NYERS REZSŐ, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
NYERS REZSŐ, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
NYERS REZSŐ, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi statisztikai törvényt kétségtelenül fel kell váltania ennek az új törvénynek, amely illeszkedik már a piacgazdaság működéséhez, meg a modern demokrácia követelményeihez.
A hároméves előkészítő munka eredményeként úgy vélem, lehetőségünk van arra, hogy a törvény oldaláról jól alapozzuk meg a honi statisztika jövőjét.
A szocialista parlamenti csoport részéről szükségtelennek tartom azt, hogy a statisztika kapcsán politikai bírálatot mondjak mindarról, amit a statisztika is közvetít számunkra, azaz a társadalom gazdasági és szociális állapotáról. Arra sok más alkalom adódik. Most csak a mérés és az információ problémájáról kívánok szólni.
Abból indulok ki, hogy a társadalomnak elemi érdeke a korszerű, színvonalas statisztikai szolgálat léte és zavaratalan működése. A demokratikus pártoknak, a kormányzóknak és az ellenzékieknek egyaránt fontos, hogy a statisztika tükrében hű képet kapjanak a társadalomban végbemenő folyamatokról. Közös érdekük, hogy időben kapják a statisztika információját, és abban sem térhet el az érdek, hogy a statisztikai szolgálat politikasemleges szemléletben működjön.
Ha a társadalom tükre, azaz a statisztika a valóságról ad pontos képet, akkor a különböző politikai elemzések is a valóságban létező alternatívát fejezhetik ki az intézkedők és a választók számára is. Ezzel jobbítható a társadalmi cselekvés, meg a politikai viták társadalmi hasznossága.
A statisztikai adatgyűjtés programozását helyesen tekinti alapvető fontosságúnak ez a javaslat. A programmal kapcsolatban négy oldalról jelentkeznek az igények. Az állami szervek részéről - ebbe a kormányzat mellett az Országgyűlést is bele kell érteni -, továbbá a gazdálkodás szférájából, a tudomány világából, végül pedig a széles közvélemény oldaláról.
Az igények, ha nem is ebben a tagolásban, de kifejeződnek a preambulumban. Vitatni lehet viszont, és a magam részéről vitatom is azt, amit a javaslat az adatgyűjtési program fő területeiről mond. Pontosabban hiányolom azt, amit nem említ, holott nagyon fontos a statisztikát igénylők számára.
Nem kifogásolom a népmozgalmi adatgyűjtésről szóló szövegrészt. De azt igen, hogy csupán ennek a területnek szentel kiemelt figyelmet a javaslat - holott ez régóta és ma is kitűnően művelt területe a magyar statisztikának -, míg viszont a bonyolultabb feltételek közepette készítendő gazdaságstatisztikát, a piaci folyamatok jó tükrözését nem emeli ki.
Úgyszintén hiányolom, hogy a természeti környezettel foglalkozó adatgyűjtésnek az újszerű feladatát sem jelöli meg kiemelt fontosságúnak.
Nem tartom szükségesnek új fejezetek beiktatását a törvénybe, hanem a programfejezet olyan átdolgozását, amelyben hangsúlyt kap a gazdaságstatisztika teljes körű kiépítése és a környezeti információk bővítése.
Az átalakulási folyamattal kapcsolatban a gazdaságstatisztikai szolgáltatás bizony még nem igazodik kellően a változásokhoz. Erről az előttem szólók is beszéltek.
Késve és részlegesen követi nyomon a privatizációt, nem ad még kellő ismertetést a tulajdonoviszonyokról, azoknak a változásáról. Alig tükrözi a külföldi tőke beáramlását és annak a gazdaságban való elhelyezkedését. Kívánnivaló, hogy még a társadalom szociális helyzetének a tükrözése, mind az intézmények munkája, mind pedig a lakosság ellátása tekintetében, jobb legyen. És nem tekinthetjük még kielégítőnek a statisztikai információt az európai integrációkkal való kapcsolatunkról se, hiszen oda készülünk.
A gazdasági adatgyűjtés akadozására vezethető vissza véleményem szerint az is, hogy az 1991-ről szóló statisztikai évkönyv késedelmesen került kiadásra. Ilyen késedelemre évtizedek óta nem volt már példa.
Mindezekkel aláhúzni akarom annak indokoltságát, hogy a gazdaság- és a környezeti statisztika fejlesztése kiemelésre kerüljön az adatgyűjtési program keretében.
Nem látszik kielégítőnek az önkormányzatok statisztikai szerepének a meghatározása a javaslatban. A területi információ gazdasági és szociális jelentőségét gondolom, nem kell külön hangsúlyozni itt, e téren azonban felesleges lenne központosítani az eljárást, ezt teszi a javaslat, ez kárára lenne az információ tartalmának és gyorsaságának.
A javasolt törvényszöveg azt előírja - helyesen -, hogy a helyi önkormányzatok adatszolgáltatásra kötelezettek. Viszont nem biztosítja számukra azt a lehetőséget, hogy kötelező adatgyűjtést végezhessenek a maguk területén. A megoldás az lehet, hogy a megyei és a fővárosi önkormányzatot a törvény besorolja a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek közé, vagy pedig az, hogy a 16. §-ban biztosítja számukra is az ilyen jellegű adatgyűjtést.
A nemzetgazdasági elszámolások pontossága és hitelessége azt igényli, hogy a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek között meglegyen az öszszehangoltság és zavartalan legyen az együttműködés. Egymás mellé rendelt szervek esetében ezt bizony nem mindig könnyű megvalósítani.
