MÁDAI PÉTER, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
MÁDAI PÉTER, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
MÁDAI PÉTER, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelképek iránt fogékony embernek talán feltűnt, hogy május elseje, a munka ünnepe, valamint a munkavédelmi törvény parlamenti tárgyalása nagyon közel esik egymáshoz. Ez számomra azért érdekes, mert ezzel szeretném kezdeni: ahogy május elseje nemcsak a munka ünnepe, hanem a munkás ünnepli önmagát, annak megfelelően a munkavédelem törvénye nemcsak a munkát védi, hanem elsősorban a munkást, a dolgozó embert, azt az embert, aki a maga javára, szűkebb és tágabb környezete hasznára értéket teremt.
Úgy gondolom, ebből kiindulva tehát nyilvánvaló, hogy ez a törvény a munka világában egy hallatlanul fontos törvény. Osztozom Illéssy István képviselőtársam gondolatában, hogy e törvény nem politikai vita, hanem szakmai vita eredményeként születik meg, és remélem, egy nagyon várt, nagyon hasznos, jó törvény lesz.
Rátérve most már a lényegre, tisztelt munkatársaim, vagy ha úgy tetszik: társaim ebben a munkában; 9481-es számú a beterjesztés száma, ebben benne van a 48. Szeretném elöljáróban leszögezni, csak akkor járunk el helyesen, ha ebből a 48-ból, tehát az eddig kivívott jogokból nem engedünk.
A másik: némi aggályom van a címmel. S én ugyan nem szeretem, ha fölöslegesen rengeteg módosító javaslat nehezíti egy törvény elfogadását, mégis azt gondolom: talán nem ártana nemes versengésre hívni egymást, olyan címet találni, amely a tartalmat pontosan fedi.
"Kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett" - hát énekelni nem fogok, ne tessenek megijedni. "A munka nálunk becsület és dicsőség dolga", "Legfőbb érték az ember".
E hatásos megfogalmazások az elmúlt évtizedekre utalnak. Tudjuk, hogy mint annyi mindenben, a munkavédelem területén sem járt kézen fogva a propaganda és a gyakorlat. Nem véletlen, a józan munkáshumor már akkor úgy mondta, hogy "Legfőbb érték az ember, amíg dolgozni tud".
Hatásos kampányok, munkavédelmi brosúrák, rendszeres oktatások, statisztikai bűvészkedés, vezetők prémiumfeltételei között jó és javuló baleseti mutatók, korszerű tudományos és technikai eredmények elégtelensége a gyakorlatban, a környezetvédelem elhanyagolása, elhallgatott sérülések, meg nem nyerhető munkavédelmi perek a tulajdonnal, tehát az állammal szemben - kis ízelítő a múlt belső ellentmondásaiból. Ez a múlt.
Napjainkban Magyarországon világosan látni, a legfőbb érték követhető és kötelezően követendő mellé jött egy másik is, sajnos, hogy nagyon fontos érték lett a munkahely. Nehezen feloldható az ország gazdasági helyzetéből adódó feszültség. Szeretném azonban leszögezni - és örömmel tapasztalom a törvénytervezetben -, hogy semmilyen gazdasági pangás, válsághelyzet nem ad felmentést a munkát vállaló dolgozó ember egészségének védelme alól.
(11.00)
Nagyon fontos leszögeznünk, ez irányban nem tehetünk hátralépést.
Illéssy képviselőtársam ugyanazt a passzusát idézte az Alkotmánynak, amit én szerettem volna, hogy jogunk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Teljesen egyetértek. Ez kell, hogy a törvény alapszemlélete legyen.
Ezek után rátérve a törvényre, elöljáróban szeretném leszögezni, elmondani az általános érvényű mondatot, hogy általános vitára alkalmasnak érzem. Azt gondolom azonban, hogy számos fontos, lényegre törő módosítás teheti ezt a törvényt olyanná, hogy el is tudjuk fogadni. Szeretnék két piros pontot adni a Kormánynak, a beterjesztő miniszter úrnak. Szerencsés és kívánatos, és e törvénytervezetben megjelenik az az egészséges gyakorlat, hogy egyeztetni azokkal, akik érdekében a törvényt hozzuk. Azt gondolom, és úgy látom, hogy az elmúlt közel egyéves érdemi egyeztető vita javította a minőségét a tervezetnek.
