DRAGON PÁL (FKgP)
DRAGON PÁL (FKgP)
DRAGON PÁL (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a változások, amelyek hazánk társadalmi és gazdasági életében lejátszódtak, az élet csaknem minden területét érintik. Így a munka- és az egészségvédelem, a biztonságtechnika, a környezetvédelem problémái is új módon jelentkeznek.
Ma számos tényező, például az új technológiák bevezetése, az Európához való csatlakozás, a privatizáció, gyors változásokhoz vezet. Ezért különösen fontos az eddig elért biztonsági szintnek a fenntartása, sőt lehetőleg a növelése is. A biztonság kérdéseit érintő munka a hagyományos üzemi biztonságtechnika, a munkabiztonság, a munkahelyi egészségvédelem, valamint a közlekedésbiztonság kérdéseinek egységes kezelését igényli.
E törvény jogilag eleget tesz a munkavédelem szabályozási kérdéseinek, azonban éppen azért, mert a komplex kérdésekből kiragadja a munkavédelmet, nem tehet eleget új módon jelentkező és a teljes szemlélet átalakítását jelentő igényeknek. Már több éve folyt és folyik a kísérlet - a társadalmi, gazdasági átalakulás előtti időszakban is - egy új munkavédelmi törvény megalkotására. Nagyon sok szakember folytatott országos tanácskozásokat a törvény előkészítésére.
A szakemberek tanácskozásai pontosan tükrözték azt az igényt, hogy a munkavédelem problémáit az üzemek, az ipar, a mezőgazdaság szervezeti és szervezési problémáinak, az egészségügy problémáinak, a közlekedésbiztonságnak, a környezetvédelemnek az egységében lehet megoldani, sőt ezeknek a céloknak az elérésében, a munkavédelmi szemlélet kialakításában az oktatásnak és a nevelésnek is döntő szerepet kell biztosítani.
Az Európai Közösség országai arra törekszenek, hogy a képzés területén magas követelményeket támasszanak a felnövekvő nemzedéknél, ezáltal biztosítva azt, hogy a balesetek száma jelentősen csökkenjen. A követelmények között tehát határozott súllyal szerepel a munkavédelmi és biztonságtechnikai oktatás.
Nálunk igen kevés szó esik az ember, a gép, a környezet kapcsolatáról, ami azt eredményezi, hogy a munkavédelemről és nem embervédelemről beszélünk. Elhanyagoljuk a legtöbb balesetet okozó morális magatartási kérdéseket.
Igen jelentős számú és túlnyomó többségű hazánkban az üzemi baleseteken kívül a közlekedési és a háztartási baleset. Általában a fent megjelölt, igen fontos és egymással összefüggő területeken külön-külön törvények szabályozzák, amelyek más-más időpontokban kerülnek elfogadásra, és gyakran - ami később szokott kiderülni - egymással ellentétesek vagy nem segítik a másik hatékonyságát.
(11.10)
Itt kell megjegyezni, hogy e törvény sem tudott szakítani azzal, hogy csak jogi szabályozást nyújt, és hogy elhanyagolja azt, ami a törvény végrehajtásához szükséges: az érdekeltségi elvet és az azonosulásra való ráhangolást. Pedig ez azonnal megmutatja a végrehajtásból eredő személyi és társadalmi hasznosulást.
Nagyon fontos lenne törvénybe foglalni - éppen úgy, mint más országokban -, hogy az üzemeknek és egyéneknek abban az esetben, ha balesetmentesen dolgoznak, ha a biztonságtechnikai előírásokat megtartják, ha áldoznak az ilyen képzettségű szakemberek alkalmazására, ebből anyagi hasznuk is eredhet. Ilyen haszon lehetne a biztosítási díjak, a társadalombiztosítási járulékok mérséklése mind üzemi, mind háztartási, mind közlekedési vonatkozásban. Lehetőség lenne a biztonságosan üzemelő és megfelelő berendezésekkel ellátott, egészségre nem káros gépek, eszközök, termékek előállításának, behozatalának kedvezményesítésére is.
