SZILI SÁNDOR, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SZILI SÁNDOR, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SZILI SÁNDOR, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A munkavédelemről szóló törvénytervezet megtárgyalásával - és remélhető elfogadásával - az Országgyűlés régi, tovább már nem halogatható adósságát törleszti. A törvény megalkotására közel négy éve született meg az elhatározás, felismerve azt a szükségszerűséget, hogy a jelenlegi, sokszor módosított, 1979-ben kiadott 47-es kormányrendeletre épülő munkavédelmi jogszabály elavult.
A munkavállalók millióit érintő munkabiztonság, a dolgozó emberek életének, egészségének, testi épségének, munkahelyi környezetének védelmét szolgáló átfogó jogi szabályozása, amely az akkori nagyüzemi rendszerre és gazdasági viszonyokra épült, mára már használhatatlanná vált. A törvényi szabályozást a téma fontosságán túl jogi és alkotmányossági szempontok is indokolják, tartalmi szempontból pedig az a tény, hogy a jelenleg hatályos szabályozás korszerűtlen, a sok-sok változás és a végrehajtott dereguláció miatt pedig áttekinthetetlen.
A rendszerváltással járó társadalmi és gazdasági átalakítás folyamata egyre több negatív hatást gyakorol a munka világára, a dolgozó emberek sorsának alakulására. Miközben nő a létbizonytalanság, a munkanélküliségtől való félelem, egyre kiszolgáltatottabbá válnak a munkavállalók. Ez háttérbe szorítja a munka végzéséből adódó veszélyek és veszélyforrások feltárását, kiküszöbölését.
Mindezekhez hozzájárul, hogy a gazdálkodószervezetek szűkös anyagi helyzete, és a gazdasági átalakulási folyamatban feltűnő diszfunkcionális jelenségek miatt a munkabiztonsági követelmények egyre romlanak. Egyértelmű tehát, hogy a munkavédelmet érintő hatályos jogi szabályozás jelentős része a mai viszonyokra nem, vagy csak részben alkalmazható. Új szabályozás pedig mind ez ideig nem született. Így érthető, hogy ebben az átmeneti időszakban a munkavédelem, a munka biztonsága, a munkavállalók életének és egészségének, testi épségének védelme tekintetében is a mind többet emlegetett úgynevezett vadkapitalizmus hatása érződik.
Közismert, hogy a munkabiztonság megteremtése és fenntartása nem olcsó dolog. Mivel működő érdekeltségi rendszer ma nincs, a hatályos előírások betartásában a hatóságok sem elég következetesek, így valójában a munkáltatókat semmi nem teszi érdekeltté a biztonságos munkavégzés megteremtésében. Ugyanakkor a munka világának másik oldalán pedig a munkavállalók közel sincsenek olyan helyzetben, hogy saját biztonságukat megteremtsék, illetve megvédjék - sőt, kiszolgáltatottság folytán kvázi önként mondanak le a legelemibb biztonsági feltételekről is, csak hogy megtarthassák munkahelyüket, előteremthessék, bármi áron is, a saját maguk és családjuk létfenntartásához szükséges anyagi javakat.
A munkakörülmények fejlesztésére, a munkavédelem belső szabályozására vonatkozó központi előírások lényegében megszűntek. A jogszabályok a munkáltató hatáskörébe utalják a szabályozást - ott viszont nem, vagy alig működik érdemi érdekegyeztetés.
Sajnálatos az is, hogy a különböző érdekvédelmi szervezetek egymás közti vetélkedésében a dolgozó emberek szervezett munkavédelmi és munka-egészségügyi érdekvédelme, képviselete háttérbe szorult. Alig van e hazában ma olyan szervezett erő, amely a munkavállalók ezen alapvető érdekének védelmében hatásosan felléphetne, illetve a munkavállalók számára kellő garanciát jelenthetne. Az állam irányító, ellenőrző munkája is visszaesett, illetve - részben tudatosan - le is épült, anélkül, hogy létrejött volna egy ösztönző érdekeltségi avagy - a fejlett piacgazdaságokra jellemző - szociális partnerek együtműködését alapozó érdekegyeztetési rendszer.
