KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Mindenekelőtt elöljáróban szeretnék utalni arra, hogy az átképzés elfogadása a munkanélküli számára nem lehetőség és nem vállalkozás kérdése, hiszen a foglalkoztatási törvényünk egyértelműen a munkanélküli kötelezettségévé teszi a felajánlott átképzés elfogadását. Amennyiben ezt nem fogadja el, úgy a törvény szankcionálja és adott esetben lehetetlenné teszi a munkanélküli-járadék további folyósítását.
Ez tehát első megközelítési kérdés a munkanélküli viszonya az átképzéshez című történetben, hiszen itt azért ne feledjük el, hogy a munkanélkülit komoly kötelezettség terheli a vonatkozásban, hogy együttműködjön a megyei munkaügyi központtal annak érdekében, hogy ez a senki számára nem kívánatos helyzet, mint a munkanélküliség, mielőbb megszűnjék.
(15.30)
Itt tehát van egyfajta kötelezettség a munkanélküli oldaláról az átképzés elfogadására.
Ami a hátrányos helyzetet vagy nem hátrányos helyzetet illeti, én azt hiszem, hogy összességében kell néznünk a foglalkoztatási törvénynek idevonatkozó rendelkezéseit, és nem egy elemet kiemelve ebből, majd azután az általánosság szintjén egy következtetést levonni.
Meggyőződésem ugyanis, hogy a munkanélküli nem kerül hátrányosabb helyzetbe, ha átképzésben vesz részt. Először is azért nem, mert azt azért ne feledjük el, hogy az átképzés során mégiscsak kap valamit, valamiféle kvalifikációt meghatározott munkavégzésre, melynek eredményeképpen nagyobb esélylyel vehet részt a munkaerőpiacon az elhelyezkedési harcban. Ez tehát a kiindulópont.
De ha végignézzük tételesen, hogy mit jelent a munkanélküli számára az átképzés időtartama alatt az ellátotti rendszer, akkor azt látjuk, hogy sok vonatkozásban kifejezetten előnyös helyzetbe kerül. Mert azt azért ne feledjük el, és mintha az ön megközelítéséből kicsit hiányozna ez az elem, nevezetesen az, hogy az átképzés időtartama alatt a munkanélküli bennmarad a jogosulti, ellátotti rendszerben, hiszen képzési támogatást kap. Ha ez a képzési támogatás - mint ahogy ön is utalt rá -, nem éri el a minimális bért, ebben az esetben a képzési támogatás mellett tovább kapja a munkanélküli-járadékot is.
Ha eléri vagy meghaladja a képzési támogatás összege a minimális bért, ebben az esetben természetesen munkanélküli-járadékot nem kap, de ebben az esetben a képzési támogatás 110%-a annak a munkanélküli-járadéknak, amit nem kap. A képzés időtartama alatt tehát kifejezetten előnyösebb helyzetbe kerül ebben a vonatkozásban a munkanélküli.
Tekintettel arra, hogy az átképzés sohasem a munkanélküliség megkezdésének kezdeti időszakában ajánltatik föl a munkanélküli számára, hiszen egyeztetni kell több vonatkozásban, ez általában egy meghatározott munkanélküli-járadékon eltöltött idő után jelenik meg. Ha megnézzük a konkrét gyakorlatot, Magyarországon általában átlagosan 8 hónap az átképzési időtartam. Konkrét eseteket vizsgáltunk meg, az esetek nagy-nagy többségében a munkanélküli-járadékon töltött idő, majd ezt követően a képzés időtartama alatt, a képzési támogatási idő összessége meghaladja azt az időintervallumot, amit akkor töltene el jogosulti, ellátotti pozícióban a munkanélküli, ha nem vállalt volna átképzést, illetőleg nem vett volna részt átképzésben. Itt tehát nem áll az a következtetés, amely az ön interpellációjából következik.
