KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Asszony! A közel egy évvel ezelőtt föltett interpellációs kérdésre adott válaszomban a mértéktartó optimizmusom oka a foglalkoztatási törvény 41. § (2) bekezdésén alapult. Minthogy ezen törvény ezen paragrafusa változatlanul hatályban van, elvileg ez a mértékadó optimizmus fönnállhatna. Azonban tény és való, hogy az ÉT munkaerő-piaci bizottsága, amelynek hatáskörébe tartozik az ön által hiányolt eljárási szabályok kidolgozása, a különböző oldalak alapvető érdekkülönbsége miatt valóban nem jutott konszenzusra, és e vonatkozásban már pesszimistább vagyok, vélhetően a közeljövőben sem fog tudni megállapodásra jutni azon eljárási szabályok megalkotásában, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az előbb említett 41. szakasz (2) bekezdése alapján azok a munkavállalók, akik nem részesülnek munkanélküli-járadékban, külön megállapodást köthetnének a megyei munkaügyi központtal. Ennek az elméleti lehetősége - még egyszer mondom - változatlanul adott, bár azt látni kell, hogy alapvetőek az érdekkülönbségek a különböző oldalak között.
Ami a fölvetett kérdéseket illeti, én azt hiszem, hogy a probléma megoldásakor nem jogértelmezési problémáról van szó, hanem jogszabály-alkotási kérdésről. Hiszen a jogértelmezés helyes akkor, amikor a megyei munkaügyi központok elutasítják ezeket a kérelmeket, mert a jelenleg hatályos törvényből ez következik. Ugyanis az egy pillanatig sem vitás, hogy a foglalkoztatási törvény a munkaviszony fogalmát a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyként értelmezi, amiből az következik, hogy munkanélküli-járadék is csak olyan munkaviszonyra fűzhető, mint jogosultság, amely a magyar jog hatálya alá tartozik.
Az a kérdéskör, amit ön fölvet, jogos. A probléma az, hogy egy sokkal nagyobb problémának egy részeleme az, amivel ön a kérdésében foglalkozik. Mert ez a kérdés nem egyéb, nem más, és nem kevesebb, mint annak a megválaszolása, hogy a külföldi jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt beemeljük-e a foglalkoztatási törvénybe, vagyis jogi garanciát teremtsünk többek között az ön által említett konkrét eset kezelhetőségének vagy nem. És attól tartok, hogyha a kérdés így vetődik föl - márpedig így vetődik föl -, tessék megmondani: mi alapján határoljuk el utána az egyéni külföldi munkavállalókat az ön által említett államközi megállapodáson alapuló munkavállalóktól? Egyik is, másik is a külföldi jog hatálya alá tartozó munkavégzés, míg az egyéni munkavállalás körében történő munkavégzés bizonyíthatósága és beemelése a törvénybe, én azt gondolom, hogy alapvetően végiggondolandó. Nem is elsősorban a szándék miatt, hanem elsősorban a finanszírozhatósága miatt. Nem lehet azt jelen pillanatban pontosan bemérni és megállapítani, hogy ez mekkora alanyi kört érintene, és mekkora pénzügyi fedezete lenne, illetve milyen hatást gyakorolna a szolidaritási alapra. Tehát nem választhatjuk el az ön által fölvetett, még egyszer mondom, egyébként jogos kérdést ettől a nagyobb problémakörtől, nevezetesen a külföldi jog hatálya alatti munkaviszony megjelenítése a foglalkoztatási törvényünkben.
Ez az az alapkérdés, amit végig kell gondolnunk, és mérlegelni kell. Még egyszer mondom: nem szándék, hanem elsősorban finanszírozhatósági kérdés.
Ami az ILO-egyezményekkel kapcsolatos fölvetését illeti, a 44-es ILO-egyezmény ratifikációja aktualitását veszítette azzal a ténnyel, hogy a 168-as egyezmény elfogadásra került, hiszen a 168-as érinti a 44-est.
Én ezt egy picit túlzónak tartom, hogy Magyarország elkésett volna ennek a ratifikációjával, hiszen a 168-ast nálunk sokkal jobb anyagi helyzetben lévő és gazdasággal bíró országok közül is összesen négy ratifikálta ez idáig: Finnország, Svédország, Norvégia és Svájc.
Én nagyon remélem azt, hogy ha a második ütemben - most az első ütemben valóban benyújtotta a tárca meglehetősen sok ILO-egyezmény ratifikációját - a Pénzügyminisztériummal konszenzusra jutunk, tehát tisztázottak az ehhez kapcsolódó pénzügyi következmények - nagyon remélem, hogy a második szakaszban az ön által említett, és szándékaink szerint is ratifikálandó 168-as egyezmény is ratifikálásra kerül.
Mindezek alapján kérem, hogy a kérdésre adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. Nem zárkózva el - még egyszer mondom - ennek elméleti továbbgondolásától, hogy meddig mehetünk el a külföldi jog hatálya alá tartozó munkaviszony megjelenítésében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)
