RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Weszelovszky Zoltán szavai megnyugtattak - annál is inkább, mert korábban egy mögötte ülő képviselőtársunk épp az ellenkezőjét mondta. Akkor a szégyen érzete lepett meg: szégyen érzete, hogy a magyar Parlamentben ilyen hangokat lehet hallani. Emlékszünk arra, hogy amikor Robert Kennedyt megölték, az amerikai televíziók elhomályosultak, és a képernyőkön csupán egyetlen szót lehetett látni: "Shame" - szégyen.
Ez a gondolat merült fel bennem akkor - s most megnyugodtam. Elvégre nem mint zsidó rabbi szeretnék most felszólalni, hanem mint magyar képviselő. S a szégyen is nem zsidóként, hanem magyar képviselőként ért engem, amikor az úgynevezett Mikó Imre- kör tagjaitól szélsőséges nézeteket hallottam. Elvégre, a Magyarországon tapasztalható antiszemitizmus voltaképpen nem jelentős, nem olyan fontos és hangsúlyos jelenség, mint ahogyan egyesek ezt annak érzik. Annak érzik - és joggal érzik annak, hiszen a múlt reminiszcenciái élnek mindazokban, akik megszenvedték a régi kort, ötven évvel ezelőtt, és az idős emberek joggal emlékeznek az ismerős hangokra, az ismerős jelenségekre.
Úgy vélem, az antiszemitizmus Magyarországon csupán egy törpe kisebbség sajátja - elnézést, hogy ezt az irodalmi kifejezést használom, de valóban egy törpe kisebbség sajátossága az antiszemitizmus, amely azonban rendkívül hangos. Hiszen a gyűlölet hangja mindig hangos, mindig erőteljes volt - ellentétben a megértés, a szeretet hangjával. Ahhoz azonban, hogy a szeretet hangja felerősödjék, nekünk példát kell mutatni, magyar képviselőknek - s ezért van szükség egy ilyen nyilatkozatra.
Magyar képviselőként, s nem zsidó rabbiként szólalok meg akkor is, amikor úgy vélem, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók ügye. A zsidók baja, de nem a zsidók problémája. Az mindig csak azt jelzi, hogy a társadalomban valamilyen probléma van, amely - mint egy sűrített levegővel teli palack - a legkisebb ellenállás felé irányul: akár antiszemitizmus, akár cigányellenesség, akár idegengyűlölet legyen az, mindig a legkisebb ellenállás felé irányul az elégedetlenség. És amikor a gazdasági problémák növekednek, tudjuk: ezek sokkal erőteljesebben jelentkeznek. Ezzel szemben tennünk kell valamit - és megint hangsúlyozom: magyar képviselőknek kell tennünk valamit.
Úgy vélem, hogy az antiszemitizmus és a raszszizmus, az idegengyűlölet jelen volt a magyar társadalomban az elmúlt évtizedekben is. Jelen volt, csak nem lehetett hallani, nem lehetett látni - ezért sokan úgy érzik, hogy valami új jelenségről van szó. Ugyanakkor azonban nem szabad elbagatellizálni, nem szabad lekicsinyelni a jelenséget, hiszen a harmincas években, jól tudjuk, lenézték, jelentéktelennek tartották, kinevették magát Hitlert is…
Kell valamit tennünk ellene, még akkor is, ha jelenleg ez egy szűk, vékony - de ugyanakkor harsány megnyilvánulás.
(20.00)
A modern antiszemitizmus, amelyet egyes újságírók "csurkizmusnak" neveznek, különösen külföldön, voltaképpen nem a zsidók ellen irányul. A zsidókat csak céltáblának használják, s éppen ezért, mint magyar képviselő fel kell szólalnom ellene, mert úgy vélem, hogy ez az egész modern Magyarország ellen irányul.
