MÓZS JÓZSEF, a KDNP vezérszónoka:
MÓZS JÓZSEF, a KDNP vezérszónoka:
MÓZS JÓZSEF, a KDNP vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Ahogy Horváth László említette, itt a sor végén nem vagyunk könnyű helyzetben, mert már szinte minden el lett mondva és némely dolgoknak az ellenkezője is, úgyhogy újat mondani vélhetően nem tudok, de talán nem is ez a cél ezzel a törvénnyel kapcsolatban.
Talán azzal kezdeném, hogy a munkavédelem egy sajátságos része volt a korábbi struktúrának, így a gazdasági és politikai struktúrának. Általában az egyetemeken, ahol munkavédelmet tanítottak, a linkebb tárgyak közé tartozott, és sokszor, hogyha az ember elment egy munkahelyre, akkor szinte formális volt az ottani baleseti oktatás. Tehát azt lehet mondani, hogy nagyon sok esetleges eleme volt annak, hogy hogyan érvényesült a munkavédelem összességében a munkahelyeken, és leginkább az illető üzemvezetőtől, illetve művezetőtől függött, hogy ő a saját területén lelkiismereti, félelmi vagy egyéb okokból milyen súlyt fektet erre a tevékenységre. Aki 10-15 évet dolgozott az iparban, az találkozott nagyon jó példákkal is, de találkozott bizony rossz példákkal is.
(11.50)
Mindezt azért merem megemlíteni, mert láthatóan a munkavédelem is egy kétarcú tevékenység volt, amiatt, hogy mindaddig, amíg nem történt baleset, ugye, le lettek adminisztrálva a szükséges ciklusonként a tevékenységek - időközi oktatások, beiskolázások, egyebek -, viszont a fő munkavédelmi tényező az volt, hogy az emberek vigyáztak magukra, és ez nagyon sokszor helyettesítette még a kesztyűt is - mert az vagy volt, vagy nem, általában azért volt … De azt lehet mondani, hogy sok frázissal körülbástyázott és talán kezdetlegesebb módon meglévő tevékenység volt a munkavédelem az én korosztályom számára, mint a papírokon létezett, amire fejlécként az volt nyomtatva, hogy "A legfőbb érték az ember". Ezt valahogy mi ott lent nem éreztük, hogy a legfőbb érték az ember. És ahogy említettem, az alsóbb szintű vezetők lelkiismeretétől függött leginkább, hogy ebből mennyi érvényesül.
Hát így éltünk … És most megváltozott a közeg, amiben a munkavédelemnek mint tevékenységnek léteznie kell, és a régi normák szerinti viszonyulások bizonyos módon értelmüket vesztették. Ugyanis létrejőve sok apró munkahely, még esetlegesebbé vált az, hogy ott milyen módon és hogyan érvényesüljenek munkavédelmi szempontok, mivel a régi előírások sokféleképpen értelmezhetők voltak erre az új helyzetre is - és ha valami többféleképpen értelmezhető, akkor tulajdonképpen nem használható.
Mielőtt rátérnék a törvényre, még két gondolatot hadd pendítsek meg. Az egyik az, hogy a mai helyzetnek van egy olyan oldala is, hogy a munkahelyféltés mint tényező, sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint talán korábban, és sok-sok embert ez felkészületlenül ért. Én meg merném kockáztatni, hogy bizonyos kor után az átképzés is szinte reménytelen, és a magatartásformák, a gesztusok szintjén szinte reménytelen az embereket új helyzetekbe hozni. Tehát a lélektani feltételek igen lassan változnak, és ugrásszerűen nem is változtathatók. Éppen emiatt kétségeim vannak, hogy az új törvényt, amely vélhetően elfogadásra kerül, milyen módon és mennyire lehet a valóságban, a munkahelyeken majd érvényesíteni; hol rendelődik majd inkább alá azoknak a munkaadói törekvéseknek, aki túlmunkát fizetni, ha egy mód van rá, nem szeret, munkavédelmi eszközökre sok pénzt költeni nem szeret; és a munkahelyféltés mint olyan, mennyiben szolgáltatja ki ebben az új helyzetben a dolgozót.
Ezt most nem a törvény hibájául próbálom felhozni, lévén maga a helyzet olyan, hogy csupán törvénnyel orvosolni szinte lehetetlen, mert nem állítható mindenhova egy pici felügyelő, aki bírságcédulát suhogtat.
Mindezek után, rátérve a törvényre magára, én úgy ítélem meg, hogy a munkavédelmi szakmai körökben nagy megkönnyebbülés, hogy a törvénytervezet végre a Parlament elé került. A jelen törvény megalkotásával egy régi elvárás teljesül, azt lehet mondani, mert ez az áldatlan helyzet, amiről próbáltam beszélni, igaziból senkinek nem volt jó. A kétkedők megnyugtatására el kell mondani, hogy az első biztonságtechnikai előírást a Bibliában, mégpedig Mózes ötödik könyvében a 22.8. alatt lehet olvasni, tehát a dolognak van története.
