátás, belátható, hogy ez a mostani helyzet nem tartható hosszú időn keresztül. Azt mondhatnám, hogy nagyon rövid ideig tartható, és bizony a lakossági földgáz ára törvényszerűen jelentősen fog emelkedni Magyarországon, a mostani árarányokat figyelembe véve akár duplájára, esetleg háromszorosára. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy a világpiaci ártól tényleg mélyen elszakadt és dotált a magyar háztartási földgáz fogyasztói ára, hanem arról is, hogy egy IMF-megállapodás kötelezi a magyar kormányt arra, hogy megszünteti az energetikai árdotációt.
A Magyar Köztársaság Kormányának ezt fennhangon kellene tudatosítania a fogyasztókban. Ezek a fogyasztók ugyanis elégedetlenek lesznek, és bizony joggal méltatlankodni fognak, ha későn derül ki mindez; ha későn derül ki, hogy nem volt elég, hogy 150-200000 forintért bevezetik a földgázvezetéket a háztartásukba, és amikor ez megtörtént, akkor esetleg rövid idő múlva drasztikusan fog a földgáz ára megemelkedni.
Ez előre látható. Azon túlmenően ez a harmadik oka annak, hogy a földgázszolgáltató vállalatok privatizációja egy helyben áll és topog. Hiszen nyilvánvaló, hogy a befektetők, akik jönnének, befektetnének, fejlesztenének, és műszaki, technikai segítséget is hoznának, persze üzleti alapon gondolkodnak, és azt az egyet tudják, hogy a jelenlegi földgázárak mellett Magyarországon nem lehet beruházni.
Egy negyedik nagyon fontos szempont maradt a végére, amit feltétlenül szükségesnek tartanék megemlíteni. Pont parlamenti nyomásra, a gazdasági bizottság, illetve az energetikai albizottság hathatós nyomására került be az energiapolitikai koncepcióba az a tézis, hogy mindazok a külföldi beruházók, akik Magyarországon megjelennek a földgázszektorban, kötelesek pótlólagos földgázforrásról is gondoskodni. Miért van ez? Azért, mert ez az energetikai forrásunk, ami kétségtelenül a legkényelmesebb, a legtisztább, a legcivilizáltabb és a jelenlegi körülmények között groteszk módon a legjobban dotált a költségvetés által, nos, ennek a beszerzési forrásait illetően egy lábon állunk. Hiszen a magyar földgázipar a mai magyar fogyasztásnak körülbelül 50%-át tudja biztosítani, a másik 50%-át az egykori Szovjetunió területéről hozzuk be. Ennek az egyoldalú függésnek a megszüntetése érdekében folyik a magyar földgázhálózat rácsatolása, rácsatlakozása a nyugat-európai rendszerre.
Nem teljesen egyenértékű új forrás ez, hiszen míg az egykori Szovjetunióhoz 10 milliárd köbméteres évi kapacitású vezeték köt minket, addig az új bővítés nyugat felé csak 2 milliárd köbmétert fog jelenteni. Tehát semmiképpen nem egyenértékű. De ezen túlmenően nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Nyugat-Európa önmagában is tiszta nettó importőr földgázt illetően, a Szovjetunió szállításaira szorul a fogyasztása 15%-ának erejéig.
Tehát a földgázellátást illetően - bár egyelőre semmi ok pánikhangulatra, és biztosítottnak mondható - azért nem szabad elfeledkezni arról, hogy nem árt, ha a forrásbiztonságunkat növeljük. Ebből a szempontból igen jelentős feltétel az, amit az energiapolitikai koncepció szabott. Nevezetesen, hogy a tenderkiírásoknál alapvető feltételnek fogja előírni, hogy mindaz, aki pályázik a magyar földgázipar befektetéseinél, a földgázszolgáltatás privatizációjánál, forrásról is maga kell, hogy gondoskodjon.
Ez a negyedik ok, ami miatt a külföldi beruházók a másik három okon túlmenően - hogy úgy mondjam - némileg tanácstalanok, és kissé el vannak bizonytalanodva. Köszönöm szépen a türelmüket, hogy meghallgattak! (Taps.)
