SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztésünk, országgyűlési nyilatkozattervezetünk 1992. november 12-én készült. Akkor úgy fogalmaztunk, hogy az utóbbi időben olyan jelenségeknek voltunk és vagyunk tanúi, amelyek felidézik az európai történelem legsötétebb időszakát, legsötétebb korszakát, és a jelenségek fenyegetik az állampolgári nyugalmat, a demokráciát.
Az előterjesztés kényszerű, három hónapos előélete során sokan úgy értették e jelenségeket, hogy azokat a rendszerváltás hazai, illetve európai következményének tekintjük, és - a kiemelés önkényes részünkről - az elindult demokratikus fejlődésre nézve dehonesztáló. Nem erről van szó.
1945. május 8-án, a Wehrmacht feltétel nélküli kapitulációja után Európa, illetve az egész világ, Magyarország 1945. áprilisa után kapott egy történelmi lehetőséget, és nemcsak a világháború befejezését jelentette ez Európában és hazai földön, hanem azt a reményt is, hogy a fasiszta államok összeomlása után az ideológiai és a politikai vereség is bekövetkezik, és meghozza minden ilyen természetű - embertől idegen - eszmeiség végleges elpusztítását, kirekesztését.
Azonban nem így történt. Ez a remény mind a mai napig nem vált valóra. Én úgy gondolom, hogy a világ sok pontján a napjainkban és az elmúlt néhány évben vagy évtizedben megjelenő - és a politikai élet porondján vagy a társadalmi lét peremén létező - csoportok és szervezetek, amelyek az így megváltozott körülmények között is felújítják a szélsőséges hagyományokat, de annak ideológiai, politikai érveihez kapcsolódnak, változatos formában igenis léteznek, és lényegében tekintve változatlan válaszokat akarnak adni - 50-60 éves válaszokat -, ezt is kívánják ajánlani korunk és a világ új kihívásaira.
Ha csak tíz évre tekintünk vissza: 1984-ben az Európa Parlamentben 16 szélsőjobboldali képviselő ül. Le Pen akkor mondja ki - 11 százalékos választási eredmény birtokában: most itt egy új kezdet kezdődik, Európában is. 1985: A Nemzeti Front Franciaországban, az olasz szociális mozgalom, a holland centrumpárt újra elkezdi működését. 1989. január 29-én Berlinben külföldi-ellenes programmal a republikánusok 7,5%-ot szereznek. Március 14-én Hessenben egy hasonló jellegű párt a városi tanácsban 8 helyhez jut. 1989. június 15-én az Európa Parlamentben 22 hely áll a szélsőjobboldal rendelkezésére - 240 millió polgárból szavaztak néhányan így. 1992: Rostock és a többi városok fekete napja. Mivel ismert, sorolni nem kívánom a magyarországi eseményeket: a győri ügyre vagy a szkinhedek ügyére gondolok.
Tehát megállapításainkat e felsorolás alapján is úgy gondolom, hogy fenn kell tartani, és az okot adó jelenségeket értékelhetjük úgy: nem szűntek meg sem Magyarországon, sem Európában. Ezzel együtt is érthetetlen egyébként számomra, hogy javaslatunk miért most és ma is miért e kései órán kerül tárgyalásra. Szinte megdöbbentő volt a javaslat benyújtása után egy parlamenti képviselőkből álló kisebb csoport sajtótájékoztatója e tárgyban. Úgy tűnik számunkra, hogy nem értjük egymást.
Ezért most is igyekszem világossá tenni, és a vitában részt vevőket is arra kérem, hogy segítsenek a társadalom és a politikai közélet számára is világossá és egyértelművé tenni, hogy e jelenségek Parlament általi elítélése: a demokrácia védelme, így a kisebbségvédelem is önmagában a demokrácia, a többségi nemzet erénye. A többségi, a befogadó nemzet méltóságát erősíti e magatartás, és nemzetközi megítéltetésünket javítja pozitívan.
