TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A magyar Országgyűlés szintjén, annak politikai súlyával ki kell mondanunk, hogy a magyar demokrácia értékei között nemzeti, etnikai, vallási alapon személyek és csoportok semmilyen kirekesztésének, megbélyegzésének, szellemi vagy fizikai megfélemlítésének és bántalmazásának nincs és a jövőben sem lehet helye.
Ki kell nyilvánítanunk, hogy a magyarországi demokratikus politikai erők szembe tudnak és akarnak szállni néhány uszítóval, néhány ütlegelő csoporttal, verekedővel, s nem vagyunk hajlandóak tetteiket elnézni.
Tisztelt Ház! Az előző felszólalás után még több a kételyem akkor, amikor felteszem a kérdést, hogy vajon meg tudja-e tenni a magyar Országgyűlés ezt a határozott lépést?
Vajon megvan-e a politikai bizalom minimuma kormánypárti, ellenzéki és független képviselők között? Nem csúszik-e ez a fontos kezdeményezés, ez az előterjesztés a politikai taktikázás, vádaskodás talajára?
(Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el, Kóródi Mária helyett Boros László, dr. Szabó Lajos helyett Tóth Sándor foglal helyet a jegyzői székben.)
A sok tekintetben párbeszédhiányos, sőt párbeszédbénult politikai közéletünk e jelenséggel képes lesz-e hatékonyan megküzdeni?
Sajnos a politikai patthelyzet a történelemben már számos esetben erkölcsi tétlenséghez, s majd vétkekhez, erkölcsi és politikai bűnökhöz vezetett.
Remélem, elkerüljük azt a csapdát - és ezt a másik oldalon ülő képviselőtársaimnak mondom -, amikor a politikai élet szereplői azt sem fogadják el politikai ellenfeleik kezdeményezéséből, amit pedig tisztes demokrataként, magánemberekként magukénak vallanak és elfogadnak.
Tisztelt képviselőtársaim! Schiffer János és Suchman Tamás képviselőtársaim előterjesztését kérem, ne tekintsék valamiféle vádnak az új magyar demokrácia, a többségi magyar patriotizmus ellen. Kezdeményezésük nem valakik ellen irányul, hanem valami, egy jelenség, a hallgatag, a lopakodó és a cselekvő előítéletesség elleni fontos figyelemfelkeltés.
A magyar Országgyűlés akár nyilatkozat, akár határozat formájában határolódik el a nacionalista radikalizmus és nemzeti kirekesztés valamennyi formájától, az egyértelmű politikai hitvallás és cselekvés véleményem szerint elkerülhetetlen.
Tisztelt képviselőtársaim! Miként Suchman Tamás képviselőtársam utalt rá, tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy az utóbbi évben az előítéletesség, a kisebbségek, az idegenek bántalmazása nem magyar, hanem európai jelenség. Szerencsére hazánkban nem tekinthető tömegméretűnek, de az idegengyűlölet már emberi tragédiákkal járt együtt.
A magyar Országgyűlés nyilatkozata nem jelenti nemzetünk beszennyezését. Nekünk itt, a Magyar Köztársaságban kell megtennünk tennivalóinkat, hogy elhatárolódjunk a nemzeti előítéletesség, a kisebbség és idegenellenesség valamennyi formájától.
Széchenyinek talán ritkán idézik eme mondását: "Ha előítéleteket megtámadni, balvélekedéseket gyengítni, oszlatni, s a tudatlanság sokszori büszke szavát nevetséges hanggá iparkodom változtatni, hazaszeretetbűl cselekszem, mert sohasem hihetem, hogy előítélet, balvélekedés, tudatlanság alapja lehessen egy nemzet előmenetelének és boldogságának."
Tisztelt Ház! Ha a magyar Országgyűlés egyértelműen gátat szab a nemzeti, vallási, kisebbségi előítéletesség minden formájának, akkor ebben az esetben minden közvetlen utalás nélkül is példát adunk, adhatunk más közép- és kelet-európai államok demokratikus erőinek, hogy ők is határolódjanak el a kisebbségellenességtől, előítéletességtől, a nemzeti kirekesztéstől, s annak valamennyi formájától.
Sokat vitatott kérdés, tisztelt képviselőtársaim, milyen veszélyes ez a jelenség, és melyek ennek a jelenségnek a kiváltó okai. Azt hiszem, egyetértünk abban, mint humanisták, hogy minden társadalmi jelenség veszélyes, amely embereket fenyeget vagy lelki nyomás alá helyez, még ha nem tömeges is.