Helyesen rendelkezik a javaslat akkor, amikor nem él a hierarchikus alá-fölé rendelés módszerével, hanem csupán a szakmai irányítást és a tevékenységek összehangolását teszi a Központi Statisztikai Hivatal feladatává. Mindkét jogosítvány egyúttal magas fokú igényt szab a hivatal munkájával szemben. A közelmúlt és a jelen egy-egy példát szolgáltat számunkra az adatszolgáltatás összehangolására vagy annak elmaradására, eltérő adatok esetében pedig a módszertani különbségek pontos és közérthető megvilágításának a fontosságára.
(17.40)
A nemzetgazdaság fizetési mérlegének a nyilvános közlése kapcsán - mióta az bevezetésre került - jelentős különbség mutatkozik a vámstatisztika alapján elszámolt, valamint a devizabevételek és -kiadások alapján elszámolt külkereskedelmi mérleg között. Az előbbit a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, az utóbbit pedig a Magyar Nemzeti Bank hozza nyilvánosságra, és nekik is kell tenniük.
Kezdetben sokan azt kérdezték, melyik a valós és melyik a téves elszámolás. Miután előzetesen nem fordítottak figyelmet az információadás összehangolására, utólagosan nehezebbé vált elfogadtatni, hogy mindkét elszámolás valós, és mindkettőnek saját funkciója van.
A mai helyzetben, amikor a családok döntő többségének csökken a reáljövedelme, amikor a megélhetés több oldalról válik nehezebbé, a létminimumra vonatkozó számítások fokozott jelentőséget kapnak mind a családi háztartások és az érdekképviseletek szempontjából, mind pedig a gazdaságirányítás számára. A családi jövedelmek nagyfokú szóródása esetén elkerülhetetlen, hogy különböző létminimum-számítások készüljenek és napvilágot lássanak. Ettől igazából nem lesz nehezebb a társadalmi alkufolyamatban a kompromisszum megkötése. Viszont nagyobb felelősség nehezedik a Központi Statisztikai Hivatal szakapparátusára azért, hogy a létminimum-számításának szakmai elismertséget tudjon teremteni. Ezt pedig csak a valóság elfogulatlan szemléletével és kellő fokú szociális érzékenységgel teremtheti meg a maga számára.
A törvénytervezet helyes megoldásra tesz javaslatot akkor, amikor a természetes személyek személyi jellegű adatainak a gyűjtését csak a törvény általi elrendelés esetén teszi lehetővé, míg a gazdasági tevékenységre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget kormányrendelet alapján engedélyezi.
A törvény-előkészítés szakaszában vitatott kérdés volt a Központi Statisztikai Hivatal jogállása és a vezető kinevezési jogának a meghatározása. Felmerült akkor még az Országgyűlés, a Kormány és a gazdasági kabinet felügyeletére vonatkozó elgondolás is. A felügyeleti különbség mögött az húzódik meg, hogy ki melyik kritériumot tekinti a legfontosabbnak. A szakmai autonómiát, vagy a politikasemlegességet, vagy a gazdaságstatisztikai rugalmasságot? Véleményem szerint olyan kompromisszum lehet a jó megoldás, amely megkísérli mindhárom említett kritérium figyelembevételét.
Ezen az alapon elfogadhatónak tartom azt, hogy a Statisztikai Hivatal a Kormány közvetlen felügyelete alá tartozzon. Viszont az autonómia hangoztatása, deklarálása érdekében a törvény szövegét ki kellene egészíteni azzal, hogy utalás legyen benne, hogy a hivatal szakmailag autonóm szervezetként működik. Ennek hatása kell legyen még a vezetői kiválasztásra is. A kinevezési-felmentési jogkört illetően helyesebb lenne a javasolt megoldás helyett az, ha a hivatal elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezné ki. Ez a megoldás ösztönzést teremtene az elnök számára az objektív szakmai szempontok érvényesítésére a szakminisztériummal való nézeteltérés esetén, ami bizony előfordulhat többek között a növekedési, a létminimum és az inflációs ráta számításával kapcsolatban is.
Az sem lenne lehetetlen, amit Hatvani képviselőtársam felvetett, hogy az Országgyűlés válassza meg a Központi Statisztikai Hivatal elnökét. A magam részéről azonban elegendőnek tartanám azt, ha a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök választaná meg.
A törvénytervezet helyeselhető megoldást tartalmaz az Országos Statisztikai Tanáccsal kapcsolatosan. Praktikus kompromisszum az, hogy a tanács a KSH elnökének tanácsadója, de ugyanakkor kormánymegerősítéssel jön létre, és ezzel működése is nagyobb hangsúlyt kap. Az összetétele olyan a javaslat szerint, hogy reményt nyújt a hasznos működésre. Én a tagok számát sem tartom soknak.
Viszont a tudományos élet képviselőinek a személyére helyesebb lenne, ha a Magyar Tudományos Akadémia - mint a tudományért felelős autonóm szervezet - tenne javaslatot.
Végül pedig szükségesnek tartom meggondolni és megvizsgálni, hogy a központi statisztikai szolgálat miként lehetne a mainál jobban hasznosítva a törvényhozás munkájában, főként a költségvetés előkészítési szakaszában és a zárszámadás kapcsán.
Tisztelt Ház! A szocialista képviselőcsoport fontosnak tartja, hogy mielőbb megszülessen a statisztikáról szóló új törvény. Építő szándékkal veszünk részt a törvény megalkotásában. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
