VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat bizottsági vitája, módosító indítványok bizottsági vitája gyakorlatilag befejeződött. Ezt követően mégis szükségesnek tartom, hogy az általunk benyújtott módosító indítványok közül néhány fontosabb és tartalmibb módosító indítványról a részletes vita keretében is szóljak. Ezek között vannak olyan indítványok, amelyek elsősorban az állampolgársággal kapcsolatos eljárás ésszerűségét hivatottak szolgálni, és vannak olyan koncepcionális módosító indítványok, amelyekre nem árt ismételten visszatérni a Ház és az ország nyilvánossága előtt, amelyeknek megítélése, fogadtatása az önkormányzati, az alkotmányjogi és az emberi jogi bizottságokban sem volt kedvező.
A magyar állampolgársági jogban a fő elv, a fő rendezőelv a vér szerinti leszármazás elvének elfogadása, a ius sanguinis elvének érvényesülése.
Ennek kapcsán azonban érdemes megvizsgálni azt a helyzetet, amikor tulajdonképpen egy felnőtt személy akaratán kívül szerez magyar állampolgárságot egy családjogi tény bekövetkezte hatására. Tehát valakit tudtán kívül Magyarországon felnőttként örökbe fogadnak, vagy teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tesz valaki, és ennek következtében valaki, mondjuk, Uruguayban magyar állampolgár lesz. Nyilvánvaló, hogy ez egy olyan visszás helyzet, amit ésszerű lenne és célszerű lenne a magyar jogból kiiktatni - az állampolgársági jogból -, és ennek kapcsán javasoltam azt módosító indítványomban, hogy ezekben az esetekben, az ilyen esetekben legyen arra lehetőség, hogy ne kelljen ennek a személynek egy hosszadalmas eljárás keretében lemondani az állampolgárságról, hanem egy meghatározott időn belül nyilatkozzék arról, hogy akar-e magyar állampolgár lenni vagy sem.
(12.30)
Ez mindenképpen egy ésszerűsítő eljárás és ésszerűsítő megoldás lehetne.
Ennél talán kritikusabb és a közvélemény érdeklődésére is jobban számot tarthat az a módosító indítványunk, amely a honosítás keretében tulajdonképpen a törvényjavaslatban meghatározott nyolc év magyarországi itt lakás helyett hat esztendőt javasol. Teljesen természetesnek tartjuk, hogy a magyar állam azokra a migrációs nyomásokra válaszként, amelyek az országra nehezednek, olyan szigorú szabályozást kíván bevezetni, amely felemeli a honosításhoz szükséges magyarországi itt lakás időtartamát. Itt két és félszeres emelésről van szó a javaslat esetében.
Szerencsés fordulat volt a törvényjavaslat tárgyalásában az az elem, hogy időközben a bevándorlást szabályozó törvényjavaslat is a Ház asztalára került. Ha összerakjuk a feltételeket, akkor a bevándorlási törvényben meghatározott, egyáltalán a letelepedési engedélyhez jutás feltételei is elég szigorúak - ehhez is hároméves itt lakás szükséges. Ha ezt kiegészíti még az állampolgárság megszerzéséhez, a honosításhoz szükséges újabb három esztendő, akkor azt hiszem, az a véleményem, ez elegendő idő arra, hogy a magyar állam eldöntse, hogy valaki magyar állampolgár lehet, vagy magyar állampolgárságot nem kaphat.
Elsősorban humanitárius oldalról kívánok érvelni, amikor azt mondom, azt is elemezni, azt is értékelni kell, hogy valaki Magyarországon letelepedve eleget tesz az ország törvényeinek, fizeti a köztartozásokat, olyan tevékenységet folytat, amely társadalmilag elismert és társadalmilag fontos - vajon meddig jogos fenntartani egy olyan provizórikus állapotot, amelynek a végén még a nyolc év eltelte után is azt mondhatja a magyar állam, hogy diszkrecionális alapon tulajdonképpen nem honosítom, nem tekintem állampolgárnak. Hiszen a szigorú feltételek mellett még mindig ott van egy abszolút nyitott feltétel, aminek alapján a magyar állam visszautasíthatja.
Kérem, fontolják meg tehát, hogy a bevándorlási törvényben foglalt rendelkezéseket, az állampolgársági törvényben meghatározott időtartamot együtt vizsgálva, ezek elegendő garanciát adnak-e arra, hogy hat esztendő alatt a magyar állam meggyőződhessen arról: az a személy, aki magyar állampolgárrá kíván válni, erre méltó-e, erre megfelelő-e. Hangsúlyozom: ezt a provizórikus állapotot hosszú időn keresztül fenntartani, azt hiszem, meglehetősen vitatott, még akkor is, ha ugye, többször hallottuk a miniszteri indoklásban is - amikor a törvényjavaslatot a Háznak előterjesztették -, hogy ez a nyugat-európai gyakorlathoz hogyan és miképpen igazodik, hogy ez tulajdonképpen egy, az átlagnál is alacsonyabb időtartamot fejez ki.
