SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Az erősítő begerjed. - Közbeszólás az ellenzék soraiból: Te mindig begerjedsz! - Derültség.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Magam a legnagyobb híve vagyok annak, hogy a privatizáció körül a lehető legtöbb információ álljon rendelkezésre,… (Derültség a bal oldalon.) … Köszönöm szépen. Ezért is járultam hozzá, hogy a Házszabálytól eltérően késve beadott kérdés ma elhangozzon. (Derültség, zaj a bal oldalon.)
Az elmúlt néhány héten a gabonaipar privatizációja foglalkoztatja az érdeklődőket, teljesen érthetően, hiszen egy nagy jelentőségű élelmiszer-gazdasági szektor átalakításáról van szó.
Minden érdekelt fél által támogatott szakmai koncepció alapján folyik a gabonaipar privatizációja, és a felgyorsult eseményeket az mutatja, hogy a napokban zárul a mintegy száz kis malomra kiírt pályázat, megjelentek a pályázatok a Hajdú Gabona és a Budai Malom tendereire, és azt gondolom, hogy ez az oka, hogy a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, amely hazánk egyik jelentős gabonatermelő térségének vállalata, és amely annak ellenére, hogy az elmúlt két évben jelentősen tudta javítani pénzügyi pozícióit, és tudta adósságát csökkenteni, ennek ellenére likviditási válságba került.
A tulajdonosi szervezet, az Állami Vagyonügynökség hónapok óta - a hitelező bankokkal együtt - keresi a megoldást ennek a likviditási válságnak a feloldására.
A legkézenfekvőbb megoldás egy pénzügyi reorganizáció. Erről eleve le kellett mondani, források hiányában. Az Állami Vagyonügynökség rendelkezésére álló elméleti keretek érdemi reorganizációt nem tesznek lehetővé, csupán kisebb feszültségek áthidalására elegendők, mert a privatizációs bevételeket a Parlament a költségvetési törvényben más célokra rendelte.
Az Állami Vagyonügynökség a megcélzott, második megoldásként állami garanciavállalást gondolt és indított el. Ez a garanciavállalás is lehetővé tette volna egy olyan, a privatizációs elképzelésekbe és célokba illeszkedő végrehajtását ennek az átalakításnak, ami egy új struktúrájú, működőképes és többszereplős gabonaipart teremt ezen a környéken is, garantálja a munkavállalói tulajdonlást, lehetővé teszi legalább 25%-ban a termelői tulajdonszerzést, és talán ami a legfontosabb, a monopoljellegű szerkezeteket oldja.
Képviselőtársam előtt ismert, hogy a tavaly elfogadott privatizációs törvények szerint az Állami Vagyonügynökség garanciavállalási kezdeményezéséhez szükséges - bizonyos értékhatáron túl - a pénzügyminiszter hozzájárulása. A költségvetés helyzete miatt a pénzügyminiszter ehhez a 900 milliós garanciavállalási kezdeményezéshez, amit az Állami Vagyonügynökség megtett, nem járult hozzá. Jelenleg két döntési lehetőség van az állam tulajdonosi szervezete előtt:
Elfogadni a ma ismert ajánlatok közül a jobbat, s ezzel tudomásul véve, hogy a privatizáció nem segített a tulajdonosi koncentráció csökkentésében, vagy elfogadni a végrehajtási árverés nyilvános, de kiszámíthatatlan eredményét. Ennek a döntésnek a meghozatala az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának kompetenciája, amely holnap délelőtt tárgyal e kérdésről, és bízom benne, hogy alapos megfontolás után a szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt legjobb, de talán lehetne azt mondanom és lehet, hogy így kellene mondanom, a legkevésbé rossz alternatívát fogja választani.
A konkrét kérdésekre: az első kettőre azt tudom válaszolni, hogy az Állami Vagyonügynökség mint tulajdonosi szervezet, nem hagyta magára a céget, de pénzügyi források hiányában egyedül nem tudta megoldani ezt a közel egymilliárdos likviditási problémát.
A második kérdéskörben a magyar privatizációs elvek szerint - s önök, képviselőtársaim ezt rendszeresen számonkérik, és azt gondolom, hogy ezzel mindenki egyetérthet - a jó vevő az, aki a versenyben a legjobb ajánlatot teszi, s ezt szerződésben megfelelően garantálja.
Én még csak remélem, hogy a kérdés szövegében olyan sejtelmesen megfogalmazott "jó vevő", valamint a vállalatot hitelező pénzintézetek között ma végre létrejön az a fizetési garanciákkal is alátámasztott szerződés, amelyet aztán holnap az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa jóváhagyhat.
A második ajánlattevővel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az elsődleges döntés a hitelező bankok kezében van, hisz a banki állásponttal ellentétben a tulajdonosi szervezet nem dönthet.
Költői kérdésnek tekintem azt, hogy én hogyan döntenék, s javaslom, ebben a kérdésben a döntési szerkezet és döntési intézmény megismerése céljából a privatizációs törvények tanulmányozását.
Végül szerényen szeretném megjegyezni, hogy nem lenne jó, hogyha általánossá válna, hogy a Parlament lenne a helye egy-egy vevő érdekében történő felszólalásnak.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! Kérem tájékoztatásom elfogadását. (Taps a jobb oldalon.)
