BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Akik nyomon követték azt a szélmalomharcnak tűnő küszködést, amelyet a Soproni Állami Gazdaság dolgozói a gazdaság megmentése és alkalmatlan igazgatója leváltása érdekében tavaly február 25-e óta - azaz egy és egynegyed éve - folytattam, úgy vélhetik, ütött az igazság órája, az igazgatót leváltották, megnyugodhatnak a kedélyek.
Az események ismertek, képviselőtársam elmondta. A vizsgálatok az engem felkereső választópolgárok igazát bizonyították. Számomra már az sem titok: kik és milyen mértékben felelősek egy arra méltatlan vezető támogatásáért, ezen keresztül az állami gazdaság jelenlegi helyzetének kialakulásáért. A labda tehát fel van adva, csak szépen le kellene ütni. Hogy ezt mégsem teszem, erre két nyomós okom van.
Az egyik, mint ezt korábban már kijelentettem: interpellációm nem személy, hanem jelenség ellen irányul. A másik ok a fontosabb: a mezőgazdasági bizottság jelentésének utolsó mondatában úgy ítéli meg, hogy további intézkedésre nincs szükség - pedig ez sajnos nem így van. Az ÁVÜ igazgatótanácsa 1993. május 5-én - mint hallottuk - felmentette a korábbi vállalati biztost, és kinevezte az újat. Az új vállalati biztos feladatául tűzte ki - idézem: a) a Soproni Állami Gazdaság csődegyezségének lehetőség szerinti realizálását a hitelezőkkel történő tárgyalás útján;
b) a decentralizált privatizáció végrehajtását;
c) a gazdaság átalakulásának vagy jogutód nélküli végelszámolásának előkészítését, és végül
d) a felelősség megállapításához szükséges intézkedések megtételét.
Nos, ebben a feladatsorban sok minden benne van, de hathatós támogatás nélkül csak a teljes felszámolásra van esély, ez pedig egyet jelent a ma még meglévő 258 munkahely megszünésével, az állami gazdaság vagyonának holttőkeként - tehát várhatóan áron aluli - értékesítésével, néhány száz szőlőtermelő munkájának megszűnésével és a történelmi borvidék egy részének felszámolásával.
A május 13-án hivatalba lépett új vállalati biztos felmérte a helyzetet, és megállapította: a gazdaság még megmenthető. Mindehhez két lépcsőben 79 millió forint hitelre lenne szükség, ám nem kaphatnak ÁVÜ-garancia nélkül. Ma június 15-éig felvehetnek 47 millió forintot, ebből kifizethetnék a lejárt határidejű követeléseket, és finanszírozhatnák a legszűkebben vett működési költségeket. Július 15-éig pedig további 20 millió a csődegyezségből fakadó követelésekre, a működésre pedig - aratás, szüret stb. - ugyancsak 12 millió forintra lenne szükség.
Mondhatják önök, hogy én csak dobálózom itt a tízmilliókkal, és egyébként is mi a garancia a sikerre és a megtérülésre? Sajnos, az elmúlt négy évben a gazdaságnál 100 milliókkal dobálózhattak. A sikerre garancia nincs, legfeljebb esély, a megtérülésre ott van az állami gazdaság vagyona biztosítékként.
Azt kérem tehát, hogy Szabó Tamás miniszter úr segítsen az ÁVÜ-garancia ügyében. Örömmel fogadtam, hogy az ülés előtti beszélgetésünk során nem zárkózott el a segítségadástól.
Azt kérem tehát, hogy az új vállalati biztos ne csak bizalmat, hanem kézzelfogható segítséget is kapjon, mert a bizalom önmagában csak arra elég, hogy egy hónappal hivatalba lépése után megkezdhesse az állami gazdaság jogutód nélküli teljes felszámolását.
Lehet, hogy ezek után néhányan meglepődnek, mert azt mondom, hogy a bizottsági jelentést elfogadom. Igent mondok, és arra kérem önöket, hogy aki úgy ítéli meg, segíteni kellene az ÁVÜ garancianyújtásával a hitelfelvételhez, meg kellene menteni néhány száz munkahelyet, ilyenformán működő tőkét lehetne elfogadhatóbb áron privatizálni, tenni lehetne a soproni történelmi borvidék egy el nem hanyagolható részének megmentéséért, az velem együtt szavazzon igennel. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