Voltaképpen azok, akik ilyen céltáblát használnak, nem akarják, hogy igazi rendszerváltozás következzék be Magyarországon. Nem akarják, hogy Magyarország meginduljon a modern, korszerű demokratizmus útján, hogy valóban Európa része legyen, hanem úgy gondolják: minden jó volt úgy, ahogy volt, csak a régi vezetők helyébe mi kerüljünk. Sajnos napról-napra ezt tapasztalom, és úgy érzem, hogy az igazi háttere ennek az új vagy újjáéledő jelenségnek éppen ez.
Éppen ezért e jelenségeket le kell leplezni, és fel kell lépnünk ellenük úgy, ahogyan fellépnek más országokban is. S ha azt akarjuk, hogy a környező országokban élő magyar kisebbségek helyzete is javuljon, hiszen voltaképpen őket legalább ennyire érinti ez a kérdés. Emlékezzünk csak arra, hogy Tőkés László éppen a nekem írt levelében hajdan, még Ceausescu idején azt írta, hogy ők most voltaképpen Erdély zsidói.
A két sors hasonló, nemcsak azért, mert a zsidóság és a magyarság itt Közép-Európában mindig együtt élt, hanem azért is, mert a támadások ugyanúgy érték - és sokszor ugyanazok részéről - mind a két felet.
Ha valamit akarunk tenni a szomszédos országok magyarságáért, nem kell összekeverni, a nyilatkozatba nem kell belefoglalni, hanem azáltal, hogy egy ilyen nyilatkozatot vagy határozatot közzéteszünk, már felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem szabad elfeledkezni odaát sem a hasonló problémákról. Példát mutathatunk vele.
Nagyon vigyázzunk arra, hogy ne keverjük a különböző kérdéseket. Ne próbáljuk elmosni az élét egy ilyen nyilatkozatnak, vagy egy ilyen határozattervezetnek, mert úgy járunk mint… Az jut eszembe, amikor az 1970-es évek elején elmentünk koszorúzni a Petőfi-szoborhoz a magunk által gyártott kokárdával és ott emberek vártak bennünket, akiket előregyártott, egyforma kokárdával küldtek oda. Ők is kokárdát viseltek, de valami mást jöttek ünnepelni, más célból érkeztek oda, jól tudjuk. Nem szabad keverni a dolgokat, nem szabad a keresztény gyűlöletet - amely állítólag jelen van, én szerencsére sehol nem találkozom vele - keverni azzal a jelenséggel, amely az utóbbi időben felütötte a fejét.
Konkrétan a tárgyra térve, természetesen most nem szeretnék beszélni a különböző módosító indítványokról, de főképp a jegyzőkönyv kedvéért egy rövid szóval korrigálni szeretném Fodor Gábort, az emberi jogi bizottság elnökét, aki nyilván megfeledkezett arról, hogy az emberi jogi bizottság mindkét indítványunkat támogatja, amelyet Horváth Aladárral és Szentágothai János professzor úrral egyetemben tettünk. Tehát azt a javaslatunkat, hogy határozatként jelenjék meg ez az országgyűlési nyilatkozattervezet, hiszen akkor van foganatja egy ilyen megnyilvánulásnak, ha abból határozat keletkezik.
Másrészt arra gondoltunk, hogy hosszú hónapok teltek el azóta, hogy a javaslattevők benyújtották ezt a tervezetüket. Nyilván azóta a belügyminiszter úr és a Kormány tett már intézkedéseket e jelenségek megfékezésére. Tehát jó lenne, hogy ha egy ilyen határozat lenne, valamilyen tartalommal is bírna, felszólítaná a belügyminisztert arra, hogy egy bizonyos időn belül számoljon be az országgyűlésnek és egyúttal az ország nyilvánosságának is mindazon intézkedésekről, amelyeket e jelenségek megfékezésére az elmúlt időben vagy az ezután következő időben tett vagy tesz az ország érdekében.
Végezetül pedig hadd idézzek egy ősi keleti mondást, amely azt hiszem nagyon fontos, és ebben az esetben iránymutató lehet számunkra, figyelmeztető is az egész ország számára, mindannyiunk számára. Így szól ez a mondás: "Aki az idegenben testvérét nem látja, az előbb-utóbb a testvérét is idegennek nézi." Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
