RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes országok gazdasági teljesítőképességét, versenyképességét, a társadalom kulturáltságát és civilizáltságát egy-egy országban alapvetően az határozza meg, hogy mennyi szellemi tőkével rendelkezik. A piaci versenyképességet a világon ma nem az anyaggal, nem a munkával, hanem a termékben megtestesülő szellemi teljesítménnyel mérik: azzal arányos. Azok a törvények, amelyek a szellemi infrastruktúrát érintik, valójában a versenyképességünket, a jövőnket érintik.
Az OTKA - mint ahogy a FEFA is - a sokkal nagyobb publicitást kapó törvények között elhalványul, jóllehet kihatásuk mind következményeikben, mind időben rendkívül nagy. Az ország által óhajtott felzárkózás igazából teljesítőképességünk - szellemi teljesítőképességünk - függvénye. Az OTKA ennek egy részét képezi.
Az előttünk lévő törvényjavaslat egy már működő alapot emel törvényi szintre. Erre a célra az 1993-as költségvetésben 2,5 milliárd forint szerepel. Mint ahogy a miniszter úr említette, ez az alap dinamikusan növekedett - de hozzá kell tennem, hogy más oldalról viszont más pénzek csökkentek. Összességében arról van szó, hogy a tudományra fordított összegek értéke gyorsabban csökkent, mint a nemzeti jövedelem - pedig, sajnos, az is csökkent. Szegény ország pedig éppen a szellemi beruházások révén emelkedhet fel. Ezen a téren a restrikció veszélyes, nem vezet eredményre - emellett rosszul szelektál.
Az előttünk lévő törvénynek, az OTKA-alapnak a leglényegesebb eleme, hogy pályázati rendszerben finanszírozza a tudományos kutatásokon belül az alapkutatásokat, legalábbis az alapkutatások túlnyomó részét. Tehát nem automatikus, nem intézményeknek jár, nem személyeknek jár, hanem a tudományos koncepció minősége, a várható eredmény, az előző teljesítmények révén lehet forráshoz jutni. Nem jelent kivételt a teljesítményelv alól a fiatal kutatók kiemelése, helyes különleges kezelésük - talán így kismértékben sikerül az agyemigrációt is csökkentenünk.
Ahhoz, hogy ez a pályázati eljárás, ami a világon elfogadott, nálunk is eredményesen működjék, több feltételnek kell teljesülni, és ezek a feltételek ma hiányoznak.
Az első az lenne, hogy jóllehet az alapkutatások rövid távon nem hozhatók összefüggésbe a gazdaságfejlesztési kérdésekkel, hosszú távon a tervezés mégis igényli azokat a technológiapolitikai elképzeléseket, amelyekkel az alapkutatások egy részét összhangba kell - és összhangba lehetne - hozni. Ez hiányzik.
Tisztázni kell azt is, hogy az alap- és a fejlesztő kutatásoknak milyenek legyenek az arányaik és az irányaik; tisztázni kell, hogy milyen területeken van komoly esélyünk eredményekre, milyen területek azok, amelyeket nagyon fontosnak ítélünk, tehát fenn kell tartani, melyek azok az alapkutatások, amelyeket egy gazdaságilag jobb időre át kell menteni - tehát jelenleg hibernálni kell -, és keményen meg kell gondolni, melyek azok a területek, amelyeket nem kívánunk a továbbiakban fenntartani vagy fejleszteni.
A törvény erről természetesen nem rendelkezhet: ez a Kormány és alapvetően a tudományos műhelyek feladata - és ezekkel adósak. Általában hiányzik a tudománypolitika, a tudományfinanszírozás, a tudomány irányításának elfogadható alaposságú koncepciója. Így itt valójában a gomb és a kabát esetéről van szó: most egy olyan gombot varrunk föl, kabát nélkül, amilyen gombnak valójában rajta kell lenni a kabáton - de jobb lett volna előbb a kabátot körvonalazni.
További problémája a törvénynek - nem is ennek a törvénynek, hanem általában az irányításnak a problémája: nagyon fontos, hogy ezen a területen előrelépjünk a pályázati rendszerben, de valójában a tudomány jóval szélesebb területén is előre kellene lépni az ilyen jellegű finanszírozásban.
