DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vasútról szóló törvényjavaslat műfajilag egy új jelenség az Országgyűlés történetében. Szerény véleményem szerint ezt nem jogászok készítették, és ez bizonyos értelemben előnyére válik. Általában a mi törvényeinkre vagy törvényjavaslatainkra az jellemző, hogy túlszabályozzák az életet, és a túlszabályozás következtében állandóan újabb és újabb módosító javaslatokkal kell a törvényt, hogy úgy mondjam, "ehetővé" tenni. A vasútról szóló törvényjavaslat nem ilyen. Ugyanakkor, ha jogi értelemben vizsgáljuk a kérdést, akkor lehet, hogy nem is törvényjavaslat, hanem egy nagy rendszerre vonatkozó koncepció, amelynek a kimenetelét még nem látjuk. Valószínű, hogy az átmeneti rendszerváltás okozta problémák miatt nem is lehet most egy olyan törvényjavaslatot elkészíteni a vasútról, amely minden igényt, a jogászok igényét, a vasutasság igényét, a közlekedésben részt vevők igényét egyaránt kielégíti.
Úgy tanultam és úgy tudom, hogy a nagy rendszerek megváltoztatásának a technikája rendkívül finom, apró lépésekkel lehetséges csak, durva beavatkozás egy nagy rendszer életébe általában tragédiához szokott vezetni. Ettől ez a törvényjavaslat talán megkíméli a vasutat és a vasutat használókat. Tekintettel arra, hogy semmi sem dőlt el, bizonyos irányokban megszab lehetőségeket, de hogy a végkimenetel hogyan fog kinézni, azt véleményem szerint még az előterjesztők sem tudják. Egy kicsit hasonlít ahhoz, amit az angolok szoktak mondani, hogy a puding próbája az, hogy megeszik.
Ettől eltekintve úgy vélem, hogy mégis példamutató kísérletről van szó. Az első, amit szeretnék üdvözölni az, hogy a magyar állam a törvényhozástól azt kéri, a vasút egy különleges állami tulajdonú és ennek következtében állam által ellenőrzött tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet legyen.
Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy a vasúttal kapcsolatban teljesen felesleges állandóan felvetni a gazdaságosság kérdését. Hiszen a vasútnak nincs alternatívája! Ilyen környezetbarát közlekedési eszközt és szállítási eszközt az emberiség azóta sem tudott feltalálni, és tekintettel arra, hogy a villamosítási programmal ez egyre környezetbarátabbá is válhat, mindent el kell követnünk, hogy ne a gazdaságossági paraméterek döntsék el egy ilyen infrastruktúra további sorsát, hanem az, hogy a magyar társadalomban milyen funkciót tölt be és milyen szerepre van ítélve. Véleményem szerint a vasút szerepe túlnő azon hogy állandóan gazdaságossági kérdések körében élje le az életét.
A másik, ami előnyére válik, hogy ez a törvényjavaslat rövid. Igaz, az amerikaiak találták ki azt, hogy a kicsi az csodás, a rövid az csodás. Nem tudom megítélni, hogy ez most ebbe a kategóriába tartozik-e, de mindenesetre a rövidsége mellett rendkívül korrekt, fogalmaiban tiszta és bizonyos értelemben logikus rendszerként tűnik az egész törvényjavaslat. A stílusa távirati, ennek következtében nem lehet azt mondani, hogy túlságosan megköti az ember kezét. Mégis két dolgot szeretnék felvetni, amely bizonyos értelemben veszélyeket is rejt magában.
Az egyik az, hogy a vasúttal kapcsolatban a miniszteri, illetve a kormányzati felelősség túl van hangsúlyozva. Ha a 4. §-t el tetszenek olvasni, akkor teljesen világos, hogy a vasúttal kapcsolatos állami feladatok olyan mennyisége és minősége van összefoglalva azokban a pontokban, amelyeknek a finanszírozási hátterét most még egyáltalán nem lehet látni. Sőt, meg kell mondjam, bizonyos értelemben félő, hogy majd a Parlamentnek komoly vitát kell folytatni a vasút finanszírozásával kapcsolatban a költségvetési vitában.
A másik nagyon érdekes dolog a 6. § tulajdonviszonyokat rögzítő része, amely tulajdonképpen nem más, mint egy privatizációs irányelv is. Nevezetesen arról van szó, hogy a törvényjavaslat az Európai Közösség irányelveire hivatkozva a vasút szervezetét két részre kívánja osztani; egyrészt a pályavasútra - amely kizárólagos állami tulajdonú lenne -, másrészt egy vállalkozó vasút részre, amely viszont már szabad privatizációs lehetőséget is biztosítana a közlekedés számára.