Rátérve a törvénytervezet részletesebb analízisére, nyilván azokról a passzusokról fogok beszélni, amelyek valamilyen módon számomra nem túl pontosak vagy kifogásolhatók. A rendelet előremutatóan, széles körben tárgyalja és meghatározza a munkavédelem eszköz-, tárgyi és jogi szabályait, de nem megfelelő mértékben foglalkozik a megelőző, tehát a preventív jellegű egészségvédelemmel.
Részleteiben tárgyalva: a törvény 13. §-ából hiányolom a védelem és a szankciók konkrét megfogalmazása mellett a megelőző tevékenység hasonló súlyú megemlítését. A törvény tanulmányozása esetén észlelhető, hogy azt munkavédelmi szakemberek alkották, és a tárcaközi egyeztetésben a Népjóléti Minisztérium nem fogalmazta meg kellő mértékben a humán értékek fogalmát és hatását a munkavédelemben. Nem az egészségügyi szakmai tennivalók tételes felsorolását hiányolom, hanem azt, hogy az egészségügyi alapelvek sem kaptak konkrét törvényi megfogalmazást; az ILO-ban elfogadott foglalkozás-egészségügyi alapelvek, amelyek kiemelik a termelés legfőbb tényezőjének, az embernek folyamatos megfigyelését, az időszakos alkalmassági vizsgálatok fontosságát, valamint a gondozás, rehabilitáció folyamatos elvégzését. Ezek együttesen és külön-külön is hiányoznak szerintem a tervezetből.
Különösképpen alátámasztja állításomat az a tény, hogy a törvénytervezet részleteiben foglalkozik az épületek műszaki állapotával, a technológiák, gépek műszaki, dinamikus ellenőrzésével.
A balesetekről és a foglalkozási ártalmakról szóló paragrafusokból is hiányolom a humán háttér markáns megfogalmazását. Köztudott, hogy a termelésben részt vevő ember romló egészségügyi állapota, a szervezet egyensúlyának megbomlása nagyon sok esetben primer tényezőként szerepel a munkahelyi balesetek kialakulásában, a foglalkozási ártalmak és a betegségek létrejöttében.
Az eddigi törvényjavaslatok talán legnagyobb hibája a régi rendszerből visszamaradt koncepciók bizonyos fokú átmentésének kísérlete volt. Ugyanakkor a munkavédelem területén dolgozó szakemberekben megfogalmazódott, hogy az előrelépés csak az európai normák átvételével, azok honosításával, illetve a törvényjavaslatba történő beépítésével valósítható meg. Tehát láthatóan itt egy kettősségről van szó. Véleményem szerint a jelenlegi törvényjavaslatban az említett kétféle nézőpont ütközik és keveredik, emiatt nem érzem igazán élőnek, illetve gyakorlatiasnak a tervezetet. Bizonyos értelemben az is érthető, hogy minden érdekelt fél törekedett a maga javaslatait elfogadtatni és ezt a törvénytervezetbe beépíttetni. Sőt megkockáztatnám, hogy tetszik, nem tetszik nekünk ez a fajta keveredés, talán ebben a szituációban nem is lehetett más módon hozzányúlni ehhez a törvényhez.
Az előbbi gondolattal kapcsolatban szeretném bemutatni a szerencsésnek igazán nem mondható 58. § (1) bekezdését. E részben pontosan tíz különféle paragrafus van elhelyezve, és ezek együttes értelmezése adja meg a választ az 58. § (1) bekezdésében foglaltakra. A 9. § (2) bekezdésének értelmezéséhez egy időben öt paragrafust szükséges áttekinteni. Követendő példaként említem meg az 1992. évi XXII. törvényt, a Munka Törvénykönyvét. A jogszabályalkotó ott szinte mindenkor egyetlen paragrafussal fejezi ki magát, illetve határozza meg a szabályozási kötelezettséget. Tehát magyarul: könnyebb eligazodni abban a törvényben, mint ebben, lévén, hogy a fogalmak nem különféle helyeken vannak definiálva.
A törvényjavaslat a munkavédelmi továbbképzéssel csak részben foglalkozik. A hangsúlyt a posztgraduális képzésre helyezi, és nem tárgyalja érdemben a meglévő szakemberek továbbképzését. A munkabiztonsági szaktevékenységnek minősülő tevékenységeket célszerű lenne egyetlen paragrafuson belül összevonni és meghatározni, úgymint: a munkavédelmi üzembe helyezés, baleset vizsgálata, a védőeszköz-juttatással összefüggő kérdések megfogalmazása stb. Az egyes munkabiztonsági szaktevékenységek összegyűjtésével elérhetővé válna, hogy a törvény alkalmazása során ne kelljen a teljes anyagot áttekinteni, illetve ismerni. Az emberek nem szívesen olvasnak vastag bulletinokat - és ez a pártprogramokra is érvényes, de sajnos egyéb, száraznak minősíthető anyagokra is, és a munkavédelem eléggé száraz tudományág.
Összegezve az elmondottakat, a törvényjavaslat az eddigiekhez képest kétségkívül előrelépés jelent, és sok szempontból tükrözi a mai, ellentmondásoktól nem mentes helyzetet. A megismert anyagból nem érzékelhető igazán, hogy a törvénytervezet ebben a formában tényleg rendszerváltást jelent-e a munkavédelem területén, de a szükséges módosító indítványok elfogadása után javasoljuk a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
(12.00)