Nálunk fiatalkorúak sporadikus lázadozása, bizonyos cigányellenes atrocitások, zsidó kislány tettleges bántalmazása, sőt sajnos gyilkosságok is történtek már. Nem szavak már, hanem sajnos már tettek, amelyeket nekünk, a magyar Országgyűlésnek meg kell fékezni. De legfontosabb politikai feladatunk az, hogy ne állhasson mögéjük olyan politikai erő, amely a nacionalista radikalizmust szervezett, tömegméretű mozgalommá tudná fejleszteni. Sajnos erre utaló jelek is megmutatkoztak az elmúlt időszakban.
Tisztelt képviselőtársaim! Az előterjesztés utalt rá, hogy mi ennek a negatív társadalmi jelenségnek a kiváltó oka. Erre azért van szükség, mert látnunk kell, hogy ha elfogadunk egy nyilatkozatot, ez a nyilatkozat ez csupán egy szükséges, de nem elégséges feltétel eme jelenség felszámolása érdekében.
Mi, szocialisták a leglényegesebbnek azt látjuk, hogy a szociális problémák bizonytalanná teszik a magyar társadalom jelentős részét. A szociális kilátástalanság, az egyéni életesélyek beszűkülése, az egyéni távlattalanság, a szociális igazságtalanságok növekedése védekező mechanizmusokat váltanak ki nagyon sok esetben a fiatalokban, és sokszor torz formában. Jelentkeznek a nemzettudati torzulások, az elmúlt évtizedek nagy részének túlzott hallgatása és nemzeti közönyössége, az elmúlt két év túlzott nemzeti propagandája számos emberben törést és zavart okozott és okoz.
(18.50)
A magyar nemzettudat tisztulását sokan némi erőltetéssel az eszmei szférában, a nevelésben és a propagandában vélik követendő feladatnak, a politika világában, s nem a civil társadalomban, nem a reálszférában, a gazdaság, a mindennapok stabilitásában, a gazdasági és szociális biztonság erősödésében, a nemzeti önbecsülésben, a spontán nemzeti önbecsülésben kívánják elősegíteni.
Az embereknek nem csupán a nemzeti szellemű nevelés hiányzik, hanem hiányzik elsősorban az egyéni és a közösségi jövőkép egyaránt.
Az okok sorában fel kell sorolnom az elmúlt évtizedek talán legfőbb pszichikai tehertételét, nevezetesen a másság, a különbözés, a sajátosság méltóságának kellő el nem ismerését, a türelmetlenséget, a tolerancia hiányát. Mindezek a jelenségek sajátos módon fonódnak össze, és öltenek testet a nacionalista radikalizmusban.
Mi ellen kell fellépnünk? Itt több módosító javaslat szól - joggal -, hogy egyidejűleg fel kell lépni a szélsőbal és a szélsőjobb veszélye ellen. Hozzáteszem: másért veszélyes ma az egyik, és másért veszélyes ma a másik. Ezért főképpen amiatt, hogy ne legyen ez pártpolitikailag átpolitizálva, én nem a jobboldali radikalizmus elleni fellépést tartom ma fontosnak, hanem a nacionalista radikalizmus elleni fellépést és meg is magyarázom. A nacionalista radikalizmus megjelenik Közép- és Kelet-Európában jobboldali köntösben, de megjelenik szélsőbal vagy baloldali köntösben, lásd Szerbia, lásd Románia. Tehát ma én azt kérem a magyar Országgyűléstől, hogy föl kell lépni persze a szélsőjobb és a szélsőbaloldali jelenségek ellen, de ma Magyarországon akut veszély a nacionalista radikalizmus. Ez még akkor is, ha a nacionalista radikalizmus - sajnos - ma Magyarországon a szélsőjobb bizonyos köreiből táplálkozik. De javaslom, hogy ezzel a nyilatkozat ne foglalkozzék, a nyilatkozat a nacionalista radikalizmust ítélje el, függetlenül attól, hogy az szélsőbal vagy szélsőjobb formában jelentkezik-e.
Tisztelt Ház! Miért kell megtennünk ezt a nyilatkozatot? És ebben szeretnék képviselőtársamnak is válaszolni.
Először is demokráciánk védelme okán. Axióma, sőt közhely, hogy a demokráciának fokmérője, hogy milyen benne a kisebbségeknek a helyzete. És én itt különbséget teszek a politikai kisebbség és a más, a nemzeti, a vallási, az etnikai és más kisebbségek között. A politikai kisebbségre is oda kell figyelni, de egy politikai kisebbségnek van esélye egy demokratikus pluralizmusban arra, hogy többségbe kerüljön. Viszont a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségeknek ilyen esélye nincsen. Vagyis a nemzeti és etnikai és vallási kisebbségeknek mindenkor van egy kiszolgáltatott helyzete, amellyel szemben a többségnek előzékenységet, toleranciát, sőt sajátos védelmet kell biztosítania.