Az olyan gyakran egymást erősítő negatív hatások következtében ma a munkavédelem helyzete kifejezetten rossz - mondhatnám: katasztrofális. Ezt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hazánkban járt triparti missziója is megerősítette. Ilyen helyzetben és ilyen hatások közepette mind a törvényhozásnak, mind a Kormánynak mint végrehajtó hatalomnak, át nem hárítható feladata és kötelessége, hogy fellépjen az egyre erősödő negatív tendenciák, a növekvő veszélyek ellen.
A társadalom és az érintettek felelősségérzetének felkeltése és erősítése mellett szükséges, hogy a maguk törvényes és hatósági eszközeivel is óvják, biztosítsák, a törvény erejénél fogva mintegy garantálják a munkavállalók munkabiztonságának, életének, egészségének, testi épségének - és vele a munkahelyi környezetnek - fokozott védelmét.
Tisztelt képviselőtársak! A Magyar Szocialista Párt számára ez a törvény nem egy a sok közül. Ez a törvény a mi számunkra a legfontosabb társadalmi réteg: a munkájukból élő milliók, a munkások, a dolgozó emberek közvetlen érdekét hivatott védeni és szolgálni, és megteremteni az ehhez szükséges jogi, törvényi feltételeket, garanciákat.
A Szocialista Párt, szakértői hátterét igénybe véve, folyamatosan készült a törvény megtárgyalására. Kialakítottuk e kérdésben is önálló álláspontunkat és a törvényt segítő konkrét indítványainkat. 1992 októberében megjelentettük a "Szociáldemokrata alternatíva" sorozatunkban a munkavédelemről szóló kiadványunkat. Ennek során megannyi egyeztetést végeztünk érintett érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel. Mi tehát készültünk. Szerettünk volna a munka világának e fontos kérdésében a meglévőnél is nagyobb társadalmi összefogást kialakítani.
(11.30)
Azt tartottuk volna helyesnek, ha ebben a sokakat érintő kérdésben a napi politikai érdekeken felülemelkedő biztonságos viszonyokat lehetne kialakítani. Sajnos, rajtunk kívülálló okokból ez csak részben sikerült.
Ugyanakkor el kell mondanom azt is, hogy a Szocialista Párt ennél jobb és alaposabban előkészített törvényt várt és egy jobban kimunkált előterjesztés vitájára készült. Azt reméltük - gondolom joggal -, hogy az előterjesztők élnek a ritkán adódó alkalommal és lehetőséggel. Azzal, hogy a társadalmi rendszer átalakulásából kiindulva hosszú távra is alkalmas, a jelen és a jövő gondjainak a jelzéseit és megoldását egyaránt felvállaló, a nemzetközi megállapodásokhoz, ajánlásokhoz, normatívákhoz jobban igazodó javaslatot terjesztenek a törvényhozás elé.
E reményünket a törvény előkészítésére született kormányhatározatra alapoztuk, amit a gazdaság jelenlegi átalakuló, már korábban is említett zilált állapota is indokolt volna. Hogy ez nem sikerült, annak okát most nincs szándékomban boncolgatni. Viszont megítélésem szerint az lett volna kívánatos és célszerű is, hogyha az előterjesztés folyamatában, de ha már előbb nem, akkor a törvényalkotói munka részeként a törvényhozás törleszti abbéli adósságát is, hogy elvégzi a témához kapcsolódó nemzetközi egyezmények, ajánlások és iránymutatások ratifikációját. Ezzel bizonyságot tehettünk volna arról, hogy mi már nemcsak jelszavakban, hanem egy fontos társadalmi kérdésben is konkrét formájában megkezdtük és garantáljuk az Európához való felzárkózást.
Ezért csak üdvözölni lehet, hogy a Kormány szinte az utolsó pillanatban, a múlt hét végén benyújtotta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet dokumentumait. Remélem, hogy hamarosan elfogadásra is kerülnek.