Ameddig e törvény csak a kivizsgálást és az ellenőrzés büntetését helyezi előtérbe, de nem ösztönöz, és nem célozza meg a morális átalakulást, addig csak törvény marad. Sokszor hallottuk a múltban, hogy legfőbb érték az ember, mégis kikapcsolt biztonságtechnikai berendezések, halálos mérgezések, vasúti katasztrófák jelezték a múltat, de még, sajnos, jelzik ma is, például a tanulók autóbuszos katasztrófája.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! A már elmondott, és főleg a komplex szemléletre, a törvények összehangolására és érdekeltté tételére vonatkozó megjegyzéseken kívül néhány egyéb észrevételt is szeretnék tenni.
A törvény 1. §-a inkább értelmező rendelkezések első pontja lehetne. Ehhez kapcsolódik az a megjegyzés, miszerint az értelmező rendelkezésekre azért van szükség, mert a törvényben használt fogalmak még a szakemberek előtt sem egyértelműek. Egyébként is a törvény annyira terjedelmes és túlméretezett, hogy jelen formájában alig fog megfelelni az időtállási feltételeknek. Alacsonyabb szintű végrehajtási rendelkezések körébe tartozó részletszabályozások nem valók a törvénybe. Az indoklások sem mindig egyértelműek.
A törvény nem oldja meg a munkavédelmi és biztonságtechnikai felügyeletek koordinációs problémáit, amelyek fejlett országokban egységes rendszert alkotnak. Nem szolgálja a minőség és a termékfelelősség feladatainak integrálását sem.
A Magyar Köztársaságot az elmúlt évben az Európai Mérnökszervezetek Szövetsége felvette tagjai közé, amelynek során akkreditálta a magyar műszaki felsőoktatási intézményeket, és elfogadta az általuk kiadott diplomákat. Ebben alapvető feltétel volt a munkavédelem felső szintű oktatásának igazolása, és ezt csak magyar felsőoktatási intézmény adhatja ki. Nagyon fontos, hogy a munkavédelmi szakemberképzésre, a biztonságos életviteli szemlélet kialakítására, oktatás, nevelés óvodától az egyetemig tartó rendszerére a törvény tekintettel legyen. Jelenleg a törvény a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hatáskörét elvonja. Nincs összhangban a közoktatási, felsőoktatási és kutatási területen az akadémiai törvénnyel sem.
A felelős szervek felsorolásában a művelődési és közoktatásügyi minisztert is fel kell tüntetni megfelelő jogosítványokkal, mindenképpen hatálytalanítani kell a 37/1989-es rendeletet, mert ez a nemzetközi és hazai előírásokkal is ütközik. Például a Szakszervezetek Országos Tanácsának még ma is hatásköröket biztosít.
Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a tanulói munkaviszonnyal és a tanulói balesetekkel a törvény egyáltalán nem foglalkozik. A törvény láthatóan nem terjed ki önálló előadó-, képző-, iparművész, valamint a szórakoztató tevékenységet folytató személyekre és intézményekre.
Nem szól a törvény arról, hogy az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelőségnek milyen feladatai vannak az oktatási intézmények munkavédelmi, biztonságtechnikai felügyelete tekintetében.
Nem egyértelmű, hogy mit ért a törvény a szakirányítást végző miniszter alatt. A munkaügyi miniszter a szakképzés területén ugyanilyen vonatkozásban érdekelt.
A törvény 53. §-át törölni kell, mert arról a közoktatási és felsőoktatási törvénynek kell rendelkezni.
A törvényből és az indoklásból teljesen kimaradt, hogy a szakmunkástanuló, a gyakorlati képzésben részt vevő tanuló vagy hallgató munkavállaló-e, illetve, ha balesetet szenved, vonatkozik-e rá a munkavédelmi törvény.
Fokozottabb mértékben jelentkező veszélyforrásokkal szemben az ember alig képes megfelelő védekező magatartást tanúsítani. Ez érvényes a munkaeszközök kialakításától a munkavégzés során tanúsítandó helyes magatartásra történő tanításig. Csak a nevelés, az oktatás, a példamutatás, az anyagi és erkölcsi ösztönzés látszik célravezetőnek.
