SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szokatlan dolog itt a Parlamentben, hogy egy megkötött nemzetközi szerződés megerősítése kapcsán vita bontakozzon ki. Szokatlan, de nem váratlan. Mindannyian kaptunk értesüléseket, információkat arra vonatkozóan, hogy részben a kormánypártok egyes tagjai, részben más képviselők - ezek közül néhányan fel is szólaltak - nagyon komoly fenntartásokat hangoztatnak a megállapodással kapcsolatban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor mi mindannyian mélyen átérezzük azt az aggodalmat, amelyet a határokon túl élő magyarok iránt érzünk, amikor nap mint nap a legkülönbözőbb irányokból hallunk jogsértésekről, jogfosztásokról, súlyos problémákról, örömmel állapíthatjuk meg, hogy van egy olyan szomszédunk, amellyel egy szerződés szabályozza viszonyainkat.
Ennek a szerződésnek nagyon sok pozitívuma van, tisztelt képviselőtársaim. Ezek a pozitívumok nem csupán kisebbségvédelmi rendelkezésekre térnek ki.
Pozitívum az, hogy rendezi az ország kapcsolatait a legnagyobb szomszédunkkal, a térség legjelentősebb államával. Itt sok bíráló megjegyzés elhangzott, elsősorban Zétényi Zsolt képviselőtársamtól, ezeket tekintem vitatható és vitára érdemes bírálatoknak. Maczó Ágnes szavait sokkal kevésbé tekintem vitaalapnak. De olyan érvek hangzottak el, amelyek, azt hiszem, hogy vitában visszautasíthatók.
Először is felveti Zétényi Zsolt képviselőtársunk, hogy miért léptünk túl a helsinki formulán. Azt hiszem, hogy könnyű erre választ adni, hiszen ez a szerződés valóban túllépett a helsinki formulán, de nem csak a határok vonatkozásában.
Aki ismeri a helsinki szerződést, ismeri annak harmadik kosarát, az általános emberi jogi ajánlásokat - hangsúlyozom: ajánlásokról van szó és nem kötelező érvényű megállapodásról -, az jól tudja, hogy Helsinki kisebbségi jogok tekintetében mily keveset tud adni, mily keveset biztosít bárki számára. Akkor tehát, amikor a megállapodás előkészítői és most pedig az Országgyűlés tagjai elfogadják, mert hitem szerint el fogják fogadni ezt a megállapodást, akkor tudatosan éppen azért fogadják el, mert túl tudtunk jutni a helsinki formulán. Helsinki azért jött létre, hogy szavatolja Európa biztonságát.
Ez a szerződés azért jött létre, hogy szavatolja Magyarország biztonságát, a magyar állampolgárok biztonságát és a határokon túl élő magyarság biztonságát. Ez a szerződés alkalmas arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a feladatát betöltse, hiszen aki a 15. cikkelyét elolvasta, az pontosan tudja, hogy milyen komoly tartalommal rendelkező pontokon megy túl mindazon, ami ma gyakorlat Közép-Európában. És aki ismeri a két ország kapcsolatainak történetét, az elmúlt két évet, kezdve Göncz Árpád látogatásától és befejezve Antall József miniszterelnök úrnak a minap Ungváron tett találkozójáig, az jól tudja, hogy ennek a szerződésnek is és ennek a megállapodásnak milyen szerepe volt abban, hogy most rendezett körülmények között élhet a magyarság. Hogy most - mint ahogyan ez itt elhangzott a vitában is - anyanyelvét használhatja oktatási intézményeiben, ünnepeinken a nemzeti szimbólumokat használhatja, a saját nyelvét használhatja hivatali eljárásai során is. Ennek bizony óriási a jelentősége. Éppenséggel óriási a jelentősége az ott élő magyar állampolgárok számára.
Tehát azok az érvek, amelyek azt mondanák, s mondott ilyet Zétényi Zsolt képviselőtársam is, hogy ez a szerződés lelkileg lemondást jelent az ott élő magyarokról, azt hiszem, nem állják meg a helyüket. Ezzel a magyar Kormány, a magyar Országgyűlés, a magyar nemzet nem lemondott a magyar kisebbségekről, hanem éppen hangsúlyosan középpontba állította őket. Középpontba állította, és kifejezte azt az akaratát, hogy ezen szerződés útján is törődik a sorsukkal. Kell ennél nyilvánvalóbb megfogalmazása annak, hogy Magyarországon a politikai erők gondot viselnek határokon túl élő magyarok iránt, mint az, hogy a kétoldalú szerződésekbe is belefoglalják jogaikat?
Zétényi Zsolt képviselőtársam bírálta a szerződés precedensértékét is. Én azt hiszem, hogy itt valamennyire neki igaza van, mert precedenst jelent ez a szerződés még akkor is, ha Katona Tamás képviselőtársam ezt erősen vitatja. De rögtön szeretném hozzáfűzni, hogy egy nagyon pozitív, biztató precedenst jelent. Azt jelenti, ha a két ország között megvan a kölcsönös jóakarat és jó szándék a kapcsolatok rendezésére, minden lényeges, az országok között felmerülő probléma rendezésére, akkor megállapodás köthető. S ez a megállapodás mindenki biztonságát szavatolja, mindenki jólétét szavatolja és mindenkinek a jogait szavatolja, akiket érint a megállapodás. Tehát pozitív a precedens és kiterjeszthető ez a precedens.