Azt tartottuk volna logikusnak, hogy a munkavédelemről, a társadalombiztosításról, az egészségügyről egy időben és egymással összhangban készüljenek a törvények, ezáltal is demonstrálva, hogy a népesség egészségi állapota nagymértékben függ a munka biztonságától, a munkavállalókat a munkahelyen ért hatásoktól. Azt vártuk, hogy az érintett kormányzati szervek a törvény előkészítése során elvégzik a mai állapot alapos feltárását és elemzését, az átalakulás várható hatásainak összevetését, a valós mai és a várható helyzet bemutatását, az összefüggések, a hatást gyakorló tényezők feltárását. Sajnos, és nagy kár, hogy ez is elmaradt.
A valós helyzet és az okozati összefüggések feltárása gesztusértékű lehetett volna az egész társadalom, de mindenekelőtt az érdekeltek részére, s jó alapot adott volna a munkahelyi közösségek felelősségének a felkészítésére és a társadalom mozgósítására, de a törvény megalkotásához is.
Jó lett volna, ha valósághű képet kaptunk volna a terület által érintett intézményrendszer működéséről, a meglévő ellentmondásokról, az együttműködés, vele a működés hatékonyságának alakulásáról. Annál is inkább, mivel erre az ILO hazánkban járt szakértői miszsziója konkrét formában is felhívta a figyelmet, sőt írásban is megfogalmazta a javaslatait. Ennek ismeretében reméltük, hogy a gazdaság és a társadalom átmeneti állapotára is tekintettel az előterjesztők megtisztelik a törvényhozást és vele az egész társadalmat egy átfogó, előremutató, a fejlődés irányát befolyásoló, sőt meghatározó munkavédelmi politikai koncepció, illetve egy átfogó, úgynevezett munkavédelmi nemzeti program kidolgozásával, amely megalapozhatta volna a törvény szerepét és végrehajtását egyaránt. Sajnos, nem ez történt, nem ezt kaptuk.
Kaptunk egy olyan koncepcióból született törvénytervezetet, amely ezen igények nagy részét figyelmen kívül hagyja, amely minden törekvése, főleg sok-sok egyeztetés során, annak eredményeként alakult pozitív vonásai, értékei ellenére is racionális célrendszernek részlegesen tud csak megfelelni. Nem oldja meg, azaz nem rendezi kellően a munkavédelem korszerű értelmezését és összetett társadalmi kezelését, az egységes és átfogó kormányzati állami irányítást és felügyeletet.
Ki tudja miért, de az ILO-ajánlásokat is mellőzve változatlanul hagyja az érintett intézmények, hatóságok mai, közel sem összehangolt, sőt nem egyszer ellenérdekelt, néha egymással is rivalizáló rendszerét.
Igyekezete ellenére sem tisztázza kellő alapossággal a munkáltató kötelmeit és felelősségét. Annak ellenére sem, hogy a javaslat a munkavédelem majdnem összes terhét a munkáltatókra hárítja. Jó, hogy a tervezet külön is meghatározza a munkavállalók kötelességét és jogait. De a két érdekelt fél jogai és kötelmei között nem sikerült mindenütt megteremteni a szinkront. Üdvözöljük viszont, hogy a nyugat-európai gyakorlatból a tervezet átveszi és bevezetni kívánja a munkavédelmi képviselők, illetve a munkavédelmi bizottságok rendszerét. Ezzel bizonyára kialakulhat egy hathatós érdek-képviseleti és érdekérvényesítési, érdekegyeztetési rendszer. Kialakulhat, de sajnos, erre a tervezet nem ad kellő garanciákat.
Nagy lehet a veszélye ezen képviselők és képviseleti szervek magárahagyatottságának. Kérdés, hogy tudnak-e majd kellő erővel kiállni, ütközni is, ha kell, a munkáltatókkal, lesz-e számukra ehhez kellő garancia.
A tervezet ugyanakkor már eleve gyengíti a munkavédelmi képviselők, illetve a munkavédelmi bizottságok helyzetét azzal, hogy megvalósításuk, működésük lehetőségét nem fogalmazza meg a Munka Törvénykönyve szerinti határozottsággal.
A hivatkozott törvény megfelelő alkalmazásának lehetősége azt sugallja, hogy a jogalkotók nem igénylik a munkavállalók képviselőinek határozott közreműködését élet- és munkakörülményeik formálásában.
