SZARVAS BÉLA (MDF)
SZARVAS BÉLA (MDF)
SZARVAS BÉLA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy először is köszönetet mondok azért, hogy a Ház egy ellenszavazattal tűzte napirendjére, és a sürgősséget is imponáló fölénnyel szavazták meg, hogy ezt a kérdést, ezt az önálló indítványt minél gyorsabban tárgyalásba vehessük.
Ott kezdeném önálló indítványom magyarázatát és miértjének kifejtését, hogy rendszerbe próbálom helyezni, mit jelenthet maga ez az indítvány annak érdekében, hogy az a bizonyos vállalkozói réteg, amelynek képviseletét majdnem minden párt zászlajára tűzte, kialakulhasson, illetve megerősödhessen. Morálisan én első helyre helyezem a vállalkozói kölcsönöket, illetve a megtakarítások szerepét a magyar gazdaságban. Ennek egyik jele volt a közelmúltig befejeződött Start-hitelkonstrukció, amelynek keretében kisvállalkozók kaphattak hiteleket, és elindíthattak valamilyen vállalkozásokat. Ugyanebbe sorolható az a japán hitelkonstrukció, amely - számomra érthetetlen okokból, az év eleji beharangozás ellenére - még mindig nem kerülhetett a vállalkozóknak valamiféle módon hozzáférhető közelségébe. Most nem erről akarok egyébként értekezni, mert ez akár egy napirend előtti felszólalás vagy egy külön értekezés témája is lehet, de amennyiben két-három héten belül nem oldódik meg, nyilván visszatérek majd erre a kérdésre is.
A második helyen a vállalkozói réteg kialakulásánál a privatizációt szeretném említeni, és ennek különböző támogató forrásait, az E-hitelt és egyéb konstrukciókat, vásárlási modelleket, MRP-t, menedzsmenti kivásárlást, lizinget stb. Ezek szintén annak érdekében jöttek létre, hogy minél hamarabb tulajdonformákat válthassunk és változtathassunk, az állami tulajdon valamilyen módon magánkézbe mehessen át.
Tulajdonképpen elfeledkeztünk a harmadik elemről ebben a sorban, de legalábbis sokkal kisebb figyelmet fordítottunk arra, hogy a csődben lévő vállalatok, a csőd- és felszámolási eljárás alá került vállalatok sorsának rendezése sokszor szintén tulajdonosváltással együtt történik, együtt valósul meg. Ennek lényege az, hogy az állami tulajdont valamilyen módon rendbe teszik; jön egy vállalkozói csoport, amelyik ezt kivásárolja; és utána rendbe téve, működtetve tovább élvezi, illetve használja a társadalom előnyére azt a tulajdont, amellyel új értéket állít elő. Azonban egy bibi van ezzel a felszámolással, mégpedig az, hogy ez közepes és nagyobb cégek esetében viszonylag nagyon kis százalékban, szinte alig-alig kerül magyar kézbe.
(18.50)
Itt külföldi vállalkozások jelennek meg, komoly külföldi garanciákkal, ugyanis a magyar kereskedelmi bankok nagyon nehezen, elvétve tudnak erre hitelt folyósítani. Ennek részben hiánya és részben nehézsége az, hogy nem rendelkeznek közép-, illetve hosszú lejáratú forrásokkal, részben pedig az, hogy a számviteli törvény, adótörvény, pénzintézeti törvény hármasa nem a legtökéletesebben sikerült, mármint összehangolás szempontjából.
A jelenlegi magyar számviteli törvény előírja, hogy a felszámolás során aki vásárolni akar egy tulajdont, annak a vásárlás értékén kell azt nyilvántartania. A pénzintézeti törvény előírásai azt tartalmazzák, hogy pénzintézet csak akkor folyósíthat hitelt egy vállalkozónak, ha megfelelő garanciális feltételekkel rendelkezik. Egy példát mondok: ha 100 a vásárlás értéke, teljesen mindegy, hogy a tulajdon értéke mit jelentene vagy mennyi lenne, mennyi annak a társadalom szempontjából használható értéke, 100-on kell nyilvántartani; és mivel a magyar vállalkozónak viszonylag kevés saját forrása van, kevés a megtakarítása. Érthető módon egy néhány éve létező rétegnek nem lehet akkora megtakarítási hajlandósága és nem lehet akkora megtakarítási lehetősége, hogy nagy nyugati konszernekkel vegye fel a versenyt. Ebben a helyzetben 90 hitel vagy 100 hitel kellene a projekt megvalósításához. Magyar pénzintézet ilyenkor nem ad hitelt - egyébként teljesen érthetően -, mert nincs meg a bank menedzsmentje számára az a garanciális feltétel, ami megvalósítaná azt, hogy ne a bank vállaljon garanciát egy vállalkozásért, hanem osztódjon a garanciális feltétel a vállalkozó, illetve a bank között. Ebben a helyzetben én úgy láttam, hogy az a kilábalás lehetősége, ha megteremtjük annak a lehetőségét, hogy ezeket a vagyonelemeket valamelyest közelítően a tényleges vagyon értékéhez értékelhesse föl. Ugye ez volt az 1992. évi adótörvény nagy vívmánya, hogy az apport értékelése adóztatásra került.