A másik kritikus pontja a törvénynek, amely szintén egy nagyon bonyolult problémakört szabályoz: a magyar felmenővel rendelkező, magyar nemzetiségű nem magyar állampolgár - a törvény eredeti szóhasználata szerint "visszahonosítása", a bizottságokban kialakult vita alapján úgy tűnik, elfogadható lesz a "kedvezményes honosítás" fogalmának használata. Ezek nem egyszerűen terminológiai viták: ennek súlyos politikai, külpolitikai vonzatai vannak. Ezzel tisztában kell lennie a Háznak.
Mindenekelőtt üdvözlöm az önkormányzati bizottságnak azt az álláspontját, hogy - nyilván felismerve ezeket a bonyolult tényezőket - úgy foglalt állást, hogy ez esetben nem visszahonosításról van szó, hiszen a honosítást vagy visszahonosítást kérő, de facto, de iure nem volt soha magyar állampolgár, hanem ez egy speciális, kedvezményes honosítás eseteként kerüljön be a törvénybe.
Ugyanakkor nem oldódtak meg azok a problémák, amelyek a magyar nemzetiség megállapításával kapcsolatosak. Nagyon kérem, itt figyeljenek arra, miképpen szabályozza ezt a nemzetközi jog - hogy ne kerüljünk konfrontációba általánosan elfogadott elvekkel. A nemzetközi jog a nemzetiséghez való tartozást egy annyira autonóm, személyi döntésnek tekinti, amelyet hatóság jogalkalmazás keretében nem bírálhat el. Ha a törvény eredeti fogalmazása marad meg, akkor ez a jogalkalmazó szerv számára biztosítja azt a jogot, hogy valakiről megállapítsa: magyar nemzetiségű vagy nem magyar nemzetiségű - holott ennek kritériumait, hogy mi a magyar nemzetiség, nyilván nem lehet jogszabályban körülírni. Szeretném felhívni a figyelmet a nemzetiségi kisebbségi törvényben használt megoldásokra is, amelyek szintén ezt az utat követik, tehát a magyar jogrendszernek ebből a szempontból is koherensnek kell lenni.
Még egyszer arra szeretném tehát felhívni a figyelmüket, hogy fogadják el azt a módosító indítványt, amely úgy fogalmaz, hogy "magyar nemzetiségűnek vallja magát", és ebben az esetben kerülhet sor kedvezményes honosításra.
Problematikusnak látom a férjezett nők honosításával kapcsolatos szabályokat. A férjezett nők honosítására vonatkozó nemzetközi megállapodások - elsősorban az 1957-es New York-i Egyezmény - különleges, kedvezményes honosítási eljárást szorgalmaznak az Egyezményt aláíró államok gyakorlatában a férjezett nők számára. Álláspontom szerint a magyar szabályozás e téren enyhíthető. Tudom, itt is számolni kell nyilvánvaló anomáliákkal, tudom, hogy a névházasságok az általam elmondottakat némiképp megkérdőjelezhetik, de alapvetően, fő szabályként azt kell elfogadnia a magyar törvényhozásnak is, hogy itt olyan családjogi helyzet és alkotmányjogi helyzet rendezéséről van szó, amelynek mihamarabbi rendezése közös érdeke a család tagjainak és a társadalomnak.
Ezekre a módosító indítványokra szeretném tehát felhívni a figyelmet, különösen arra, amely a magyar nemzetiségűek kedvezményes honosításával kapcsolatos. Szeretném visszaidézni az általános vitában elhangzottakat - és azt hiszem, itt, a Házban teljesen általános véleményként hangzott el, sőt, az általános vita más szakaszában kormánypárti képviselők is megerősítették, hogy nagyon nagy a törvényhozás felelőssége abban, hogy a környező országokban élő magyar nemzetiségűek számára hogyan, miképpen szabályozza a magyar állampolgárság megszerzését. Alapvető nemzeti érdekünk az, hogy a magyar nemzetiség ott tudjon élni és boldogulni, ahol született, ahol a szülőföldje van - azzal együtt, hogy el kell ismernünk azt a kötelességünket is, hogy a magyar államnak nyilván segítenie kell honfitársainknak. A kettő között kell az összhangot megtalálni. Tudom, hogy ez politikailag és jogilag is egy nagyon kényes feladat.
Kérem, még egyszer fontolják meg azokat az indítványokat, amelyeket figyelmükbe ajánlottam. Köszönöm a szót. (Taps.)
