KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! A volt nyugati hadifoglyok kárpótlásával kapcsolatos szabályokat az 51/1992. III. hó 18. kormányrendelet tartalmazza.
E rendelet elsősorban a nyugati hadifogságban végzett munka ellenértékeként kapott és egyébként devizakövetelésre vonatkozó, hitelutalvánnyal összefüggő kérdéseket rendezi, azonban ugyanezen rendeletnek egy további szabálya szerint az a hadifogoly, aki hitelutalvánnyal nem rendelkezett, nem rendelkezik, vagy ennek meglétét utólag nem tudja bizonyítani, illetőleg aki követeléséről való lemondás ellenében ezt a lehetőséget választja, a 93/1990-es kormányrendelet szabályainak megfelelően nyugdíjemelésre jogosult.
A nyugdíjemelés folyósítását a szabályozás két alapfeltétel meglététől teszi függővé. Konkrétan a hadifogság tényének a bizonyítása az egyik feltétel, a másik feltétel pedig a hadifogságban töltött idő hosszának az igazolásától, ugyanis nyugdíjemelésre a jogszabály értelmében kizárólag az a volt hadifogoly jogosult, aki hat hónapot meghaladó időt töltött hadifogságban.
A bizonyítási eljárás szempontjából az államigazgatási eljárás általános szabályai az irányadók. Eszerint a hadifogságnak, és annak időtartama, a szabad bizonyítási rendszernek megfelelően, bármely olyan eszközzel, bizonyítási eszközzel bizonyítható, okirattal, egyéb irattal, tanúvallomással, szakértői közreműködéssel stb., amely alkalmas a fent említett kettős tény igazolására.
A hivatal a bizonyítékokat mindig egyenként és összességében mérlegeli. Ennek megfelelően az eltérő bizonyítékok értékelése alapján fennáll a lehetősége eltérő határozatok meghozatalának. A határozatokkal szemben egyebekben - mint ön is utalt rá - a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően bírósági felülvizsgálatnak van helye.
Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal a tények megfelelő értékelése céljából, a nyugati hadifoglyok kérelmének elbírálására egy külön csoportot állított fel, amely csoport vezetője egy egykori vezérkari százados volt, aki maga is átélte a nyugati hadifogságot, ily módon saját tapasztalatai alapján is tudomása volt arról, hogy a magyar katonák mikor és hol kerültek nyugati hadifogságba.
A csoportban a fent említett vezetőn kívül további három, volt nyugati hadifogoly dolgozott, szintén a fenti elv kiszolgálása érdekében.
Az eljárások során a hivatal elsősorban az okirati bizonyítékok becsatolását követelte meg, mivel a volt hadifoglyok hazatéréskor igazolást kaptak, nemcsak az amerikai, francia, angol stb. hatóságoktól, hanem hazatéréskor a magyar hatóságoktól is. A hadifogság tényére egyrészt tehát okirati bizonyítékul a hivatal elsősorban ezekre az igazolásokra koncentrált.
A hadifogság tényére ezen túlmenően megfelelő bizonyítékul szolgál - a hivatal mérlegelésében - a hazaküldött tábori vagy vöröskeresztes levelezőlap, a hadifogságban kapott személyazonossági igazolvány vagy zsoldkönyv.
Számos esetben a katonakönyv is tartalmazott bejegyzést a hadifogság idejére, több ízben pedig a hadifogság tényét a kérelmező még nyugdíjba vonulásakor igazolta.
Ezek tehát elsősorban azok a bizonyítékok és az a bizonyítást szolgáló eszközkör, amely a legegyértelműbbé teszi a hivatal előtt a hadifogság tényét, illetőleg annak időtartamát.