Első lépésben azt szerettem volna, ha ez az adótételek alól kikerül, de különböző ellenérvek hatására - hogy tulajdonképpen buborékokká válnak ezek az értékelések - hagytam magam meggyőzni, és elfogadtam azt az érvelést, hogy itt ebben az esetben tulajdonképpen egy halasztott adót kell használni. Tehát ha a magyar vállalkozó 100-ért tudja megvásárolni azt a valamit, azt a gyárat, azt az üzemet, és annak a különböző szakértők által megítélt vagyonértéke, tehát több szakértő által egybehangzó vagyonértéke, mondjuk, 200, akkor ennek a vállalkozónak lehetősége legyen az átalakulás során - hangsúlyozom; az átalakulás során - fölemelni ezt a bizonyos értéket, tehát magyarul: az apport értékét megemelni, és a vásárlás értéke és az új vagyonértékelés közötti különbözet ugyan adóalapot képez, de tulajdonképpen három évre elhatárolva, illetve három évre egyenlő részletben kell kifizetnie ezt az adóterhelést. Ez az a halasztott adó, amivel a vállalkozóinkat mindenképpen támogatjuk, és azonos helyzetbe hozzuk a külföldi és magyar pályázókat, akik azonos tulajdonért indulnak.
Néhány szót hadd mondjak arról, hogy ez milyen kört érinthet. Több száz olyan vállalat van Magyarországon, amely a felszámolási eljárás hatálya alá került, illetve csőd- és felszámolási eljárás, mert ez majdnem azonos kategóriát képez, és ebből csak élelmiszer-ipari vállalat 63 darab. Tehát komoly nagyságrendeket érint maga ez az önálló indítvány. Jelen pillanatban mi történik ezekkel? Vagy jelentkezik rájuk egy külföldi nagymúltú cég, tőkeközvetítő, amely külföldi hitelekből vásárolja meg ezt a vagyont, vagy magyar vállalkozók néhányan összeállnak, és tulajdonképpen a felszámolási eljárás buktatóin keresztül két évig csúsznak-másznak ezzel, és két év után hitelezői kényszeregyezség keretében a hitelezők tulajdonába kerül, és ezzel elveszítette azt a nyilvánosságát, amiről folyamatosan beszéltünk, hogy a privatizáció és a felszámolás nyilvánosság előtt legyen, legyen egy nyilvánossági kontroll. De pont ezzel a módszerrel lehet kivinni a nyilvánosság szeme elől, és utána jöhet az a bizonyos osztogatás gyanúja. Nem az, vagy lehet, hogy nem az, de a gyanú fölmerül. Ezt szeretném elkerülni, hogy gyanú se legyen, és ne legyen az, hogy a kereskedelmi bankok portfóliója teljesen fölöslegesen felduzzad számukra kezelhetetlen és emészthetetlen tulajdoni tárgyakkal, amelyeket utána létrehozott üres működtető kft.-kbe visznek - konzervgyárakra és egyebekre gondolva nem hiszem, hogy ez a megoldás. A magyar gazdaság szempontjából ez semmiképpen nem megoldás.
Jelentőségét tekintve még néhány szót. Jelentőségét tekintve ugye ez azt jelenti, hogy néhány száz felszámolás alatt, illetve csődben lévő vállalat tulajdonjogának változásához járulnánk hozzá ezzel az önálló indítvánnyal, illetve ennek az elfogadásával, és ennek a technikája az, hogy a három évre elhalasztott, tehát három év alatt befizethető adómértéket kell annak a bizonyos vállalkozásnak kitermelnie. És ez mindenképpen más, mint az azonnali adóterhelés, ez egy nagyon komoly könnyítés, tehát ezt könnyítésként kell felfogni, mert ha ma kellene a vállalkozónak ezt a bizonyos vagyont megvennie, ma kellene az adókötelezettséget előállítania és év végével befizetni, akkor az azt jelenti, hogy néhány hónap alatt ismét csődbe ment, és nem oldottunk meg a gazdaság szempontjából semmit.
Nem akarok túl hosszú lenni, mert tudom, én is így vagyok, hogy elfáradok bizonyos idő múlva, és nem tudok már figyelni képviselőtársaimra. Ezért én csak azt szeretném mondani: várom észrevételeiteket, észrevételeiket, hogy milyen módon tudnánk magát a felszámolásokat és a felszámolások körét olyan emberközpontúvá tenni, ahol a magyar vállalkozó ugyanolyan eséllyel - hangsúlyozom, itt nem arról van szó, hogy külön eljárásokat kérek -, ugyanakkora eséllyel indulhasson, mint bármelyik külföldi. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