A törvény egyik legkonkrétabb nagy hiányossága az, hogy hiányoznak belőle a szponzorok. Ez valójában azt jelenti, hogy a továbbiakban sem számít a törvény, illetve általában nem gondolunk arra, hogy az alapkutatásokat és a kutatásokat szponzorok - tehát a vállalati szféra - támogassák. A törvény azt jelzi, hogy csak állami támogatásról van szó. Valójában nincs összefüggés sem a támogatás, sem a későbbi felhasználók és az alapkutatás között.
E hiányosságok mellett komoly erényei vannak a törvénynek: valójában azt gondolom, hogy egy európai szintű törvényt fogunk tudni megalkotni, ha ma a Parlament elfogadja a bizottság valamennyi módosító javaslatát.
A törvényjavaslat erénye, hogy a sokat emlegetett kutatást és felsőoktatást próbálja egymáshoz közelebb hozni azon keresztül, hogy a kuratóriumában egyenlő számban szerepelnek tagok a tudomány és a felsőoktatás részéről. Ez nagyon fontos lépés.
A második rendkívül fontos erénye a törvénynek, hogy - a FEFA-hoz hasonlóan - komoly lépést tesz előre az autonómia irányába azzal, hogy a húsztagú kuratóriumból hét tagot ad a Kormány, a többieket egyenlő mértékben a felsőoktatás, a tudomány, illetve a szakkollégiumok elnökei adják. Nagyon fontosnak ítéljük ezt a lépést.
A törvény abból a szempontból is nagyon komoly lépést tesz előre, hogy biztosítja a Kormány kontrollját, de nem engedi meg a beavatkozást. Ez rendkívül lényeges és tisztázandó kérdés, hogy meddig tart a kontroll, honnan kezdődik a beavatkozás - de erre a törvény elég jó kereteket ad.
A bizottsági munka eredményeként is sikerült a törvény redundanciáját, túlszabályozását csökkenteni. Az autonóm szervezetek esetében nagyon fontos, hogy ne a törvény szabályozzon, hanem az autonóm szervezetek belső vitakultúrája révén jöjjön létre a konszenzus.
(11.10)
A továbbiakban néhány olyan dologról szeretnék még említést tenni, amelyeket a törvényben nem kívántunk szabályozni, ugyanakkor borzalmasan fontosak, hiszen egy nagyon-nagyon belterjes kérdésről van szó.
Azok, akik részt vesznek a kuratóriumban, akik a szakkollégiumok tagjai, és akik az említett 20 bizottság tagjai, azok valójában mindannyian pályázók is az OTKA-alapokra. Kis ország lévén elkerülhetetlen ez a kérdés, ezért nagyon fontos az OTKA pályázati rendszerénél a nyilvánosság, a kontroll, az eredményorientáltság, a verseny, a rotáció kérdése.
A törvényben sikerült a nyilvánosságot azon keresztül is elősegíteni, hogy már az opponensi vélemények után, tehát még a döntés előtt nyilvánossá válik az eredmény, tehát itt már van egy kontroll-lehetőség, nemcsak a pályázati döntések után - ez nagyon fontos kérdés.
Az előbb említettek miatt a rotáció rendkívül fontos. Nem lehet megengedni, hogy lobbyk kialakuljanak - ennek a veszélye megvan. Ezt nem a törvény szabályozza, a törvény csak említést tesz a rotáció fontosságáról, majd maguknak a tudományos műhelyeknek kell e kérdésben előrébb lépni és ezt pontosabban szabályozni.
Végül, azt gondolom, hogy ezen a törvényen lehet javítani, de valójában egy európai szintű törvényt sikerül majd létrehoznunk. Ki kell emelnem azt, hogy a bizottság és az előterjesztő a bizottsági munkában rendkívül korrekten és rugalmasan működött együtt.
A törvény leglényegesebb erénye, hogy most már alapvetően a tudomány hölgyein és urain, a tudományos kutatókon fog múlni, hogy ezzel az alappal jól gazdálkodnak vagy nem.
A szabaddemokraták részéről, amennyiben miniszter úr a bizottsági javaslatokat elfogadja, támogatjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