Ez röviden a valós helyzet az előterjesztett törvénytervezettel kapcsolatban, és ezzel az MSZP, illetve a parlamenti csoportunk is nagy dilemma elé került. Miközben kimondjuk, hogy ez a törvénytervezet hiányos koncepcióra épül és nem alkalmas a szóban forgó kérdés átfogó, hosszabb távú rendezésére, aközben világosan kell látnunk azt, ha most nem alkotunk törvényt, akkor tovább folytatódik a munka világában az e téren kialakult tűrhetetlen állapot, melynek fő kárvallottjai legfőképpen a dolgozó emberek lesznek. Tovább nő a függőségük, fokozódik a kiszolgáltatottságuk, és nem lesz sem jog, sem erő, amely a növekvő veszélytől megvédi őket.
Ezért frakciónk mindent megtesz annak érdekében - és ezt remélem, módosító javaslataink is bizonyítani fogják -, hogy elősegítsük a ma lehetetlen állapot felváltását. Márcsak azért is, mert az előterjesztett tervezetet mi egy kényszerkompromisszumnak tekintjük, mert minden törekvése és jó szándéka ellenére is meszsze van a tökéletestől. Tény viszont, hogy alkalmas lehet arra, hogy e fontos terület rendezési folyamatában a kezdetet, a nyitányt jelentse. Ugyanis Magyarország Európához való közeledésének függvényében felül kell vizsgálnunk majd és szükség szerint korrigálnunk a szabványosítás, a minőség-ellenőrzés, a munkavédelem és a biztonságtechnikai felügyeleti rendszer teljes szabályozási mechanizmusát.
Mindezt a kialakulásban lévő piacgazdaság és az Európai Közösséghez való csatlakozás követelményeinek szem előtt tartásával. A szociális garanciákkal erősített piacgazdaságra, a polgári társadalom demokratikus jogállami intézményeire épülő társadalom megteremtését célzó változások szükségessé teszik a munkavédelem mint társadalmi jelentőségű tényező elismertetését. Ki kell mondanunk: a munkavédelem emberi jog, garancia, a munkavédelem értékszolidaritás.
A biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jog azonban nem az úgynevezett szociális termelési viszonyokhoz, állampolgársághoz vagy munkaviszonyhoz kizárólagosan köthető, nem az állam elismerésére vágyó valamiféle tételes alanyi jog, hanem az emberi lény veleszületett méltóságából eredő, egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak egyike, valódi és kifejezetten emberi jog, melynek érvényesülését az államnak garantálnia kell.
A Szocialista Párt kiinduló pontnak tekinti, hogy a munkavállaló számára az élet, testi épség és egészség a legalapvetőbb érték. A munkaadó számára a munkaképes dolgozó nyereséget biztosító tevékenysége az érték. Az állam a társadalom számára a gazdasági prosperitás mellett a területen élők testi-lelki egészsége, a foglalkozási balesetekből és megbetegedésekből eredő teher csökkentése, a megelőzés az érték.
(11.40)
Az alanyok között a tudatosult értékek védelme és respektusa alapján valódi szolidaritás jöhet létre, ha a társadalomban megfelelő feltételek vannak ehhez, vagyis minden tényezőnek kimutatható gazdasági érdeke lesz a munkavédelmi követelmények teljesítése. Éppen ezért szükséges, hogy értelmes gazdasági szabályozók ösztönözzenek a munkabiztonsági beruházásra, kutatásra, oktatásra, hogy működjék a balesetbiztosítás, az úgynevezett munkavédelmi kockázati költségeket azok a vállalkozók viseljék, akiknél felmerült.
A korrekt érdekeltségi rendszerrel kölcsönhatásban további feltétel a munkabiztonsági színvonal európaivá tétele, a korszerű felvilágosítási tevékenység, a termékbiztonság, a munkakultúra megszilárdítása, a hatósági tevékenység segítő jellegének erősítése, s végül mindezen elemet tartalmazó modern szabályozási rendszer.
Ebben a szellemben kíván partner lenni a Szocialista Párt parlamenti frakciója a törvény megalkotása során. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