Nem állítom azt, hogy most, ebben a pillanatban bármely más szomszédunkkal vagy minden szomszédunkkal hasonló szerződés megköthető. De nem azért, mert ez a szerződés rossz, hanem azért, mert ebben a pillanatban az a politikai akarat, ami ehhez a szerződéshez elvezetett, amely ennek a szerződésnek az alapjait, politikai alapjait megteremtette, még hiányozni látszik jó néhány országból, jó néhány partnerünkből. Márpedig itt Magyarország azt a jóhiszeműséget és azt a jóindulatot mutatta fel mind szomszédai, mind Európában és Európán kívül élő barátai és szövetségesei felé, hogy képes és akar megállapodni a problémákról.
Itt azt hiszem, hogy a kérdés úgy van feltéve, tisztelt képviselőtársaim, hogy ragaszkodunk egy illúzióhoz, egy illúzióhoz, amelyet itt a leghatározottabb formában Maczó Ágnes képviselőtársunk fogalmazott meg, vagy pedig jogokat és biztonságot adunk határokon túl élő magyarok számára. Én azt hiszem, hogy mind a racionális mérlegelés, de mind a józan, de érzelmileg elkötelezett megközelítése is a kérdésnek a mellett fog szavazni, hogy nekünk jogokat kell adnunk, rendezett lehetőségeket.
Talán igaza van abban Zétényi képviselőtársunknak, hogy nincs általánosan érvényes és kötelező szerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan. Nagy baj, hogy nincs, de akkor sem lesz, ha mi ezt nem írjuk alá és nem fogadjuk el ezt a szerződést. Ilyen szerződés bizony nem lesz, de akkor nem lesz kétoldalú megállapodás sem. Az a kevés, amit most biztosítani tudunk, az is veszélyben forog, tisztelt képviselőtársaim.
Benyújtottak képviselőtársaim egy módosító indítványt. A módosító indítvány a maga nemében csaknem példa nélküli, legalábbis itt a parlamenti gyakorlatunk történetében, hiszen ez a módosító indítvány olyan értelemben módosítja a határozati javaslatot, hogy ne legyen megerősítve a magyar-ukrán alapszerződés. Tehát a módosítás egy "igen"-t "nem"-re kíván változtatni, s olyan feltételeket kíván ezekhez hozzáfűzni, amelyek részben teljesítve vannak a szerződés által, részben pedig teljesen illuzórikusak.
Teljesítve van a szerződés 17. pontjában az a javaslat, hogy a szerződés mellékletét képező kisebbségi jegyzőkönyv érvényesen játsszon szerepet a két ország kapcsolataiban és a kisebbségek jogainak biztosításában. Ez szó szerint, tételesen ennek a szerződésnek a 17. pontjában, tisztelt képviselőtársaim, szerepel. Ugyanakkor mindazok a további törekvések homokra építenek. Olyan nemzetközi megállapodásokra hivatkoznak, amelyek rendkívül előremutatóak, de, sajnos, még nincsenek elfogadva. Ez vonatkozik az Európa Tanács római konvencióhoz fűzött kiegészítő jegyzőkönyvére.
Ez a kiegészítő jegyzőkönyv még ebben a pillanatban nem érvényes. Azért küzdünk, hogy érvényes legyen. Azért küzdünk, hogy az Európához csatlakozó népek számára mintegy belépőjegyül szolgáljon. Ezt azonban nem a kétoldalú szerződés fogja garantálni, hanem azok a nemzetközi intézmények, amelyeknek mi részesei vagyunk, s amelyek előtt a mi álláspontunk akkor hiteles, akkor elfogadható, ha a gyanú árnyéka sem merül fel annak, hogy mi konfliktusokat akarunk gerjeszteni, illúziókat gerjesztünk.
A magyar politikának, a magyar külpolitikának, annak a politikának, amelynek szélesebb értelemben is van támogatottsága, az adott hitelt a mai napig nyugati barátaink és szövetségeseink előtt, hogy tartózkodott mindenfajta provokációtól, a térség mindenfajta veszélyes kalandjába való belebocsátkozástól.
Ennek a politikának az alapjait kérdőjelezik meg képviselőtársaim. Méghozzá olyan módon kérdőjelezik meg, hallhattuk az előbb, hogy hazafiatlansággal, sőt hazaárulással vádolják azokat, akik ennek az országnak a biztonságát s ennek az országnak a pozitív elfogadását kívánják szolgálni.
Költői a kérdés, rábízom a képviselőtársakra a választ: ki árulja el ezt a hazát? Az, aki nem törődve a szomszédságban élő magyarság érdekeivel, annak nehézségeit csak fokozni kívánja felesleges konfliktusok keltésével, vagy az, aki akár csak kis lépések politikájával, kis eredményekkel is, de láthatóan, bizonyíthatóan javított a helyzetükön.
A fentiekből egyértelműen következik tisztelt képviselőtársaim, hogy én ezt a kétoldalú alapszerződést megerősítésre ajánlom önöknek, és őszintén szólva ennek semmiféle alternatíváját nem látom. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps.)
(17.30)