Ilyen bizonyítékok hiányában sem zárkózott el azonban az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal a bizonyítottság megállapíthatóságától, ez esetben ugyanis mindig megkereste a Magyar Honvédség Központi Irattárát, az ott rendelkezésre álló adatok megküldésére. Ön ezt nálam sokkal jobban tudja, hogy meglehetősen teljes körű e vonatkozásban az adattár, tehát meglehetősen hitelt érdemlő módon, a Központi Irattár adatai használhatóak a fentebb említett bizonyítási eljárásban.
De tovább lépve: ha okirati bizonyításra nincs mód, ez esetben került sor a tanúvallomások, ezek hiányában pedig a kérelmező előadásában foglaltak valóságtartalmának a mérlegelésére. Kétség esetén a hivatal mellett működő és általunk felállított Társadalmi Kollégium állásfoglalásának a figyelembevétele vált kötelezővé.
Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy akár bizonyítottság hiányában, akár a közölt tények valótlansága vagy jogszabályi feltételek hiánya miatt a hivatal egy-egy kérelmet elutasít.
Hangsúlyozni szeretném még egyszer, hogy a jogszabály csak a hadifogságban töltött időtartam után biztosít nyugdíjkiegészítést.
A képviselő úr korábbi megkereséseiben, mint itt az interpellációjában is, konkrét eseteket jelölt meg név szerint. Engedje meg, hogy bár itt vannak előttem a nevek, hogy mégse név szerint elemezgessem ezeket az ön által konkrétan megjelölt eseteket. Egyébként is kétséges előttem, hogy konkrét esetek mikénti elbírálására megfelelő módszer-e egy parlamenti interpelláció akkor, amikor az államigazgatási eljárás keretében születik egy államigazgatási határozat, amely ellen jogorvoslat körében bírósághoz fordulhat az illető fél.
Négy ilyen konkrét esetet küldött meg számomra az OKKH, amelyet konkrétan vizsgáltak. Ebből az ön által jelölt négy esetből kettő esetben pozitív döntés született, tehát helyt adott az OKKH az ön által említett négy esetből két esetben a kérelmezőnek.
(15.40)
Természetesen önnek külön név szerint meg tudom mondani, hogy kiről van szó.
A másik két esetben elutasító határozat született az ügyben. Az egyik konkrét ügyben a tényállás az volt, hogy az illető személy 1945. május 9-től 1945. július 17-ig volt hadifogságban. Ezt a tényt az OKKH a Magyar Honvédség központi irattárának közlése alapján tényként kezelte, amiből egyenesen következtethetünk arra, hogy a jogszabályban írt hat hónapos időtartam nem volt meg az illető kérelmezőnél. Következésképpen jogszabályi akadálya volt a pozitív értelmű határozat meghozatalának.
Szeretném jelezni, hogy ebben az ügyben az ügyfél bírósághoz fordult, és jelen esetben a bírói eljárás lesz az, amelyik el fogja dönteni, hogy jár-e neki a nyugdíj-kiegészítés vagy nem.
A másik elutasított esetben pedig egész egyszerűen az történt, hogy a kérelmező a saját édesapjának az igényjogosultságára hivatkozással kérte a saját nyugdíjának emelését, amire megintcsak nincs jogszabályi lehetőség. Tehát itt az ön által jelölt és általunk konkrétan vizsgált esetekben, mindkét konkrét esetben, olyan konkrét jogszabályi feltétel hiányzott a pozitív irányú döntéshez, amely nem tette lehetővé az Országos Kárrendezési Hivatalnak másirányú döntés meghozatalát.
Szeretném, ha az interpellációra adott válaszomat elsősorban az általános rész vonatkozásában értékelné képviselő úr és nem a konkrét esetek vonatkozásában. Hiszen, még egyszer mondom, azt nagyon szívesen, név szerint meg tudom önnek mutatni. De azt látni kell, hogy itt nem arról van szó, hogy az OKKH hogyan mérlegelt, hanem arról van szó, hogy a jogszabály által meghatározott feltételekbe belefért-e a konkrét kérelem, avagy sem.
Mindezek alapján kérem, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen.
