INOTAY FERENC, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
INOTAY FERENC, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
INOTAY FERENC, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előttem szólók mondanivalójának jelentős részével egyetértek, ezt a részletes vitában meg a módosító javaslatokban fogom láthatóvá tenni.
A magyar jogalkotás kezdetétől kezdve a most tárgyalt törvény a hatodik statisztikai törvény. Az a tény, hogy 1874 óta, az első statisztikai törvény meghozatala óta eltelt 120 év alatt átlagosan 20 évenként új statisztikai törvényt hozott az országgyűlés, tehát emberöltőnként közel kétszer készült új statisztikai törvény, és nem is egy meglévőnek a módosítása, azt jelenti, hogy a statisztikai törvényt a mindenkori élethez kívánták igazítani.
Közel 40 évet töltöttem el a statisztikatudomány módszereinek és a hozzá kapcsolódó segédtudomány módszereinek művelésével. Ezért mondanivalómat tapasztalati tényekre építem.
Magyarország a világ statisztikai kiemelkedő embereinek jelentős, sőt számarányát tekintve a legmagasabb százalékarányú tudósát adta. Abszolút számban talán nem, de relatíve mindenféleképpen. Nem említem az MDF-es képviselő által említett Fényes Eleket, de említenem kell Kőrősi Józsefet, aki a Fővárosi Statisztikai Hivatalnak megalakulásától kezdve mindvégig vezetője volt, és a nemzetközi statisztikai életben ma is jegyzett valaki, de említenem kell még a legújabb korban Kovács Alajost, a Statisztikai Hivatal volt elnökét, akit személyesen is volt szerencsém ismerni, aki börtönben halt meg, bár a börtönből kivitték a párizsi békeszerződésre nagy statisztikai tudása miatt, majd utána visszatették. De említenem kell két szakmai statisztikai professzoromat és mesteremet, Laky Dezső volt minisztert, akit a németek március 19-én hurcoltak el, és visszakapta '45 után a katedráját, majd a kommunista téboly a katedrájáról telepítette ki vidékre, vagy Varga Istvánt, akit 1951-ben fosztottak meg katedrájától, kinek a nevét ma is egy középiskola viseli.
Hölgyeim és uraim! Történelmi személyi áttekintés után arra kell fölhívnom a figyelmet, hogy a statisztika veszélyes és pusztító eszköz is lehet. A magyar közvélemény sajnos bizalmatlan a statisztika irányában, a statisztikai kérdésre adott válaszokat százszor is átgondolják, mert a statisztikai hazai adatokat használók a statisztikai információkat embertelen és aljas célokra is felhasználták. Mindegyik statisztikai törvény garantálta azt, hogy a gyűjtött és nyilvántartott adatokat és információkat kizárólag statisztikai célokra szabad használni. Ezt a törvényi garanciát 1945-ig betartották. 1944-ben kísérlet történt arra, hogy a deportálások előkészítésére, a magyar zsidó állampolgárok deportálásának előkészítésére a statisztikai adatokat a németek megkapják. Nem kapták meg, bár statisztikai adatokra építve készítették elő ördögi tervüket, de az a hivatalosan megyei bontásban megadott felekezeti megoszlás szerint készült el, amelyik mindenkinek hozzáférhetővé vált.
Tehát a statisztikai törvény garanciája, személyes védelmi garanciája 1945 után is érvényben volt, de ekkor a visszaélések sorozata indult meg. Konkrétan: az 1940. január 1-jei népszámlálás kérdőívén szerepelt egy olyan kérdés, hogy nemzetisége és anyanyelve. Az akkor érvényes törvény is garantálta a válaszok kizárólagos statisztikai célú felhasználását. Ennek ellenére az érvényes törvényt felrúgva 1946-'47. években a statisztikai kérdőívek név szerinti lapján ezen kérdésekre adatott válaszok alapján telepítették ki német nemzetiségű magyar állampolgárok ezreit.
Ekkor még egyetemi hallgató voltam és nem értettem Laky Dezső professzorom azon szavait, miszerint "ezen disznóság a statisztika biztonságát ássa alá, és a statisztika hitelét becstelenti meg". Hosszú évek meggyőző és óriási energiát igénylő munkájával lehet ezt a tisztességes statisztikusoknak helyrehozni. Ez az óriási munka voltaképpen most kezdődik.
Az egyetem elvégzése után azonnal a Statisztikai Hivatalba kerültem, és a statisztikai visszaélések közvetlen szemlélője, sőt mint kezdő beosztott, kezdő diplomás, közreműködője is voltam.
