CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független)
CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független)
CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd hangsúlyozzam ismételten: a statisztikai törvényjavaslat jelenlegi állapotában hatástalanítja mindazokat a garanciákat, amelyek az adatvédelmi törvényben az egyén információs önrendelkezési jogait védik.
Néhány képviselőtársam is már szóvá tette, hogy a statisztikáról szóló törvényjavaslat egyes rendelkezései nincsenek összhangban az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel. Csak utalok arra, hogy ezt már az adatvédelmi törvényjavaslat általános vitája során is megtettem.
(11.30)
Pár hónapja fogadtuk el a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényt. Ennek értelmében az Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal csupán az öt természetes személyes azonosítót tartja nyilván, és most e törvényjavaslat arra tesz kísérletet, hogy népmozgalmi statisztika ürügyén visszaállítsa a korábbi Állami Népességnyilvántartó Hivatalban tárolt személyes adatok állományát. Ismételten utalok arra, hogy ez nem más, mint úgynevezett "készletre való adatgyűjtés", amit az Alkotmánybíróság sokszor említett határozatában alkotmányellenesnek minősített.
Nem kell jövendőmondónak lenni ahhoz, hogy előre jelezzem: az Alkotmánybíróság hasonló határozatot hoz majd a statisztikai törvényjavaslat 10. §-ára vonatkozóan is.
A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka azt állította, hogy a javaslat több tekintetben közelít a nyugat-európai országok statisztikai adatgyűjtését és adatvédelmét szabályozó törvényekhez. Állítását hadd cáfoljam azzal, hogy az említett térségek országainak többségében olyan statisztikai törvények vannak hatályban, amelyeket még az adatvédelmi törvények megjelenése előtt hoztak, s amelyekhez nemcsak ezért nem érdemes közelíteni, hanem azért sem, mert már a modern statisztikai követelményeket sem tükrözik.
Expozéjában az igazságügy-miniszter úr azt állította: figyelembe vették a korszerűnek tekinthető európai közösségi szabályozást is. Nem tudom, mire célzott a miniszter úr, de a sok mindenben joggal követendő példának tekintett Németország 1987-es szövetségi statisztikai törvényéhez a magyar javaslat éppen az adatgyűjtésre és az adatvédelemre vonatkozó rendelkezéseiben nem hasonlít - mintha a javaslatot kidolgozó KSH-ban a német törvényt nem is ismerték volna. Zárójelben jegyzem meg, hogy a német törvény magyarul is bárki számára hozzáférhető: a Magyar Adatvédelmi és Információszabadság Alapítvány kiadványában is megjelent 1992-ben.
Arra már nem is merek gondolni, hogy a magyar javaslatot a világ legújabb - és ezért talán a legjobb - statisztikai törvényéhez, a tavaly hozott svájcihoz hasonlítsam. A törvényeket semmiféle szerzői jog nem védi, kézenfekvő lett volna hát e korszerű jogeszközök rendelkezéseit akár egyszerűen lemásolni, átvenni - de legalább okulni belőlük.
Nem tudom, nem vagyok statisztikus, hogyan készítenek népmozgalmi statisztikát Németországban - azt viszont tudom, hogy a német törvény messzemenően figyelembe vette azt a német alkotmánybírósági döntést, amelyet 1983-ban a népszámlálási törvénnyel kapcsolatban hoztak, s amely azóta nemcsak az adatvédelmi, hanem a statisztikai jogalkotás és jogalkalmazás leggyakrabban hivatkozott és felhasznált dokumentuma. Ez is hozzáférhető magyar nyelven, sőt, indoklással együtt: 1991-ben jelent meg.
Az EK-ról, amelyhez igyekszünk igazodni, sok szó esik, de nem esik szó az Európa Tanácsról, amelynek teljes jogú tagja vagyunk, ezért egyezményeihez és ajánlásaihoz igazodni kötelességünk még akkor is, ha azok csatlakozásunk előtt keletkeztek, így kidolgozásukban nem tudtunk részt venni.
(Egy füzetszerű iratot emel föl.) Íme, hadd lobogtassam meg a francia nyelven az 1984-ben közzétett Európa tanácsi ajánlást, amely a tudományos kutatási és statisztikai célra felhasznált személyes adatok védelmére vonatkozik. Ez egyébként megtekinthető a Parlamenti Könyvtár Európa tanácsi különgyűjteményében.
Nem szándékozom részleteiben taglalni a törvényjavaslatot, mert ezt több képviselőtársam megtette már. Kemény kritikájukkal magam is egyetértek, kénytelen vagyok azonban megállapítani, hogy a javaslat az adatvédelmi garanciák szempontjából nem jobb, mint az 1973-as törvény, szakmai szempontból pedig nem jobb az 1929-es törvénynél. Igaz, akkor - mint a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka említette - a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a nagytudású Kovács Alajos volt, a miniszterelnököt pedig gróf Bethlen Istvánnak hívták.
Ha már szóba hoztam Fekete Gyula képviselőtársam felszólalását, nem állhatom meg, hogy néhány szó erejéig ne emlékeztessek rá, miként zúzatta be a KSH elnöke - tiltakozásom ellenére - az 1990-es népszámlálás eredeti adatfelvételi kérdőíveit, kísérletet sem téve arra, hogy amikor már nyilvánvaló volt a vandál pusztítás, legalább azt megőrizzék, ami ebből felszólalásom idején még menthető volt. Sőt, olyan szakmai magyarázattal árasztották el a sajtón keresztül a közvéleményt, amely azt a hiedelmet erősítette: nem kellenek az eredeti felvételi lapok, elég a számítógépekre vitt kódolt anyag. Ezzel a történeti statisztikának pótolhatatlan lapjai tűntek el.
Mint Fekete képviselő úr, aki vitathatatlan szakembere a tudománynak, síkraszállt - talán a 90-es népszámlálás alapadatainak rövidlátó elpusztítása miatt is -, és olyan szépen kifejtette: nem ismernénk a magyar családnevek sokaságát, ha a középkor és újkor hajnalán született összeírások nem maradtak volna reánk - hála a törököknek. De mint korábban már rámutattam, a KSH-t akkor is - tartok tőle, a jelen törvényjavaslat kimunkálásakor is - negyvenéves szakmai beidegződései vezérelték.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat elemi hibái, korszerűtlensége nem kecsegtetnek azzal, hogy időtálló statisztikai törvény szülessék. Azokkal értek egyet, akik úgy látják, hogy a javaslat képviselői módosító indítványokkal javítható, de igazán jó, önmagában konzisztens, egyéb törvényeinkhez illeszkedő, a legjobb európai normákhoz közelítő törvény sohasem lesz belőle.
A javaslatot a Kormánynak teljes átdolgozásra vissza kellene vonnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
