SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ)
SZELÉNYI ZSUZSANNA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem rövidre fogni a beszédemet, mert már nincs túl sok idő hátra. Röviden szeretném a figyelmükbe ajánlani azt a közel 20 módosító indítványt, amit Hegedűs Istvánnal adtunk be az állampolgársági törvényhez.
Beszédem első részében a tervezet egyik fő problémájáról szólok, nevezetesen, hogy már a koncepció szintjén sem fordít elegendő figyelmet az állampolgárságot meghatározó legfontosabb tényezőre, a valóságosságra.
Az állampolgárság a modern jogfelfogás szerint az állam és a polgárai közötti legfontosabb jogi kapcsolat, amely jogokat és kötelezettségeket hárít mindkét félre. Az állampolgár adót fizet, teljesíti honvédelmi kötelezettségeit, ennélfogva részt vehet az állam közügyeinek intézésében vagy például földtulajdont szerezhet.
Az állampolgárság ténylegessége, valóságossága a nemzetközi és a belső jog szerint is az állampolgársági jogviszony legfontosabb sajátossága. Ennélfogva a névleges kapcsolat kérdésessé teheti az ebből fakadó jogok gyakorlását. Ezt a fontos tényt erősítette meg az ENSZ nemzetközi bírósága a Nottebohn-ügyben is.
A tényleges, valóságos kapcsolat az állam és polgára között leginkább az állandó lakhely révén ragadható meg. A névleges állampolgárság esete nyilvánvalóan kettős állampolgárság esetén vetődik fel.
Az 1930. évi Hágai Egyezmény szerint - amely ugyan nincs hatályban - a kettős állampolgárt olyannak kell tekinteni, mintha csupán egyetlen állampolgársággal rendelkeznék, és azt az állampolgársági jogot kell alkalmazni vele kapcsolatban, amelynek államában a személy állandó és fő lakóhelye van.
A ténylegesség, amelynek legfőbb megnyilvánulása a domicilium, ma az európai állampolgársági törvények egyik vezérelve. Egyértelműen ezt tükrözi az 1963-ban elfogadott Európa tanácsi egyezmény a többes állampolgárság eseteinek csökkentéséről is.
Mindebből a jelen törvényjavaslat tekintetében két fontos észrevétel következik. Először: mivel az államok gyakorlata szerint a kettős állampolgárok általában a domiciliumok szerinti államban teljesítik állampolgársági kötelezettségeiket és élnek alkotmányos jogaikkal, elfogadhatatlan a javaslat 2. §-a (2) bekezdésének azon megfogalmazása, hogy azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.
Az előbb említett és hallott példák Kőszeg Ferenc képviselőtársamtól nagyon is jól illusztrálják, hogy milyen fonákságok következhetnek ebből a pontból. Alapvető fontosságú, hogy ez a szakasz az állampolgárság ténylegességéről is szóljon. Ezzel kapcsolatban adtunk be ezt korrigáló módosító indítványt.
A fenti eszmefuttatásból az állampolgárság valóságosságára vonatkozóan az következik, hogy a FIDESZ frakciójának az az egyértelmű szándéka, hogy a magyar állampolgárságot tartalommal és értékkel ruházza fel. Azok számára álljon könnyen elérhetővé a magyar állampolgárság, akiket ehhez az országhoz valóságos kapcsolat fűz.
A most tárgyalt törvény sajnálatos módon nem szolgálja ezt a célt. Azt a jelenlegi gyakorlatot tartósítja, melynek eredményeként a valamikor kivándorolt magyarok sok generáción keresztül örökítik a magyar állampolgárságot, még azokra az utódaikra is, akik az országgal semmiféle kapcsolatban nem állnak, akár magyarul sem tudnak.
(13.00)
Természetesen helyénvaló, hogy külföldön született magyarok gyermekei öröklik a magyar állampolgárságot, amennyiben az anyaországgal valamiféle kapcsolatban állnak. Indokolatlan azonban, hogy akik erre nem tartanak igényt, azok is automatikusan örököljék a magyar állampolgárságot, s ezzel a magyar állam felelősségét, annak ellenére, hogy más államnak is állampolgárai.
Mivel a FIDESZ a valóságos kapcsolatot elengedhetetlennek tartja, azt javasoljuk, hogy a magyar állampolgárság ne legyen korlátlanul örökíthető, hanem azok, akik más államnak is állampolgárai, és Magyarországgal hosszú időn keresztül semmiféle kapcsolatba nem lépnek, egy meghatározott idő után ne érvényesíthessék állampolgári jogaikat.
Az általunk javasolt gyakorlat, amely megegyezik az SZDSZ szónoka által említett javaslattal is, a ius sanguinis elv korlátozása, a legtöbb hasonló elvre épülő nyugat-európai országban is használatos.
Mivel azonban tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországról az elmúlt évtizedek során igen sokan menekültek, kényszerültek távozni, ezért ezt a szabályozást csak 2010 után javasoljuk életbe léptetni, bőséges időt, 17 évet, s nagy türelmet biztosítva mindazon külföldön élő magyarok számára, akik ma még fontolgatják, hogy kérelmezzék-e a magyar útlevelet.