Az 1949. évi januári népszámlálásnál is minden garanciát megadott a törvény a személyek védelmére, a titkosság megőrzésére. Néhány tény: az 1949-es népszámlálások kérdőívei alapján állították össze az 1951 nyarán végrehajtott belső deportálások, úgynevezett kitelepítések névsorát. Hasonló módon a '49-es népszámlálás statisztikai személyi lapjai állították össze, fektették föl Farkas Mihály néphadseregének az összeállítását, nyilvántartását.
Az akkori, még meglévő magánvállalatok által becsületesen adott statisztikák alapján indultak az első államosítások. A kiskereskedőkről nem voltak kellő adatok, ezért 1941 januárjában egy rendkívüli kiskereskedői statisztikai felmérést végeztek, mely felmérésben aktívan közreműködtem. Ezt a felmérést használták fel arra - a fölméréskor még nem tudtuk -, hogy a kiskereskedők államosítását tervezzék meg. Eddig, tehát 1951-ig arról tudtam tájékoztatni a jelenlévőket, hogy mindig igaz, valós adatokat használtak, de hamis célokra.
(18.10)
De történt 1951 után további csalafintaság a statisztikával. Egy minisztériumban - statisztikai, számítástechnikai vezető révén - kaptam azt a parancsot, hogy bizonyítsam statisztikai adatokkal a szocialista állam abszolút gondoskodását, tökéletes életszínvonal-emelkedését. A kiértékelések ennek ellenére azt bizonyították, hogy nyomor van, hisz a kiértékelések, a statisztikai adatok alapján lett 1951-ben újra bevezetve a jegyrendszer.
A köztudott és a békekölcsönökkel tovább nyomorított gazdasági élet delelőjén tehát azt kellett bizonyítania a statisztikának, hogy itt minden jó és minden szép lesz, minden emelkedik.
Kezdő diplomásként megkérdeztem, hogy: most hamis adatot adjak, üssek a hasamra? - Nem, nekem igaz adatokkal kell bizonyítani azért, mert bár vannak még átmeneti nehézségei ugyan a szocializmus építésének, de a csodálatos fejlődést már most is meg lehet találni az adatokban, és egy diplomásnak erre lehetősége, tehetsége, tudása van. Meg is találtam. (Derültség a bal oldalon.) Mit csináltam? Hölgyeim és uraim, nem hazudtam, nem is lehetett elővenni… Arról volt szó, hogy a gyermekstatisztikák… - a gyermekek, akik születtek, kaptak csecsemőutalványt, és ez megjelent a kereskedelmi statisztikában. Gyönyörű trendet lehetett kialakítani arról, hogy Magyarországon a gyermekruházat milyen meredeken emelkedik, hogy gondoskodik a szocialista állam. Holott ez nem azt bizonyította, hanem azt, hogy minden nő, amikor teherbe esett, szült, és a gyerekére a legnagyobb nyomorban is mindenki áldozott, saját magától vonta meg.
Ezen statisztikai csodálatos adathalmazt a Szabad Nép is lehozta, ma is megvan a kezemben.
A mostani törvény biztosítja-e, garantálja-e azt, hogy hamis adatok ne kerüljenek a statisztikába? Hölgyeim és uraim, nem. Ugyanis az a törvény, amelyik büntette a statisztikai hamis adatok szolgáltatását, ezen jogszabálytervezet szerint hatályát veszti. Hát akkor hol van a szankciója annak, hogy igaz statisztikai adatokat adjanak az adatszolgáltatók, hol van a szankciója annak, hogy ezeket ha valaki nem az előírásoknak megfelelően használja fel, visszaél az adat birtoklásával, milyen törvényi tétel szerint, mi szerint kellene megbüntetni?
Hölgyeim és uraim! Gyakorlatilag ez a része a törvénynek - ezen rendelkezési része - egy lex imperfecta, mert még egy ejnye-ejnye sem jár érte. Nincs tehát semmilyen szankciója annak, ha valaki bármilyen módon visszaél a statisztikai adatokkal. (Közbeszólás középen: Így van!) Erre nézve az általános vita előtt módosító javaslatot fogok benyújtani.
Új korszak kezdődik a statisztikában is, elméletileg, gyakorlatilag is. Ez a törvény egy jó kiindulási pont ahhoz, hogy a statisztika jövőbeni szabályait megalkossuk és betartassuk. Köszönöm szépen. (Taps.)
