CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar-ukrán alapszerződés politikai fontossága, azt hiszem, egyértelmű, ezért én mellőzöm az ezzel való foglalkozást, és mindjárt rátérek erre a sokszorosan vitatott pontra.
Nyilvánvaló dolog, hogy ez az alapszerződés azért érint ilyen érzékenyen valamennyiünket, hiszen a Kárpátaljáról is szó van benne, a Kárpátalján élő magyar kisebbségről.
Azzal szeretném kezdeni, hogy én teljes mértékben megértek mindenkit, Maczó Ágnes képviselőtársamat is, amikor ennél a kérdésnél mélyen megrendül, csak attól óvok mindenkit, őt is, hogy ebből a hazafias megrendültségből ne vonjon le torz következtetéseket. Ne vonjon le olyan következtetést, hogy egy ilyen közösséget, amiben benne él, összességében cinikusnak és hazaárulónak nevezzen.
Hogy ez mennyire nem így van, ezt nap mint nap tapasztalom, amikor erről a szerződésről képviselőtársaimmal a folyosón, sok helyen beszélgetünk. Ez mindenkit foglalkoztat, lelkiismereti kérdést csinál belőle, és úgy szeretne dönteni, ahogy a lelkiismerete diktálja, tehát semmiképpen nem hazaáruló módon. Ezért én ezt a vádat visszautasítom. (Taps.)
Kárpátalja ősi magyar terület. Nyilvánvaló, hogy mindannyiunkat megráz maga a gondolat, hogy esetleg az ott élő magyaroknak a sorsát befolyásoló döntést hozunk. Ez az a terület, amelyet a trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolt, majd a párizsi békeszerződés a Szovjetunióhoz. Így változik a világ, most már egyik állam sem létezik. Ez a terület most Ukrajnához tartozik.
Ez a terület az, ahol is - csak egyet említek a sok-sok emlék közül - Zrínyi Ilona védte Munkács várát kisfiával, II. Rákóczi Ferenccel együtt.
Nyilvánvaló dolog, hogy ez annyira beleivódott a vérünkbe, a tudatunkba, hogy egyáltalán nem lehetünk közömbösek egy ilyen problémával szemben.
Kárpátalja is része annak a szellemi hazának, ami mindenképpen fennáll, ami úgy határozható meg, hogy bárhol, ahol magyarok élnek a földön, ennek a szellemi hazának polgárai. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet, az új Európa kialakulása nyilván olyan politikai feladatokat is ad, amelyekben figyelemmel kell lenni a kárpátaljai magyar kisebbség érdekeire is, és a magyarság jövőjére is.
Én úgy látom, hogy Magyarország politikai tájékozódása, az a külpolitikai irányvonal, amelyet ez a Kormány követ, ezt a feladatot igenis megtestesíti, és ezt a célt megközelíti. Gondolok itt konkrétan arra, hogy ha akár a Helsinki Alapokmány, akár a Párizsi Charta szempontjából ezt a szerződést megvizsgáljuk, tulajdonképpen a szinkronitás megvan, hiszen - amint itt már el is hangzott - mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy itt, ebben az új Európában a kialakult határok, a status quo sérthetetlen abban az értelemben, hogy erőszakosan senki sem követeli ennek a megváltoztatását. Ezt nyilvánvaló módon figyelembe kell venni.
A ratifikálás szempontjából véleményem szerint két kérdést kell kiemelnünk, és ennek megítélése és helyzete szerint kell döntenünk.
Zétényi Zsolt képviselőtársam következtetése egy kicsit más irányú volt - sőt nem is egy kicsit, hanem nagyon -, mint a külügyminiszter úré. Ő úgy fogalmazott - a lényeget érintve próbálom megfogalmazni -, hogy ennek a szerződésnek a ratifikálása kezdetét jelentené az ott élő magyar kisebbség helyzete romlásának. Tehát sokan úgy gondolják, hogy ennek a szerződésnek a ratifikálása elősegíti a kárpátaljai magyar kisebbség autonómiájának a megszületését - itt egy fordított logikával találkoztam, de megértem -, mélyen megértem az ő megrendültségét is és magyar érzelmeit, csak nem vagyok biztos ennek a logikának a helyességében.
