SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója:
SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója:
SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bányászatról szóló, 5517-es szám alatt, a tavalyi év áprilisában benyújtott törvénytervezetről az embernek leginkább Luca székének analógiája jutna eszébe vagy éppen egykori bányaművelés-profeszszorom, Zambó János pikírt megjegyzése, aki az elmúlt évben azt mondta nekem, hogy: "Mire maguk megalkotják a bányatörvényt, addigra magyar bányászat talán már nem is lesz."
Tény, ami tény, igen lassan készül ez a törvény, de remélhető, hogy most már a belátható jövőn belül a végére érünk.
Az Országgyűlésnek '92 áprilisában benyújtott törvényjavaslat gyakorlatilag egy éve foglalkoztatja így újból és újból fel-felbukkanva a képviselőket, az illetékes bizottságokat s néha a plenáris ülést is.
A képviselők az elmúlt egy esztendő alatt több mint 300 módosító javaslattal igyekeztek kijavítani az eredeti törvényjavaslat vélt vagy valós hibáit, s ennek az áradatnak lehet, hogy még nincs is vége, hisz további módosítások készültéről is vannak híreink.
A bányatörvényhez készített legelső módosító javaslat kelte '92. május 19., míg az ez ideig befutott utolsóé ez év március 25-e.
Pontosan tíz hónap terméséről van tehát - legalábbis eddig - szó.
A gazdasági bizottság '92 októbere és '93 februárja közt több ülésén - és jó pár bizottsági napot fordítva rá - tárgyalta a törvényjavaslatot s az ahhoz benyújtott módosító indítványokat. A módosító javaslatok zöme és érdemét tekintve leglényegesebb fajsúlyú darabjai 8 elvi vitapont köré voltak csoportosíthatók.
A gazdasági bizottság első ülésnapján ezekben az elvi kérdésekben folytatta le a vitáját, s hozta meg döntését, miáltal a további munka, hacsak igen viszonylagosan is, de gyorsabbá s főként egyszerűbbé vált.
Bizottsági előadóként csak ezen elvi kérdésekben meghozott döntéseinket kívánom ismertetni, hisz ezáltal s ezek ismeretében máris körvonalazódik megszülető új bányatörvényünk váza és jellege.
Az első alapvető vitapont az volt, hogy vajon megtartsuk-e az állam ásványi nyersanyagok és geotermikus energiahordozók feletti totális tulajdonjogát, azaz a tulajdonlás állami monopóliumát úgy, ahogy azt a törvényjavaslat indítványozza.
A bizottság a koalíciós képviselők 12 igen szavazatával s 6 ellenzéki nem szavazattal, tartózkodás nélkül az államitulajdon-monopólium megtartása mellett döntött.
A második jelentős elvi kérdés az volt, hogy hagyjuk-e a koncesszió intézményét annyira rátelepedni a bányatörvényre, ahogy azt az előterjesztő javasolta, vagy nyissunk-e a liberalizálás irányába.
A bizottság 12 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és 4 tartózkodással úgy döntött, hogy kevésbé koncesszióközpontúvá, azaz liberalizáltabbá kell tenni a bányatörvényt.
A bányajáradék ügye volt a harmadik jelentős súlyú elvi csomópont. A kérdés úgy merült fel, hogy a kitermelés eredményességét alapvetően befolyásoló természeti adottságok különbözőségétől függetlenül, nyersanyagfajtánként egy adott fix kulcscsal határozzuk-e meg a bányajáradék nagyságát, azaz úgy, ahogy azt az előterjesztő javasolta, vagy legalább a koncessziós szerződések esetében kitermelési helyenként és a természeti adottságok függvényében kerüljön-e külön-külön meghatározásra a bányajáradék nagysága?
A gazdasági bizottság majdnem konszenzussal, 17 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett döntött ez utóbbi, igazságosabb, flexibilisebb és a járadék fogalmának egyáltalán megfelelő megoldás mellett.
A negyedik nagyobb vitapont az volt, hogy a különféle szénhidrogén-csővezetékek létesítésének és üzemeltetésének kérdésköre a törvényjavaslat szellemének megfelelően a bányatörvény részét képezze-e.
A bizottság 11 tagja gondolta úgy, hogy ezen csővezetékek ügye a bányatörvényben kell, hogy szabályozást nyerjen, míg ezzel ellentétes véleményen ketten maradtak. Tartózkodás nem volt.
Jelentős vitákat váltott ki a Központi Földtani Hivatal további sorsának kérdése. A törvényjavaslat, miközben a KFH megszüntetéséről rendelkezne, feladatai csak egy részének továbbvitelével bízná meg a Magyar Bányászati Hivatalt. Ezt pótlandó, egyes módosító indítványok geológiai, illetve földtani szolgálat felállítására tettek javaslatot, míg mások - pontosabban még egy más módosító indítvány - alapítványi formában működő szakszolgálat létrehozását javasolták.
A Kormány láthatóan inkább ez utóbbival szimpatizált, s ugyanígy a gazdasági bizottság is, mely 9 szavazattal, 2 ellenszavazattal s 3 tartózkodással szintén az alapítványi megoldás mellett volt.
Ez a kérdés azonban - hozzá kell tegyem - még nem zárult le véglegesen, tekintettel arra, hogy újabb és újabb módosító indítványok kerültek benyújtásra, melyek mindegyike valamiképpen a geológiai szolgálat felállítását szorgalmazta.
Az utóbbi napokban tárgyalások folytak az illetékes minisztériumok tisztségviselői és szakemberei között, vagyis a Környezetvédelmi Minisztérium és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakemberei között, s ezen egyeztető tárgyalások végeredménye nagyban befolyásolhatja majd azt, hogy a gazdasági bizottság revideálja-e az előbb ismertetett álláspontját.
Ez azonban az elkövetkezendő napok eseménye lesz, így nem tudom megelőlegezni a bizottság ezen kérdéskörben hozott végleges állásfoglalását.
Csaknem egyhangúlag, egyetlen ellenszavazattal támogatta a bizottság azt a módosítási elvet, hogy a bányászok erkölcsi és anyagi elismeréséről valamiként törvényi szinten kell rendelkezni, mégha ez nem ez a törvény lesz is. Felmerült az az elképzelés, hogy a gazdasági bizottság esetleg kompetencia hiányában ne foglalkozzon a környezetvédelmi jellegű és indíttatású módosító indítványokkal.
Ezt a bizottság konszenzussal utasította el, tekintettel arra a tényre, hogy a környezetvédelem ügye egyformán fontos mindenkinek, így abban mindenki kompetensnek s egyúttal felelősnek is kell, hogy tartsa magát.
Végül utoljára, de nem utolsósorban merült fel az a kérdéskör, hogy a Kormány által pótlólagosan a bányatörvénybe beépíteni javasolt, ún. kőolaj-pót-KÜTEFA intézménye kezelhető-e egyáltalán ezen törvény keretei közt, vagy azt innen kivéve más helyre, más törvénybe, például a költségvetésbe kell-e áttelepíteni.
Bár a bizottság ezen döntést először elnapolta, később úgy döntött, hogy ez a kérdés a bányatörvényben is meg kell, hogy jelenjen, de a javasolthoz képest módosított, pontosított, egyértelműsítettebb formában.
A gazdasági bizottság ezen elvi döntéseiből kiindulva hozta meg határozatait a közel, sőt több mint 300 módosító javaslatot illetően, melyek részleteiről a frakciók szónokai, felszólalói bizonyára még szólni fognak. Köszönöm szépen. (Taps.)
