GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP)
GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Az április 4-éről mindannyian tudjuk, hogy arról szól, mikor hagyták el a szovjet csapatok a nyugati határszél felől Magyarországot. És előrebocsátanám azt is, hogy én egyetértek azzal, hogy az '59-es törvény kikerüljön ebből a törvénytárból, ugyanakkor 1919 nem olyan egyszerű része a magyar történelemnek, hogy legalább annyit ne tegyünk meg, hogy a magyar Parlament jegyzőkönyvébe azon dédnagyapáink kedvéért, akik abban az időben ott vagy hitből, vagy másból abban részt vettek, egy néhány mondatot ne mondjak.
Ebben a Parlamentben - még kívülről figyeltem a képernyőről - Kéri Kálmán tábornok úr volt az egyetlen, aki volt olyan bátor, hogy elmondta azt, hogy ő volt vöröskatona, és mint vöröskatona harcolt a hazáért a csehek és a románok ellen, majd utána természetesen azt is elmondta, hogy mint ludovikás tiszt vöröskatonaként harcolt a vöröskatonák ellen.
Engedjék meg csupán csak azért, hogy 1919 része a magyar történelemnek, bármennyire is próbálnánk ezt tagadni, és ott nagyon sokan részt vettek ebben olyanok, akik hittek őszintén egy eszmében, vagy legtöbben nem is azért, hanem azért, mert harcoltak Magyarország fennmaradásáért, többek között a Felvidéken is.
És engedjék meg, hogy elmondjak egy történetet, amit nagyapámtól hallottam. (Közbeszólás: Jaj, ne!)
Kovács tanár úr - a kiskunhalasi direktórium vezetője - kiment egy szemináriumot tartani parasztoknak a felsőbalotai tanyai iskolába, és egy vöröskatonát állított őrségül, hogy ezt vígan meghallgassák. Nagyapámék az ablakon át távoztak, mert nem bírták tovább a szemináriumot, ugyanakkor azonban jött a következő mozzanat, hogy bekövetkezett '19 augusztusa és a Horthy-hadsereg Horthy-katonái, keresztülvonulva a vidéken, összeszedték a környék katonaviselt embereit, és Kovács tanár úrral legközelebb a nagyapám akkor találkozott, amikor őt a kapuba őrnek állították és belül ezt az embert kínozták. És ez az ember őszintén hitt abban, hogy egy jó ügyet szolgál, és nem volt ideje arra, hogy ennek az ellenkezőjéről meggyőződjön. És nagyapám - puskáját letámasztva - haza távozott.
(20.00)
Ezért nekem csak az volt a célom, hogy bekerüljön a Magyar Parlament jegyzőkönyvébe, hogy egészen más dolog az, hogy a Magyar Parlament nem tartja indokoltnak ezen évforduló törvénybe iktatását és hatályon kívül helyezi a szóban forgó törvényt, ugyanakkor egészen más ügy az, hogy hogyan viszonyulunk egy történelmi időponthoz, és én bízom abban, hogy mind 1918, mind 1919 előbb-utóbb békére fog találni a lelkekben. Köszönöm a figyelmet! (Taps a bal oldalon.)