(18.20)
Kinyilvánítja egyúttal, hogy a magyar nemzet, hogy ez az ország közös hazája más nemzet és más nép fiainak is, kiket sorsuk vagy a történelem sodort ide. Exodus vagy újkori népvándorlás, a tudás vagy tanulás céljából itt élő diák vagy a megélhetési gondok miatt itt levő romániai cigány vagy vietnami szövőnő egyformán embertársunk - s úgy gondolom, ez a legfontosabb. Egy európai országban, mert mi azok vagyunk, csak fizikálisan telhet meg a határok övezte terület, de érzelmileg sohasem. Valljuk, hogy a szabadság és a félelemmentes nyugodt értelem uralmát állandósítani kell, intézményesíteni kell és lehet. Valljuk, hogy mi, politikusok, úgy szolgáljuk a félelemben élőket, a gyűlölködéstől rettegőket, a szörnyűségek túlélőit, hogy emberi gyarlóságunk, saját félelmünk, elkötelezettségeink által erővé és bátorsággá lészen, és cselekszünk lelkiismeretünk parancsa szerint.
A rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek, az antiszemitizmusnak nincs elfogadható minimuma. A demokrácia minimuma az, hogy azonnal és határozottan, a jogállamiság minden eszközével fel kell lépni, és azt igénybe kell venni. A demokrata megszólal, nem vár, nem taktikázik, nem rekeszt ki, ha önmagát határozza meg, hogy mástól elhatárolódjon. E jelenségek hordozóit viszont nem tarthatjuk sem jópofának, sem vicces fiúnak vagy legénynek vagy apródnak. Sem jogalkotói, sem politikai, sem erkölcsi szándékunk nincs e jelenségek hordozóinak kirekesztésére. Mi tudjuk és valljuk, hogy minden gyűlölet és erőszakos gondolat lényegében valamiféle görcsös állapotból fakad, és hisszük, hogy az erőszakgesztusokat le lehet fegyverezni.
Kérem hát képviselőtársaimat, hogy a vitában segítsenek meggyőzni a kételkedőket, és higgyék el, hogy igaz ügyet szolgálnak. S azokat, akikről úgy érzem, úgy érezzük, hogy eltévelyedtek ezen az úton, figyelmeztessük, hogy Nessus ingét ha bárki magára ölti, a maga szenvedését fogja önmagának idézni. E nézetek veszélyességét nem szabad, pontosabban súlyos hiba lenne túlbecsülni, hisz Európa-szerte csoportok - és Magyarországon is csoportok - szerveződnek e gondolat körül. Azonban a mindennapi politikában és a törvényhozásban is el kell kerülni, hogy meghatározó szerephez jussanak, meghatározó szerepben tetszelegjenek. Ezt a célt szolgálja országgyűlési nyilatozatunk előterjesztése.
És befejezésül néhány dologra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni. Az európai fellépésről sokszor már elhangzott szó, a sajtóban is, de képviselőtársaim által e Házban is. Én úgy gondolom, hogy Franciaországban a Champs Elysées-n és Berlinben a Brandenburgi kapunál és Bécsben az Opern Ringen jó volt franciának, németnek és jó volt osztráknak lenni. Én szeretném, és kérem önöket, ha együtt nem is a Kossuth téren, de itt a zöld posztó mellett, a szavazógombok mellett indítsunk együtt egy sétát, és próbáljuk megoldani ezt a gondolatot, amelyet körüljárva úgy érzem, hogy egyformán szörnyűnek és elborzasztónak találunk. Higgyék el, nem sérti ez a magyarságot, hisz ezen eszmék hordozói elférnek össztüzek stúdióiban, kisebb kultúrházakban vagy a Kossuth tér sarkán. Nem sérti politikai és nemzeti önbecsülésünet sem. Gondoljanak az újkori spanyol példára, amikor is állami eszközökből heteken keresztül a népjóléti minisztérium finanszírozta pont ilyen hasonló jellegű nyilatkozattételek elhangzását.
Kérem önöket, mint azt már kértem, hogy az általános és a részletes vitában jobbító szándékunkat vegyék figyelembe, és az esetlegesen az eddig, az előterjesztés előélete során keletkezett ellentmondásokat és anomáliákat próbáljuk együtt feloldani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
