DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Külügyi Bizottság! Tisztelt Külügyminisztérium! Tisztelt aggódó magyar közvélemény, magyar társadalom, magyar nemzet!
Európa felelőssége és a világ felelőssége. és tisztelt helyükön maradt Nagyhatalmak!
Amiről itt most szó van, tulajdonképpen az elmúlt közel száz év tragédiája, amibe egy ilyen parányi, kicsiny ország kerül, szemben egy most született 50 milliós országgal. (Közbeszólás. - Zaj.) Köszönöm a segítséget, tekintettel arra, kedves képviselő úr, be fogom építeni mondanivalóját a mondanivalómba.
Tekintettel arra, hogy most, amikor a Magyar Köztársaság (Zaj. - Az elnök csenget.) és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatról dönt a tisztelt Ház, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy a kétezredik év küszöbén áll a világ, és arról van szó, hogy lesz-e belépőnk nekünk, magyaroknak, Magyarországnak, a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek a következő kétezer évbe. (Közbeszólás: Lesz!) Erről van szó, és nem kevesebbről.
Tekintettel arra, hogy egy ilyen hatalmas, születő ország a születés, a vajúdás fájdalmában, gyönyörében és a megszületés kéjes örömében nem lehet olyan szűkkeblű, hogy egy ilyen megalázó követelményt követeljen egy parányi, vele azonos sorsú országtól. Ebből következik, hogy felmerül bennem a kérdés, ki követeli ezt a láncrakciót elindító szerződési képtelenséget, amelyet beleépítettek - mindenféle diplomáciától, mindenféle államközi szerződéstől idegen módon - ebbe a szerződésformulába.
Engedjék meg, hogy a magam részéről hivatkozzam arra, hogy amikor köztársasági elnök urunk Kárpátalján járt, Kárpátalján igen nagy tisztességgel, örömmel fogadták mind a hivatalos, mind a népi kárpátaljai lakosság. Úgy tudtam és úgy értesültem, hogy ruszinul, magyarul és románul elnök urunknak szólították.
Érthetetlen számomra. (Tirts Tamás: Miről beszél?) A folyosón megmagyarázom, tessék majd kifáradni, ha egy embernek nem elég, csoportos továbbképzést is hajlandó vagyok tartani. (Derültség.)
Tekintettel arra, hogy ez a szeretet, ami ott népi, társadalmi szinten megnyilvánult nemzetiségtől, faji, vallási hovatartozástól függetlenül, érthetetlen számomra a tisztelt köztársasági elnök úr és a tisztelt előkészítő államtitkár úr, Katona Tamás úr korábbi szereplése ebben az ügyben.
(19.00)
Merő képtelenség, hogy Ukrajna ezt követelje tőlünk. Hát nem veszélyeztetjük Ukrajnát, sem potenciális, sem semmiféle helyzetünk nincs erre. Ukrajnának nem kell velünk szemben garancia, hogy mi, kérem szépen, nem támadjuk meg őket. Nevetséges dolog, kérem szépen, egy ilyen potenciális helyzetben egy ilyen, teljesen valóságtól elrugaszkodott, erkölcstől, jó ízléstől, mindentől elrugaszkodott követelményt beleépíteni egy ilyen szerződésbe.
Én a magam részéről már ünnepelve, tisztelve dicsőítettem a magyar külpolitikát, hisz emlékeznek rá, azt mondottam, hogy a nercbundák mellé, amit Antall miniszterelnök úr és a tisztelt Külügyminisztérium külpolitikai sikereivel elért, legalább egy ruhaakasztónyi belföldi sikerünk is legyen. Hát kérem, ezt az egész ruhatárat, ezt a drága nercbundaállományt nem szabad most ilyen piszlicsáré, megalázó módon föláldozni.Tisztelt külügyminiszter úr, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt magyar Parlament, a következő évezred felelősségére hívom fel a figyelmüket: ezt a szerződést nem fogadhatja el a magyar Parlament, a magyar Parlament nem adhatja jóváhagyását a magyar Kormánynak ezért a baklövéséért, és kétségbe vonom, hogy ezt az ukrán állam követelte meg. A magyar diplomácia, a magyar titkos diplomácia döbbenjen rá, jöjjön rá, hogy milyen szempontból követelik ezt a szörnyű, esztelen láncreakciót, amely körbe fog menni térségünkön. Ennyire megalázni egyetlen országot, egyetlen népet, még minket, magyarokat sem lehet. A magyar holocaust, kérem, nem kisebb, nem kevesebb, mint a második világháborút megelőző és azalatt végbement szörnyű, a zsidóságot sújtó holocaust. Ez a sors, ami minket jelenleg ebbe a megalázó helyzetbe hozott, kötelezi állam- és nemzettérségünket, hogy igenis segítsen rajtunk. Segítsen rajtunk az a talpon maradott nagyhatalom vagy nagyhatalmak, amelyek, kérem szépen, 1945 után demokráciát, félelem nélküli életet ígértek, és szabad választást ígértek Magyarországon. Helyette kaptunk terrort, szovjet megszállást és jelenlegi állapotunkat. Vinnyogjon a világ a következő évezred küszöbén, ha nem tesz igazságot Magyarországnak, mert Magyarország igazsága nélkül nincs a térségben igazság, és nincs Európa igazsága, és nincs a világban béke. (Közbeszólás középen: Brávó! Taps a jobbközépen.) Köszönöm, uraim.