Javaslatunk csupán annyit javasol, hogy mindazok a magyar állampolgárok, akik tartósan külföldön élnek - akár kényszerből, akár saját elhatározásukból -, nyolcévenként érvényesíttessék útlevelüket, ezzel is kifejezésre juttassák, hogy igen, ők magyarok, és Magyarországgal valamiféle rendszeres kapcsolatot - akár csak annyit, hogy a követségre elmennek - igenis fontosnak tartanak.
Azok számára pedig, akik már külföldön születtek, és csak évtizedek múltán jut eszükbe, hogy valamilyen okból magyar állampolgárságukkal élni szeretnének, még mindig szabadon áll a kedvezményes honosítás lehetősége. Meggyőződésünk szerint a vérségi elv korlátozásának bevezetése mindenképpen értékesebbé tenné a magyar állampolgárságot, számos viszszaélés lehetőségétől védené meg azt, és mindemellett szolgálná a valamikor emigrációba kényszerült magyarok érdekeit is.
A következőkben a kedvezményes honosítási eljárás eseteiről szeretnék szólni. Örvendetes, hogy a bizottsági viták eredményeként - ahogy ezt Vastagh Pál képviselőtársam is említette - a beterjesztők is felismerték, hogy logikailag sem helytálló és külpolitikai bonyodalmakat is okozhat, ha olyan személyekre is vonatkozik a visszahonosítás, akik maguk sosem voltak magyar állampolgárok, így ezt a módosító javaslatot a legtöbb parlamenti párt elfogadta, és megegyezés született.
Kívánatos, hogy a családegyesítésből és más, a törvényben jelzett okokból fakadó honosítás kedvezményes legyen, és időkorlát tekintetében csupán háromévi magyarországi tartózkodást szabjon feltételül. Indokolt azonban, hogy a magyar nemzetiségű honosítást kérők is az országban tartózkodjanak három évig vagy valamiféle hosszabb időtartamig, mielőtt honosításért folyamodnak.
Mindenképpen támogatandó, hogy amennyiben a kérelmező felmenője magyar állampolgárságú volt, úgy a törvény ezt a magyar államhoz való különleges kötődésnek tekintse, és ezeknek a magyar nemzetiségű személyeknek, akik nagyjából a szomszédos országokban levő magyarokat jelentik, kedvezményes elbírálásban legyen részük. Mivel azonban az az álláspontunk - és tudomásunk szerint a kormányzó pártoknak is hasonló -, hogy a szomszédos országok kisebbségi magyarjainak sorsán nem tömeges áttelepítés feltétlen támogatásával kell javítani, ezért mindenképpen az a kívánatos, hogy a kedvezményes honosítás számukra is csak három év Magyarországon való tartózkodás után váljék lehetővé. Ez az időtartam elegendő ahhoz, hogy ezek a személyek eldönthessék, kívánnak-e magyar állampolgárok lenni, a magyar állampolgársággal hosszú távú, valóságos, tényleges kapcsolatot kialakítani.
Meggyőződésem szerint egyetértés van közöttünk abban, hogy a magyar állampolgárság erkölcsi tekintélyének megerősítése végett országunknak olyan állampolgárokkal kell gazdagodnia, akik az állampolgárságból adódó kötelezettségeket, valamint jogokat és lehetőségeket egyaránt elfogadják.
További módosító indítványaink tartalmi pontosításokat javasolnak, illetve a törvény apróbb hiányosságait és bizonytalanságait igyekeznek kiküszöbölni. Pl. a 3. § (4) bekezdése a jogbiztonság követelményét nem elégíti ki. A törvény a Magyarországon lakó hontalan, illetve ismeretlen szülő gyermekét az ellenkező bizonyításáig tekinti csupán magyar állampolgárnak. Ez a szakasz lehetővé teszi, hogy akár 40 évet magyar állampolgárként leélt, itt tartózkodó személyt is megfoszthassanak ebbeli státusától. Ez a rendelkezés az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából kifogásolható, és bizonytalanságokat hordoz, ami különösképpen érthetetlen annak fényében, hogy pl. attól a Magyarországon lakó személytől, akiről kiderül, hogy csalással szerzett magyar állampolgárságot, állampolgárságát visszavonni nem lehet. Mindenképpen szükséges, hogy az állampolgárság megtámadhatóságát ilyen esetekben határidő korlátozza.
Módosító indítványainkkal mindenekelőtt igyekszünk a jogbiztonság követelményeit megerősíteni, az eljárásokat egyszerűsíteni és ésszerűsíteni, illetve a magyar állampolgárság értékét és erejét növelni.
Mindezek után hadd jegyezzem meg, hogy a javaslat rendkívül komoly felhatalmazásokat ad a Kormánynak. Ahogy már a vita korábbi szakaszában is elhangzott, a FIDESZ frakciója feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a jelenleg tárgyalt törvény végrehajtási utasításait az előterjesztő a Ház rendelkezésére bocsássa, amely egyébként a jogalkotásról szóló törvény 32. §-a szerint a Kormány törvényes kötelezettsége is.
Végül javasoljuk, hogy az állampolgárságról szóló törvény végső szavazása a bevándorlási törvénnyel egy napon történjék, tekintettel arra, hogy e két javaslat alapvetően összekapcsolódik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)