A munkavédelem és biztonságtechnika szempontjából tehát új követelmény a munkabiztonság stratégiai megtervezése, hosszú távon át történő fenntartása. Ez az országos szinttől az egyes vállalatokig egyaránt új modellt igényel.
Azt is figyelembe kell venni, hogy az anyagi erőforrások szűkösek, és központilag nem áll rendelkezésre nagyobb összeg.
Tisztelt Országgyűlés! A kérdés azonban mégiscsak az, hogy hogyan lehet forrásokat teremteni a követelmények teljesítéséhez. Véleményünk szerint az erőforrások ott találhatók, ahol a balesetek kártérítésének terhét viselik. Ezek a helyek: a társadalombiztosítás, a biztosítótársaságok, a vállalatok.
A megalkotandó új modell feladata, hogy a veszélyforrások lehető megszüntetésén túl, az ellenőrzésen túl vegye figyelembe az összes érintett érdekeit is. Az ilyen stratégiai tervezés első lépése a vállalat adott helyzetén túlmutató szándékok megfogalmazása.
Az Európai Közösség kezdettől fogva törekedett a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére. Ennek oka az óriási technológiai fejlődés és a munkahelyi veszélyek növekvő mértékű tudatosodása. Már 1987-ben egy olyan koncepciót fogadtak el, amely a biztonsági követelmények kölcsönös elfogadásából indult ki, és egyidejűleg felszólítja a tagállamokat az alapvető biztonsági szintek összehangolására és rögzítésére. Ettől az időponttól már ezt alkalmazták a gépekre vonatkozó biztonsági irányelv tervezésében.
Kétségtelen, hogy az elfogadott irányelv elsősorban a kereskedelmi akadályok elhárítására törekedett. De a szociálpolitikai jelentősége is vitathatatlan. Arra a megegyezésre jutottak, hogy még nincs az Európai Közösség mindenre kiterjedő szabványosítása. Az új gépek, berendezések gyártóinak követelményekhez kell igazodniuk, amelyek megtartását egy mellékelt önbizonylattal okmányszerűen tanúsítják.
(11.20)
Ugyanakkor felkérték a már működő európai szintű szabványosító szervezeteket a biztonságra, az egészségvédelemre és a környezetvédelemre vonatkozó részletes szabványok kidolgozására.
Az Európai Közösség szabályozásai kezdettől fogva célul tűzték ki a munkakörülmények javítását, továbbá azt, hogy a tagállamoknak bizonyos közös szabályokat el kell fogadni, ha egy határok nélküli Közös Piachoz akarnak tartozni.
Az ipari társadalmak motorja a technikai fejlődés, de a technika társadalmat formáló tényező is. Minden olyan közösség, amely felhasználja a technikát, annak biztonságáért is felelős. Ezen a téren a jognak normatív jelentősége van a technikával szemben, de a felelősség tovább érvényesül politikai téren a technikai kockázatok kézben tartásáért és vezérléséért. Éppen ezért kellene a technika és a jog között megtalálni a közös nyelvet, egységes szóhasználatot, amely csak akkor lehetséges, ha megegyezés jön létre az alapvető érdekeket illetően.
A biztonság kérdéseit érintő törvényeket rendszerbe kellene foglalni. Ez az összes, már megjelölt biztonságtechnikai területen egységes szóhasználati, törvényi rendezést jelentene. Valószínű, hogy a munkavédelem, biztonságtechnika egységes kezelésének filozófiája lehetne egy olyan program alapja, amely az embert védi, és érdekeltté teszi saját maga környezetének védelmében.
A biztonságos magatartásra törekvésnek az emberi tevékenység minden területére ki kell terjedni. Az emberi tevékenység bármely részletén a biztonsági rendszabályok elhanyagolása az egész emberi létet hátrányosan befolyásoló vagy egészségi károsodásokat okoz. Ezért újból javaslom a komplex szemlélet érvényesülését, valamint az erkölcsi és anyagi érdekeltség beépítését a törvénybe.
Tisztelt Országgyűlés! Javaslataink figyelembevételével a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találjuk. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
