GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Nemcsak nagyon fontos, hanem nagyon kényes is ez a téma, amely most a magyar Országgyűlés elé került. Nem kizárt, hogy az utóbbi tényező is szerepet játszhatott abban, hogy önök előtt most én kísérlem meg tolmácsolni a mezőgazdasági bizottság véleményét. Külön jegyzem meg - oldalvást, hogy úgy mondjam -, hogy azért is nagyon sajnálom, mert a magam részéről azon veszett zöldek közé tartozom, akik kilométereket is képesek elsétálni egy darab csikkel, amíg nem találnak valamilyen hamutartót.
A mezőgazdasági bizottság a környezetvédelmi bizottság 9418-as számon benyújtott indítványát, amellyel a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló '93. évi II. törvényt kívánja módosítani, 10 nem, 3 tartózkodás mellett, 3 ellenében nem tartotta általános vitára alkalmasnak. Azt is előre kívánom bocsátani - és gondolom, ezt a bizottsági tagok nevében is mondhatom -, hogy a mezőgazdasági bizottság nem kíván hosszú állóháborúba bonyolódni az igen tisztelt környezetvédelmi bizottsággal. A zöldek és az agráriusok között tartósan nem állhat fenn feloldhatatlan ellentét.
Örültünk volna annak, ha az előzetes egyeztetések sikerre vezetnek, és a probléma megoldására akár közös bizottsági indítvány is születik.
A bizottság hosszas és heves vita során meghallgatta az FM, a Kárpótlási Hivatal, valamint a Közlekedési és Területfejlesztési Minisztérium képviselőit, áttekintette a javaslat előtörténetét.
Mint emlékezetes, a szövetkezeti átmeneti törvény '91 januárjában a 19. §-ában páratlan rendelkezést hozott pozitív és negatív értelemben egyaránt. Lehetővé tette, hogy nagy kiterjedésű területeket védett és védelmére tervezett címen állami tulajdonba vegyenek. Nem elsősorban az addig is nemzeti parkként funkcionáló területekkel volt a probléma, hanem hogy a törvény hatálybalépésekor kiderült: falvak tucatjainak egész határát, a Fertő-tó mentén is, Békés megyében és másutt is, védelemre tervezett terület címén a törvény hatálya alá vonták. Ezért ezeken a területeken lehetetlenné vált a kárpótlási földalap kijelölése, de a részarány-tulajdonosok is nehéz helyzetbe kerültek. Ráadásul elmaradt a végrehajtási rendelet, nem került tisztázásra az illetékesség, hogy ki jogosult ezekben a kérdésekben, a vitakérdésekben végül is dönteni.
Az FM megjelent képviselője elmondta, hogy annak idején a Földművelésügyi Minisztérium véleményét nem kérték ki e passzussal kapcsolatban. Sem ő, sem a Kárpótlási Hivatal ott megjelent képviselője nem támogatta a szóban forgó indítványt.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium képviselője viszont azt panaszolta el, hogy velük pedig a földkiadó bizottság inkriminált kitételét nem egyeztették.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van-e itt szó tehát, hogy egyik alkalommal az akkor még alig létező agrárlobby, másik alkalommal pedig a zöldlobby szunyókálását kihasználva az ellenérdekelt fél átcsempészte a maga ötleteit? A mezőgazdasági bizottság határozott véleménye, hogy ennél sokkal többről van szó, és ezt a problémát nem lehet további pingpongozással orvosolni. Patthelyzet van. Mint Juhász Pál képviselőtársam is megfogalmazta a bizottsági ülésen: a környezetvédelem céljából lehetővé kell tenni az állam tulajdonhoz jutását. Ez azonban - bármilyen az itthoni helyzetet nem ismerő nemzetközi szaktekintélyek véleménye is - nem történhet egyetlen tollvonással. Egy látványos parlamenti tett tízezrek másfél évét tette keserűvé.
A bizottság nem fogadta el azt az érvet, mely szerint az a 150-170 ezer hektár föld nem olyan nagy jelentőségű, a történelmi, környezetvédelmi tetthez és ahhoz képest, hogy egyébként is közel egymillió hektárt ki kell majd vonni a művelés alól. Ahol ez egész községek határát érinti, köztük hagyományosan szántóföldi területeket is, ott ez az érintett parasztembereket nem vigasztalja. Még a pénz ígérete sem, hiszen ők földet akartak.
Többen azt is kifejtették a bizottságban, hogy nem látnak garanciát a teljes kártalanításra, messzi bizonytalan csereföld ígérete nem vigasztaló, sok esetben megoldhatatlan, másrészt meg ezen földek jó része valamikor az érintett emberek tulajdonában volt. Ezen az a tény sem változtat, ha a kisajátítás reményében egyes helyeken, mint hírlik - és itt a bizottsági előadó is elmondta - bizonyos urak spekulatív céllal akarnak földhöz jutni, hogy utána azt kisajátíthassák. Ennek más módon is elejét lehet talán venni.
A mezőgazdasági bizottság többsége úgy látja, hogy környezetvédelmi célokat nem lehet ilyen durva egyszeri államosítással megoldani. Az államosítás csak az érdekeltekre, az érintettekre tekintettel egyeztetéses eljárással, fokozatosan, specifikus szabályokkal lehetséges, és amíg pedig ilyenek nincsenek, addig a kisajátítás általános szabályai szerint. A környezetvédelmi célok megvalósításának az államosításon kívül számtalan más eszköze is létezik. Ezeket is bővíteni kell, többek között a környezetvédelmi törvény mielőbbi elfogadásával.
Az is elhangzott a bizottságban, hogy a törvénykitétel nyomán keletkezett zűrzavar legtöbb helyen csak több mint egy év után vagy még máig sem rendeződött. Nem hozhatunk olyan törvényt, amely bármely magasztos célra hivatkozva hatóságot hatalmaz fel arra, hogy egyoldalúan jogot vonhasson el. Hozzáteszem, hogy a korábbi változathoz képest a mostani legalább abban különbözik, hogy megjelöl - különösen a módosító javaslatban - illetékes hatóságot is pontosabban. És nem hozhatunk olyan törvényt sem, amely közérdekre vagy nemzetközi elismerésre hivatkozva úgy hajtható csupán végre, hogy a körzet egyéni képviselői éjt nappallá téve rohangálnak, mondjuk, az ország nyugai széle, Budapest és a főhatóságok között. Ugyanis legtöbben azt mondják, hogy különböző egyeztetésekkel ez megoldható. Hozzátehetjük - és ezt többen is kifejtették a mezőgazdasági bizottságban -, hogy ahol megoldás született, ott nem a törvény normatív hatályánál fogva, hanem valóban az egyéni képviselők és más, az ügyet fölvállaló emberek kijárásos tevékenységének köszönhető.
Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság a környezetvédelmi bizottság nevezett javaslatát elutasítva ajánlja, hogy kész részt venni egy valóban széles érdekegyeztetésen alapuló törvénymódosítás kidolgozásában. Azt azonban mindenféleképpen károsnak tartaná a mezőgazdasági bizottság, ha most a Parlament újra egy elsietett viszontmódosításba manőverezné be magát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(19.50)