Ezen túlmenően az átképzésben töltött időt társadalombiztosítási szempontból is jogosulti időnek tekintjük, tehát e vonatkozásban sem éri sérelem a munkanélkülit.
Kétségtelen, hogy egy ponton, itt a törvény szigorúbbá válása kapcsán előfordulhat az a helyzet, hogy el nem helyezkedést követően már az új jogszabályi feltételeknek megfelelően veszik újra számba mint igényjogosultat, de hát ez a világon mindenütt így működik. Ott, ahol egy törvény szigorúbbá válik egy meghatározott időponttól kezdve, attól az időponttól kezdve minden igényjogosultra nyilvánvalóan az akkor hatályos törvény szabályait kell alkalmazni.
Azt gondolom tehát, hogy a fentiekből következően az átképzést jó kicsit így összességében és teljességében vizsgálnunk.
Egyetlenegy dolog van, amire még szeretnék utalni, és a decemberi kérdésfeltevésében is kicsengett ez a gondolat abból, amit elmondott. Talán ön szerencsésebbnek tartaná, ha az átképzés időtartamát valamiféle szüneteltetési okként kezelnék. Nos, ez egész egyszerűen azért lehetetlen, képviselő úr, mert mint utaltam rá, ellátotti viszonyban marad az átképzésben részt vevő, vagyis jogosultságokat élvez. Következésképpen nem lehet szüneteltetni. Azt hiszem, akkor a szabadságvesztés büntetését töltővel példálózott ön. Ne feledjük el, aki szabadságvesztés büntetését tölti, az semmiféle ellátásban nem részesül, tehát ott teljesen világos, hogy megszakad a büntetés töltésének időpontjában a jogosulti idő, majd újra folytatódik, hiszen közben van egy üresjárat, amikor semmiféle ellátást nem kap a szabadságvesztés büntetést töltő.
Ezzel szemben az átképzésben résztvevő - mint már utaltam rá - átképzési támogatásban, tehát ellátotti jogosultságokban részesül, következésképpen fogalmilag nem merülhet föl a szüneteltetési okként való kezelése az átképzésnek.
De ezen túlmenően még egy dologra szeretnék utalni, és én nem hiszem, hogy a Parlament akaratával ez ne találkozna, ezt a törvényt abba az irányba elvinni, hogy az átképzési idő után újra ott folytatódjék a jogosulti idő, ahol azt megelőzően tartott, egész egyszerűen arra ösztönözné a munkanélkülit, hogy az átképzés után ne helyezkedjen el, mert abban tenné érdekeltté, hogy töltse le még azt a jogosulti időt, amit még az átképzés után és az átképzés előtt eltöltött idő esetén a törvény biztosítana. Egészen eltorzulna tehát a törvénynek az a szelleme, hogy alapvetően azért arra kell ösztönözze a törvény - és ösztönzi is, megítélésem szerint - a munkanélkülit, hogy az átképzés után ő maga is törekedjék arra, hogy megfelelő módon el tudjon helyezkedni.
Minderre tekintettel tehát - mint decemberben is - az álláspontom változatlanul az, hogy szükségtelen e vonatkozásban a törvény módosítása.
Ami azon kérdését illeti, hogy a törvény módosítása (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idő múlását.) jogbizonytalanságot teremt-e vagy sem, ön azon képviselők közé tartozik, aki leggyakrabban nyújt be önálló képviselői indítványt a törvény módosításához, de én nem hiszem, hogy ezt olyan szándékból tenné, hogy jogbizonytalanságot kívánnak teremteni a törvény körül. Meggyőződésem, hogy ez nem is vezet odáig, hiszen egy törvény, ha kellően rugalmas tud lenni a megfelelő időpontoknak megfelelő módosításokkal, éppen azt a jogbiztonságot szolgálja, hogy az adott helyzetet mindig megfelelően szabályozza.
Mindezekre tekintettel tehát kérem Önt is, és a Házat is, hogy az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