Az első kérdés tehát, amit mérlegeljünk, az az, hogy jelenti-e ez a ratifikálás, ez a szerződés a végleges jogfeladást. Mert ha jelenti, akkor én is azt mondom a magam részéről, hogy nem tudom megszavazni a ratifikálást. De a külügyminiszter úr expozéját meghallgatva abban már szerepelt ez a mondat, és kérem majd, hogy az összegezésében ezt majd erősítse meg, hogy ez nem jelenti a végleges jogfeladást. Ez a formula, ami ebben a szerződésben szerepel, az erőszakos határmegváltoztatáshoz kötődő fogalmat tartalmaz, azt, hogy nincs területi követelésünk. Én sem tudnék végérvényesen lemondani arról, hogy itt a magyarság örök időkre szólóan jelentse ki, hogy lemond, és most nemcsak Kárpátalját érintően, hanem bármilyen más ősi magyar területről. Úgy vélem, hogy itt nem erről van szó.
A másik kérdés, amit javaslok a megfontolás fókuszába tenni, az az, hogy a magyar kisebbség jelenlegi helyzetét és egyáltalán a megmaradását ez a ratifikálás segíti vagy nem segíti. Úgy vélem, elsősorban arra kell koncentrálnunk, hogy ez a magyar kisebbség meg tudjon maradni. A magam részéről úgy látom, hogy ennek a szerződésnek a ratifikálása a magyar kisebbségnek a megmaradását segíti elő. Fordított gondolkodás is lehetséges, én nem tudom, ítélni fog a Ház, hogy melyik a valószínűbb.
Ennek a két kérdésnek a megválaszolásától tenném függővé a ratifikálás elfogadását, ezért kérem külügyminiszter urat, hogy válaszában erre majd térjen ki, hogy jelent-e ez jogfeladást, és kérem, hogy még egyszer erősítse meg azt, hogy a magyar kisebbség helyzetének az alakulása milyen viszonyban van ennek a szerződésnek a ratifikálásával.
Végezetül Szent-Iványi képviselőtársamnak egy kijelentésére, illetőleg megfogalmazására szeretnék reflektálni. Jogosan vitatkozott Maczó Ágnessel és állapította meg, hogy az ő hozzászólása tulajdonképpen nem olyan, ami komoly vitaalapot képez. De ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ne tápláljunk illúziókat, és ezzel az illúzió szóval vitatkoznék.
Akkor, amikor magyar emberek, akik komolyan veszik a hazafiságot, szívükben hordozzák az ősi Magyarországot és ennek minden összefüggését, az ott élő magyarok sorsát, és esetleg olyan gondolatokat táplálnak: nem most, hanem egyszer még a történelemben lehetséges lesz a határoknak a megváltoztatása, ezt, minthogy bennünk van a Trianonnak a fájdalma, magunkban hordozzuk azóta is, és erről nem tehetünk, mert magyarok vagyunk - ezért ezt én nem nevezném illúziónak, hanem legfeljebb olyan eszmélkedésnek, aminek most egyáltalán nincsen realitása. Ilyen értelemben tehát a politikai helyzet függvényében és az új Európa kialakulásának a helyzetében én teljes mértékben el tudom fogadni ezt a vélekedést is, csak nem nevezném illúziónak.
Összefoglalva, a magyar-ukrán szerződés ratifikálását frakciónk ettől a két választól teszi függővé. Az én megítélésem szerint az expozéban tulajdonképpen ez már elhangzott, de kérjük ennek az újbóli megerősítését. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kereszténydemokraták padsoraiban.)