Fölhívnám képviselőtársaim figyelmét, hogy a kisebbségeknél ez a nyomasztó érzés, ez a kiszolgáltatott érzés határainkon belül és határainkon túl mindenkor megjelenik egy túlérzékenységben, és a kisebbségi túlérzékenységre sohasem lehet válasz a többség merev érzéketlensége.
Tisztelt képviselőtársaim! Nem lehet tehát magyarországi demokrácia a kisebbségek védelme nélkül. Nem lehet magyarországi kisebbségi törvénytervezet, amennyiben Magyarországon nem alakul ki kisebbségbarát környezet. Kisebbségbarát környezet azonban csak úgy alakulhat ki, amennyiben a többség egyértelművé teszi, hogy mindenféle nemzeti, etnikai és vallási alapú kirekesztéstől elhatárolja magát.
Tisztelt képviselőtársaim! Meg kell ezt tennünk, hogy elhatárolódjunk a nacionalista radikalizmustól humanizmusunk okán. És meg kell tennünk a többségi magyarság identitásának tisztasága érdekében.
Arról van szó, hogy itt mindenhol Közép- és Kelet-Európában nemcsak kisebbségek keresik a maguk önazonosságát, keresik a többségi nemzetek, így a magyar nemzet is.
Nagyon fontos számunkra, hogy a magyar nemzet a nemzeti tudatunk önazonosságát miben találja meg. Vajon belső és külső ellenségképek keresésében-e vagy pedig egy kritikus, önkritikus, önértékeit ismerő, önbecsülő magyar patriotizmusban-e?
Nagyon fontos, és ez az országgyűlési határozat egyben emberi színvallás, nemcsak politikai, hogy élnek ebben az országban, és dolgoznak ebben a magyar Országgyűlésben olyan többségi magyar patrioták, akik identitáskeresésüket kisebbségbarát érzésekkel kötik össze, olyan magyar patrioták, akik toleránsak a kisebbségek érzékenysége iránt. A nacionalista radikalizmus, de akár a nemzeti kizárólagosság és belterjesség a többségi társadalomban is a magyarság céljait, törekvéseit, demokratizmusát, humanizmusát és önmeghatározását viszi tévútra, ha a belső és külső ellenségképek kialakításával és fantomizálásával foglalkozik, s helyette nem tisztes nemzeti önazonosságra, a nemzeti teendők megfogalmazására törekszik a modernizálás, a demokratikus Magyarország teendőinek terén.
Azért is kell eltorlaszolnunk a nacionalista radikalizmust, hogy példázzuk a magyar közvélemény előtt, hogy élnek itt demokraták és többségi patrioták, magyar patrioták, akik nem engednek semmi kisebbségellenes gyűlöletkeltésnek, és nagyon kérem, felhívom a médiumok figyelmét, hogy mutassák be ne csak azokat a nacionalista radikális példákat a magyar társadalomnak, hanem mutassák be azokat a többségi magyar patrióta magatartásokat is, amelyek európai beágyazottságúak és kisebbségbarátok is.
Ebből az következik, amennyiben csak a nacionalista radikalizmus kap teret a magyar tömegtájékoztatásban, hogy olybá tűnik, mintha Magyarországon nem élnének más politikai erők, mint hogyha itt a megfélemlítés és a kisebbségellenesség olyan méretű lenne.
Ezért van fontos üzenete egy ilyen nyilatkozatnak befelé, hogy nincs okuk félni magyar állampolgár-társainknak és az itt élő külföldieknek, hőbörgő, megtévedt vagy megtévesztett, vagy esetleg rosszindulatú, idegengyűlölő csoportoktól, vagy csoportocskáktól, hogy lesz annyi ereje az új magyar demokráciának, hogy lesz annyi ereje a korszerű, az európaiságból táplálkozó magyar nemzettudatnak és patriotizmusnak, hogy eltorlaszolja ezen erők előtt az utat, hogy senki ne éljen mássága miatt e hazában félelemben és szorongásban.
Tisztelt Ház! Milyen legyen a jellege ennek az állásfoglalásnak?
