SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr, és köszönöm a kérdést, tisztelt képviselőtársam, hiszen olyan területre irányítja most egy pillanatra a Ház figyelmét, amelyben nagyon sok tévedés, illetve nem kielégítő információ kering közöttünk is, meg a társadalomban is.
Valóban, az említett rendelet - az a bizonyos 10/1988-as - rendezi a kérdést, és ez a kérdés úgy van elrendezve, hogy amennyiben indokolt a külföldi gyógykezelés, akkor ennek a magyar társadalombiztosítási kiadások terhére kell megtörténnie. Csak a teljesség kedvéért mondom el - amit képviselőtársam nyilván jól tud -, hogy az indokoltságot meghatározza a rendelet és meghatározza a gyakorlat, a szakmailag illetékes országos intézet hív össze erre a célra egy bizottságot, és ez a bizottság dönti el, hogy a szóban forgó betegség, illetve a szóban forgó beteg gyógyítására van-e Magyarországon megfelelő kapacitás. Ha nincs, akkor megoldható-e a beteg gyógyítása úgy, hogy - ugyancsak a társadalombiztosítás költségvetésének a terhére - idegen állampolgárságú szakértőt, tehát különlegesen hozzáértő orvoskollégát hívunk be konzíliumra Magyarországra, vagy pedig a beteget kell kiküldenünk. Amennyiben az orvosi szakvélemény ez utóbbit támasztja alá, akkor ennek a kiküldésnek - úgy, ahogy képviselőtársam mondta - egy célkeret áll rendelkezésre.
A konkrét kérdésére azt tudom mondani, hogy az elmúlt évek folyamán ez a célkeret rendelkezésre állt, és nem kellett magyar állampolgárt érvényes, alátámasztó orvosi lelet birtokában elutasítani pénzhiány miatt.
A kérdéssel, a lakosság előtt felmerülő gyűjtési akciókkal kapcsolatban: nagyon sok esetben ilyenkor egyébként a társadalombiztosítás szakemberei vagy a Népjóléti Minisztérium igyekszik felvenni a kapcsolatot minél hamarabb a gyűjtést kezdeményezőkkel, és azt tapasztaljuk, hogy részint a kezelőorvosok, részint a család részéről egy tájékozatlanság jelenik meg, nem ismerik azokat az utakat és módokat, ahogy az előbb említett forráshoz hozzá lehetne jutni; viszont érthető módon ilyenkor mindig súlyos betegről van szó, akiről a gondoskodni kívánás kényszere a legkézenfekvőbbnek látszó megoldást, a gyűjtést helyezi előtérbe.
Van azonban egy másik eset is: a társadalombiztosítás a beteg kivitelét és gyógyítását oldja meg, hozzátartozó kiutaztatására ilyen alkalommal ebből a keretből nem áll rendelkezésre pénz. A gyűjtések néha erre irányulnak, emberileg teljesen méltányos, hogy házastárs vagy szülő kísérje a gyereket, esetleg nyelvtudási problémák megoldása miatt is. No, ennek a megoldására létrejött egy Nemzetközi Betegsegélyezési Társaság Alapítvány, amely engedélyezett és az OTF által támogatott külföldi gyógykezelés esetén segítséget nyújt a hozzátartozók szállás- és útiköltségéhez.
A tapasztalatok alapján azt is ki szeretném mondani, hogy az ezekben a munkákban részt vevők - Magyar Nemzeti Bank, különféle utazási irodák munkatársai - igen nagyfokú empátiát mutatnak a tényleges ügyintézések során. A hazai egészségügyi intézmények - egyébként minden lehetőséget megragadva - igyekeznek azon, hogy minél inkább kiváltsák az ilyenfajta külföldi beavatkozás szükségletét. Ez a Ház már két alkalommal is megszavazta, hogy a magyar csontvelő-transzplantációs program megfelelő anyagi támogatásban részesüljön. Ennek következtében az elmúlt három évben - helyesebben az idei évet most teljesnek számítva, tehát két és fél évben - hét ember részesült külföldön csontvelő-transzplantációban, de már tizenöt Magyarországon, és a rendelkezésre álló kapacitás még ebben az évben legalább ugyanennyit lehetővé tesz. Itt tehát azt gondolom, hogy kiváltottunk egy olyan beavatkozást, amelyet korábban csak külföldön lehetett csinálni, és ma lényegesen olcsóbban, de jó eredménnyel itthon is megtehetünk.
Az utolsó kérdés ugyancsak nagyon fontos. Az átmenetileg külföldön tartózkodó magyar állampolgárokat két csoportra oszthatjuk: közalkalmazottak és közszolgálati dolgozók. Ők ugyanazt a 85%-os támogatást kapják, mint az itthoniak, csak természetesen a kinti áron, tehát sokkal többe kerül ez a társadalombiztosításnak.
(15.00)
Azok, akik magánkezdeményezésből, magánalkalmazottként vannak kint, azok sem maradnak ellátatlanul, de ők - hogy így mondjam - magánhasznukra is tevékenykednek, ők ugyanannyi támogatást kapnak, mintha itthon lennének, tehát a kinti árak és az itthoni árak különbözetét nekik viselniük kell.
Számos országgal van egyezményünk a sürgősségi betegellátást illetően. De hadd hívjam fel itt képviselő úr kérdése nyomán az ő figyelmét, a Ház figyelmét és az érintett magyar állampolgárok figyelmét most a turistaszezon előtt is, hogy ne felejtsenek el, ha turistaútra külföldre mennek, egészségügyi biztosítást kötni. Súlyos anyagi problémák származtak abból, hogy például iskolák, közösen, egy osztály ment külföldre, és ott keletkezett valamilyen probléma, aminek a megoldása hatalmas anyagi terhet jelentett, semmifajta biztosítás nem fedte le, holott nincs arányban a biztosítóintézetek által kért biztosítási díj a kockázattal. Itt tehát nagyon nagy felelőssége minden kiutazó magyar állampolgárnak… (Az elnök a mikrofonja kocogtatásával jelzi az idő múlását.) …, hogy a saját kinntartózkodása alatti kiegészítő egészségügyi biztosítást megkösse. Elnézést kérek, elnök úr, és be is fejezem. (Taps.)