A második - mondjuk inkább rózsaszín pont: általában a tervezet igazodik a nemzetközi egyezményekhez, ajánlásokhoz, de nem mindenben. Elmondanám az aggályaim. Egyik legkomolyabb aggályunk, hogy a párhuzamos társadalombiztosítási törvénymódosítással, egészségügyi törvénnyel mintha nem lenne szinkronban. Nekem úgy tűnik a törvénytervezet vizsgálatakor, hogy a munkaügyi és a népjóléti tárca minthogyha nem kézen fogva dolgozna ebben a nagyon fontos ügyben. Példaként: 58. § 4. pont.
Egyeztetés nélkül a népjóléti miniszterre bízza a foglalkoztatásra, az egészségügyi szolgálat felszerelésére és továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokat. Ezt nem tartjuk szerencsésnek.
Félelmem - és ebben megerősített a Magyar Mérnöki Kamara álláspontja is, s ezért kérem, gondoljuk végig, rögzítsük a törvényben -, hogy a magyar műszaki felsőoktatásban a munkavédelem témája kötelező legyen, mert hisz a fiatal műszakiak csak választhatják, de nem kell választaniuk, a gyakorlatban nem biztos, hogy a korszerű tudomány és technológia eszközeit alkalmazni tudják.
A munkavédelmi alapkutatás mint kutatás - természetesen egyetlen kutatás sem, így ez sem olcsó - elhanyagolása azonban nagyon nagy hiba. A tervezetben erre utalást nem látok, a zárópasszusok között van a pénzbírságok felhasználásáról, szeretnénk hinni, hogy bekerülne. Ha bírságolni kell, márpedig ez elkerülhetetlen, ebből jelentős összeget alapkutatásra kell adni, mert azt gondolom, mindannyian tudjuk, tapasztaltuk, hogy igazában a tudomány és a technológia segíthet a munkavédelemben, és nem passzusok.
Komoly gondom - és az előbbi rózsaszín pontra szeretnék visszautalni -, a törvénytervezet a munkavédelmi képviselő választását lehetőségként írja elő. A miniszter úr már említette, én azt gondolom, ezt kötelességgé kell tenni, annál is inkább, mert az említett társulásunk, közeledésünk Európa felé, gondot okozhat. Európában ez mindenütt kötelező.
A tervezet 75. §-a foglalkozik a munkavédelmi képviselő munkavégzésének a feltételeivel. Csak a képzésben való részvételt írja elő kötelezően, az indokolt eljáráshoz idéztem a törvénytervezet paragrafusának a) pontját. Véleményem szerint gond lehet ez, vitához vezethet. Szeretnénk hinni, és javasolni fogjuk, hogy normatív vagy konkrétabb megfogalmazást adjunk, különös tekintettel arra, hogy e törvény sok esetben jogsérelem esetén bírósági eljárást kezdeményez, ami normál demokráciában rendjén való, azonban aki ismeri a magyarországi bíróságok megterheltségét, joggal aggódik, hogy rétestészta lesz belőle.
Utolsó - s egy nagyon fontos pont, és ismét ahhoz szeretnék visszatérni, hogy ne engedjünk a 48-ból - a 87. § 3. pontja kizárja a munkabaleset fogalmából a lakásról a munkahelyre, illetve a munkahelyről a lakásra történő közlekedés közbeni balesetet, kivéve, ha a balesetet a munkáltató saját vagy bérelt járművével oldja meg. Külországban azért nem ez a többségi gyakorlat, azt gondolom, ez nem jó, nagyon sok jogvitát eredményezhet, és visszalépést a korábbihoz képest. Azt gondolom, hogy a munkába járás, a munkából hazafelé járás, teljesen mindegy, hogy milyen módon történik, hozzátartozik a munkavégzéshez.
Befejezésül szerettem volna ismét az Alkotmánynak azt a bizonyos passzusát idézni, amit Illéssy képviselőtársam már mondott. Úgy gondolom, teljesen nyilvánvaló, hogy a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez joga van minden magyar állampolgárnak. Ezt kiegészíti az Alkotmány még egy mondattal: "Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg". Azt gondolom, ez tiszta beszéd, e törvénytervezet e szellemben - bizonyos felületességeivel, hibáival is - ehhez közelít.
Ezért befejezésül én is azt szeretném mondani, amit Illéssy képviselőtársam, megfelelő módosításokkal és azok elfogadásával a törvényt általános vitára alkalmasnak érezzük. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
