TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Természetesen én nem kívánok azokra a kérdésekre reagálni, hogy én jogilag helyesen láttam-e és értékeltem-e azt, amit elmondottam, hiszen, ha jól tudom, nem én tanítottam marxizmust, hanem én világéletemben mindig joggal foglalkoztam (Hangos derültség) és a jogi kérdéseket illetően - engedje meg külügyminiszter úr - én úgy gondolom, nem én voltam tévedésben, hanem ön.
Ez az egyik megjegyzésem. A másik, amikor bizonyos általam is igen-igen tisztelt államférfiúk nevét említette, legyen szabad arra utalnom, hogy egyetlenegy apróságról ön megfeledkezett. Nevezetesen arról a tényről, hogy nem az érintett államoktól vették el a területük kétharmadát és a lakosságuk 60 százalékát, hanem Magyarországtól. Ezért tehát nekünk az ilyen szerződéskötéseket illetően sokkal, de sokkal körültekintőbbnek kell lennünk, annál is inkább, miután - talán a külügyminiszter úr által is ismert - Trianon és Párizs, és azok a körülmények, amelyeket mások álmodtak meg a magyarok helyett, és mások gondoltak arra, hogy ez a helyzet tartós lesz és béke lesz; ez már se nem tartós, se nem béke, nem is létezik. Egyes olyan országok sem léteznek, amelyeket Trianon és Párizs létrehozott. Tehát nekünk most új módon kell gondolkodnunk ezekről a kérdésekről, de egyáltalán gondolkodnunk kell. Ha eleve a legrosszabb megoldást választjuk, akkor a magyarság állandóan rosszabb és rosszabb helyzetbe fog kerülni.
Úgy gondolom, nemcsak a lemondás lehetősége áll fenn, hanem a tárgyalás, a megoldás keresésének a lehetősége is fennáll, és én azt vonom kétségbe, hogy ennek a lehetősége nem állt volna fenn, s kérdőre pedig önt, külügyminiszter úr, azért vonom, mert nem éltek ennek az útkeresésnek a lehetőségével. Köszönöm szépen.
