RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ)
RÁCSKAY JENŐ (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom, hogy néhányan képviselőtársaim közül indulatba jönnek, ha meghallják ezt a szót, hogy közvélemény-kutatás, én mégis felhívnám a figyelmüket arra, hogy hazánkban minden erre irányuló felmérés legfontosabb választott értéke a biztonság fogalomkörébe tartozik.
Ezen biztonságfogalom természetesen nem teljesen egyezik meg a biztonságpolitika definíciójával, de nem áll messze tőle. Hazánkban a biztonság utáni vágy a XX. század végén természetes igény. Természetes igénye egy olyan országnak, melynek fővárosát a XX. század során négyszer szállták meg idegen csapatok, végigszenvedett két világháborút, forradalma leverését, jobb- és baloldali önkényuralmakat.
Hazánk a rendszerváltozás, a bipoláris világrend, a két katonai tömb egyikének, a Varsói Szerződésnek a megszűnése után új helyzetbe került. A korábbi bipoláris világrend lebontása felszínre hozott olyan konfliktusokat, amelyeket évtizedekig elfedett a meghatározó kelet-nyugati szembenállás. Napjainkban, amikor Európa különböző részein helyi, törzsi jellegű háborúk folynak, felmerülhet sokakban az a gondolat is, hogy nem volt-e biztonságosabb ez a kontinens az előző évtizedekben. Ha csak felszínesen nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy igen, de ha mélyebbre tekintünk, elmondhatjuk, hogy nem. A Varsói Szerződés története másról sem szólt, mint a függetlenség és a nemzeti szuverenitás semmibevételéről, minden demokratizálódási kísérlet katonai eszközökkel való leveréséről.
Az új, alapvetően multipoláris nemzetközi renszer óhatatlanul kevesebb biztonságot nyújt, mint az előző bipoláris felépítés, amelyben a két vezető hatalom mellett a többi állam viszonylag szerény mozgástérrel rendelkezett.
Ebben az új multipoláris rendben a kapcsolatok rendkívül változatosan alakulhatnak az államok eltérő helyzetét és érdekeit figyelembe véve. Ez az új világhelyzet az, amelyben hazánknak meg kell fogalmaznia, hogy egy lehetséges biztonság elérése végett milyen biztonságpolitikát lát célravezetőnek. Meg kell fogalmaznia azt is, hogy mit tekint a biztonságpolitika fő feladatainak.
Egy ország biztonságpolitikai koncepciója lényegében nem más, mint annak felmérése, hogy az ország külső környezetében milyen veszélyforrások létesülnek a jelen időben, vagy körvonalazódnak a közeli elkövetkezőkben. Veszélyforrás alatt értve azokat a körülményeket, helyzeteket, eseményeket, amelyek veszélyeztetik az ország területi integritását, szuverenitását, függetlenségét, a lakosság életfeltételeit, az ország demokratikus berendezkedését.
E veszélyforrások vizsgálata alkalmával kerülhet sor annak meghatározására, hogy a Kormánynak, állami intézményeknek, a társadalmi szervezeteknek s a civil szerződéseknek milyen politikát kell folytatniuk, azaz milyen elvekhez, gyakorlathoz kell tartaniuk magukat, hogy a veszélyek ne váljanak valóra.
A korszerű biztonságpolitikai filozófia lényege, hogy a biztonságpolitika nem más, mint egy mindenkire, az egyénre, az államra egyaránt vonatkozó magatartási kódex. Ez a magatartási kódex azt jelenti, hogy az állam saját és lakossága biztonságát tartva szem előtt, pozitív magatartásával országbarát reagálást, viselkedést kíván kiváltani közvetlen szomszédaiból és további partnereiből.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha az előttünk fekvő előterjesztés konkrét vizsgálatába kezdünk, elmondhatjuk, hogy megfogalmazásaiban, vállalásaiban megfelel egy korszerű biztonságpolitikai elvárásrendszernek. A hatpárti egyeztetés minta értékű volta remélhetőleg a biztonságpolitikai alapelvek derivátumaként létező honvédelmi alapra is ki fog terjedni. Azt hiszem, hogy ezen biztonságpolitikai alapelvek alkalmasak arra, hogy a közösen áhított végcél, az EK, európai közösségi tagság s az ezzel járó biztonságpolitikai védelmi rendszerekben való részvétel, alapvető védelmi és biztonsági garanciát elnyeréséig a kijelölt utat bejárjuk.
Az alapelvek leszögezik, hogy biztonságunkat a szembenállás, elzárkózás, vagy az egymás kárára történő vetélkedés nem erősíti, annak garantálása csak a szomszédos országokkal, valamint Európa más államaival együttműködve lehetséges.
(12.40)
Ennek az új biztonságnak a megteremtéséhez hosszú átmeneten keresztül a konfliktuskezelési kultúra elsajátításán át vezet az út. A biztonságnak talán az a része, ahol az a legfontosabb, ami tőlünk magunktól függ. Ezen tőlünk függő garanciák közül az első megszületendő alapdokumentum a biztonságpolitika alapelve. A biztonság nem katonai elemeinek a prioritása, a regionális, szubregionális, a kétoldalú együttműködések vállalása, a határmenti együttműködési rendszerek működésbe hozása mind-mind hazánk biztonságának erősítését szolgálják.
Hazánk a biztonságpolitikai alapelvekben mintát kínál, hogy nem az ásatag nacionalizmus, a nemzeti szupremáciára való törekvés, hanem az egyenrangú felek kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatai a célravezetők. Jászi Oszkár 1939-ben vetette papírra e máig is aktuális sorokat: "Európai egység nem jöhet addig létre, amíg a 100 milliós Zwischenland Németország és Oroszország között egymást gyűlölő államocskák anarchiája."
Végezetül be kell jelentenem, hogy Szent-Iványi István képviselőtársammal 8985-ös számon a határozati javaslathoz módosító indítványt nyújtottunk be. A javaslat lényege az előterjesztés határozati javaslatának 2. pontjára vonatkozik, szerintünk az előterjesztésben számos olyan feladat és célkitűzés is megfogalmazódik, amely túlmutat a Kormány hatáskörén, bekapcsolja a Parlamentet, a köztársasági elnököt, vagy akár egészen a népszavazásig mehet el például az Európai Közösség, a Nyugat-európai Unió- és a NATO-tagsággal kapcsolatban. Ez a pont az eredeti előterjesztésben csak a Kormány számára kívánt megállapítani kötelezettségeket, ezért célszerű lenne azokat a Kormány saját tevékenységére teljes körében meghatározni.
Az előterjesztés 3. pontja lényegében elfogadta a külügyi bizottság előterjesztését, és az előterjesztésünknek ezt a módosító részét visszavonjuk, ez tükröződik az újonnan létrejött javaslatban. Köszönöm szépen. (Taps.)