Rendkívüli dologról van szó, hiszen a vasút történetében, legalábbis a magyar vasutasság történetében ez a lehetőség, hogy elválasztjuk az utat a közlekedési eszközöktől, egy új gondolat, annak ellenére, hogy a törvény ugyanakkor kimondja: ezt a szervezeti formát egyetlen gazdálkodó szervezet is elláthatja. Tehát bizonyos értelemben lehetséges, hogy a MÁV mint egy egységes gazdálkodó szervezet még mind a kettőt ellátja. Ezzel kapcsolatban elég sok ellenvélemény fogalmazódott meg a vasutas-társadalomban is, és nemcsak a vasutas-társadalomban, hanem a hozzám hasonló laikusok körében is. Megmondom őszintén, a privatizációs irányzatot, a koncesszióadást - ami a törvényben le van írva - ma még nem tudom világosan átlátni. A Parlamentet arra kérem, hogy minél több szakember próbáljon meg ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni, hogy vajon jó útra tereljük-e a vasút ügyét ezzel a törvénnyel, avagy esetleg korrigálhatatlan hibákat követünk el.
(10.10)
A magam részéről, tekintettel arra, hogy eléggé mozgékony és rugalmas ez a törvény, és a nagy rendszert nagyon nehéz átalakítani, ezért úgy érzem, hogy állandó parlamenti kontroll mellett talán nem akkora a veszély, hogy ne foglalkozhatnánk ezzel a törvényjavaslattal érdemben.
Végül meg szeretnék említeni humán dolgokat is a vasúttal kapcsolatban.
Ez a törvény, műfajánál fogva, nagyon keveset foglalkozik azokkal az emberekkel, akik a vasutat életben tartják, tulajdonképpen megszervezik azokat a közszolgáltatási tevékenységeket, amelyeket a törvény előír. Ebben az értelemben van egy kis hiányérzetem a törvénnyel kapcsolatban. Ugyanis egyik oldalról a törvényjavaslat egyértelműen közszolgáltatási feladatokról beszél, a másik oldalról viszont a vasutasságot egyértelműen a Munka Törvénykönyve alapján működő munkavállalóknak tekinti. Egyetlenegy paragrafusban említ eltérő dolgot a Munka Törvénykönyvétől. Ez az, hogy egyenruhára kötelezhetők a vasutasok.
Úgy gondolom, hogy ez a törvény is mutatja azt, hogy igen keveset foglalkozik ez a törvény a vasutasok jogállásával. Most az már egy külön kérdés, és a magyar hagyományokhoz jól illő kérdés, hogy például a vasutasok társadalombiztosítása, nyugdíjbiztosítása bizonyosfajta autonómiát harcolt ki egy évszázad folyamán Magyarországon, és nem az általános társadalombiztosítás keretében történik ennek az ügynek a szervezése. De úgy tudom, hogy ezt nem is kívánja a törvényjavaslat megváltoztatni, hanem továbbra is fenn kívánja tartani.
Végül egy másik, ami megint sok embert érint, az, hogy ez a törvényjavaslat az önkormányzatokra feladatokat ró, az önkormányzatok tulajdonában lévő, úgynevezett vasútnak minősíthető berendezések üzemeltetését. Az én tudomásom szerint ha a Parlament önkormányzatokra feladatokat ró, akkor azt a költségvetésből meg kell finanszírozni.
Megkérdezem a kormányzatot, hogy annak tudatában terjesztette-e elő ezeket a paragrafusokat, hogy ez így van. Én ezt nem ellenzem, tekintettel arra, hogy ezek többnyire tömegközlekedést szolgáló vasúti berendezések, és úgy érzem, hogy az önkormányzatok jelenleg nincsenek abban a helyzetben, hogy ennek a vagyonnak, tulajdonnak az üzemeltetését minden további nehézség nélkül el tudnák látni.
Ezen gondolatok kifejtésével a magam részéről még egyszer hangsúlyozom: egy törvénykoncepciót és nem egy végleges vasúti törvényt, mert azzal kapcsolatban úgy érzem, hogy egy sokkal, de sokkal részletesebb törvényjavaslatra lenne szükség, ezt a koncepciót támogatni tudom, azzal a kéréssel, hogy a magyar Parlamentnek és a magyar kormányzatnak állandó felügyeletet kell biztosítani az átalakulást illetően. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
