SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Az előző megjegyzésre én is egy megjegyzést hadd tegyek. Engem tegnap az illető képviselőcsoport vezetője keresett meg azzal, hogy késve nyújtották be, és kérik hozzájárulásomat. Ha ez nem így volt, sajnálom. (Közbeszólások a bal oldalról: Na! Na!)
A kérdés az MRP-vel kapcsolatban… Először azt szeretném kiemelni, hogy ez a törvény, ami 1992 júniusában született meg, egy olyan törvény, ami ritka a magyar Parlamentben, mert ha jól emlékszem, tíznél kevesebb volt a tartózkodók vagy a nemmel szavazók száma, és a törvény-előkészítés hosszú ideje alatt, itt a parlamenti vita alatt is ezek a kérdések nem merültek fel.
Az MRP, az alkalmazottak részvény-tulajdonlási programja egy eszköz abban a széles eszköztárban, aminek egy célja van: mindannyiunk érdeke, hogy a magyar tulajdonlás széles körben elterjedjen. Az MRP a gazdasági társaságoknál alkalmazható, csoportosan végrehajtott, kedvezményes tulajdonszerzést biztosító technika, amihez adókedvezmények is kapcsolódnak a hitelfeltételeken kívül. Egyaránt alkalmazható egyébként az állami tulajdonú vagy magántulajdonú társaságoknál.
Az egzisztenciahitel, ami tulajdonképpen a hitel fedezetét biztosítja ebben az esetben, állami tulajdonú vagyontárgyak kedvezményes megvásárlását teszi lehetővé ott, ahol a törlesztéskor befolyó bevétel közvetlenül az államadósság törlesztésére fordítódik. Nincs másról szó, mint hogy az állam úgy nyújt egy kedvezményes hitelt az állami tulajdon megvásárlására, hogy a korábbi állami adósságot kínálja fel a magánszektornak; itt egy adósság- és tulajdoncsere van az állam és a magánszektor között. Ebben a helyzetben és ebben az esetben zártkörű - sajnálatos módon - ennek a kedvezményes konstrukciónak a lehetősége. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az MRP-re és az egzisztenciahitelre, ennek alapjaira épülő más technikák, amelyek be vannak vezetve, így a lízing és a részletfizetés is, minden további nélkül alkalmazhatók és átvehetők az önkormányzati tulajdonban levő vállalatok körében. Semmi nem gátolja, hogy az önkormányzatok éljenek az állami tulajdon körében kipróbált módszerekkel - hangsúlyozom, a részletfizetési vagy a lízingtechnikával.
Végezetül: arra a kérdésre, ami úgy hangzik el, igaz, hogy meg van célozva a vállalkozó bizonyos eszközökkel - egzisztenciahitellel, lízinggel, részletfizetéssel -; igaz, hogy a vállalatvezetés is be tud kapcsolódni, mondjuk, a lízingtechnika alkalmazásával; igaz, hogy a vállalatok alkalmazottai az MRP révén meg vannak célozva, hogy tulajdont szerezzenek, valóban, a széles publikum számára pillanatnyilag nincs működő eszköz, hogy kisbefektetőként részt vegyenek ebben a programban. Szeretném képviselőtársam figyelmét arra felhívni, hogy a Kormány áprilisban döntött egy kisbefektetői program bevezetéséről, és meggyőződésem, hogy ez képviselőtársaim támogatását is élvezi.
A magam részéről egyébként, a kérdésben elhangzottakra válaszolva, támogatom az önkormányzatoknál - támogatnám, ha lenne lehetőségem erre -, hogy bátrabban éljenek a privatizáció lehetőségével. Nemcsak lakások és üzlethelyiségek - vállalatok is vannak az önkormányzatok birtokában. És csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy a lízing vagy részletfizetés kidolgozott konstrukcióját az önkormányzatok is alkalmazzák. Kérem tájékoztatóm elfogadását. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