Én azt hiszem, hogy nem lehet túl általános a tiltakozásunk, mert elveszti eredeti célját. Én a külügyi bizottság ülésén kifejtettem, hogy egyetértettem Csépe Béla, Weszelovszky Zoltán és társainak azon törekvéseivel, hogy egy általánosabb kontextusba helyezzük be, de ez nem jelentheti, hogy kimaradnak azok a konkrét passzusok ebből a nyilatkozatból, amelyek megnevezik, hogy kik a legveszélyeztetettebbek Magyarországon a nacionalista radikalizmus, a nemzeti előítéletesség által. Vagyis meg kell nevezni a külföldieket, az idegeneket, a kisebbségeket, a nemzeti és vallási, etnikai kisebbségeket, a másság képviselőit, mint azokat, akik leginkább veszélyeztetettek.
Tisztelt Ház! Ha a pártviszálykodásban léket kap ez a kezdeményezés, akkor még egyszer mondom, hogy én, aki kicsit már foglalkoztam kisebbségi kérdéssel, rendkívül borulátó leszek és nehezen merek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek képviselői elé állni, hogy elfogadunk mi ugyan egy törvénytervezetet, de vajon kisebbségbarát lesz-e a magyar közélet, és ebben a magyar Parlamentnek példát lehet, és példát kell mutatnia.
Tisztelt Ház! Mint említettem egyetértek azzal, hogy valamennyi nemzeti előítéletesség ellen fellépjünk, de meg kell neveznünk a legveszélyeztetettebbeket. És itt utalnom kell egy rendkívül kényes kérdésre. A holocaust évszázadában pedig különös figyelmet kell fordítanunk az antiszemitizmus elleni fellépésre. Sehol a világon, így különösen Magyarországon nem, ahol Trianon után a második világháború zsidó és magyar veszteség jelentette a második magyar csonkolását a magyarországi nemzetnek. Ebben a században nem lehet nem megtenni, hogy külön is ne ítéljük el az előítéletek sorában a megjelenő antiszemitizmust.
Nemzeti önbecsülésből nem hallgatunk, mert nem hallgathatunk róla, még ha szerencsére - és ezt is ki kell mondanunk - ez ma még, és ma, remélem, a jövőben is a magyar társadalom döntő többségétől idegen érzés és magatartás.
Tisztelt Ház! A mostani parlamenti helyzetben egy kiegyensúlyozott, arányaiban pontos nyilatkozatra van lehetőség presztízsveszteség nélkül, ha nem a pártszempontok dominálnak, hanem mindannyian átérezzük annak az ügynek a fontosságát, amelyet próbáltam érzékeltetni.
Ez úgy tehető meg, ha egyrészt pontosan érzékeltetjük a veszélyek mértékét és arányait, nem démonizálunk bizonyos jogos félelemérzeteket, másrészt viszont komoly veszélyként kezelve határozottan el akarjuk előtte torlaszolni az utat. Ehhez bizonyos kisebbségi túlérzékenységet - amelyet én joggal megértek és átérzek - tükröző megfogalmazásokat pontosítani lenne célszerű a tervezetben, de a tényleges veszély valódi súlyát egyértelműen rögzítenünk kell. Ma a valódi társadalmi kockázat az idegengyűlölet, a raszszizmus, a kisebbségellenes jelenségek, az antiszemitizmus alábecsülése lenne.
Ez a nyilatkozat - mint említettem - szükséges, de nem elégséges feltétel.
(19.00)
Ez a nyilatkozat a kisebbségellenesség, az előítéletesség elleni harcban annak mintegy demokratikus feltétele. De szükség van továbbá olyan politikára - és ezt a törvényhozó munkánk más területein tudjuk megvalósítani -, amelyben a szociális igazságosság és a szociális érzékenység fokozottan érvényesül, hogy választ adunk arra, hogy a társadalom biztonságérzete ne gyengüljön tovább, hanem erősödjék, és ez mindannyiunknak közös érdeke bárhol is üljünk a padsorokban. Olyan politika kell, ahol a szociális bizonyosságérzet tehát erősödik az egyének, csoportok és lehetőség szerint a társadalom többsége számára. Olyan társadalmi közeg kell, olyan korszerű magyar nemzettudat, amely a civil társadalomban jön létre, a gazdasági átalakulás, a demokratikus átalakulásunk, az emberi jogi eredményeink tudati következményeként, állampolgári büszkeségként a civil társadalomban, mert amennyiben a többségi magyarság tisztába jön önmagával, nem lesznek nemzettudati zavarai, akkor sokkal nyitottabb lesz, toleránsabb és türelmesebb lesz a nálunk élő nemzeti, etnikai, vallási és más kisebbségek iránt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
