DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
DEUTSCH TAMÁS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Már megint abban a helyzetben van az ember, amikor egy ilyen törvénnyel kapcsolatban ötödik vezérszónokként kell - úgymond - hozzászólnia, akkor rögtön érzi azt, hogy milyen súlyos hiba volt elkövetni az 1990-es választáson azt, hogy csak az ötödik legjobb eredményt értük el, s nem sikerült egy kicsit előrébb kerülnünk a Parlamentben, mert így az embernek a kenyerét az előtte szólók már tulajdonképpen eleszik, illetve "elmondják". Ezért is kell megnyernünk a következő választásokat, és ezzel teljes mértékben egyetértek Wekler Ferenccel, mint ahogy másban is.
A Józsa Fábián államtitkár úr által elmondottak szerint - aki említette, hogy három nagy kérdéskörrel foglalkozik a törvényjavaslat - próbálok röviden utalni, és igazából most már csak megerősíteni bizonyos előttem elmondott állításokat.
Az első nagyon fontos kérdés, hogy a folyamatban lévő címzett és céltámogatással megvalósult beruházások 1993-ra, illetve az az utáni évekre vonatkozó támogatások összegeiről dönt, immár valószínűleg utoljára a Parlament, és ezekkel a beruházásokkal mint címzett és céltámogatásra jogosult beruházásokkal már nem kell foglalkoznia a tisztelt Háznak. Ez természetesen nagyon fontos kérdés, hisz itt összesen 719 céltámogatási támogatás mellett, illetve 33 címzett támogatás igénybevételével folyó beruházásról van szó.
Ezzel kapcsolatban pusztán csak azt az egyetlenegy apróságot szeretném elmondani, ami az utóbbi időben - és talán éppen ezért érdemel egy kis figyelmet - nem először, vagy nem egyszer fordul elő már a Kormány által benyújtott törvényjavaslatokkal kapcsolatban, amikor az indokolás, amelyik ugyan hosszú idő óta nem jelenik meg már a Magyar Közlönyben, de a parlamenti képviselőknek, a parlamenti frakcióknak a munkáját a törvényjavaslat vitájára való felkészülésben nagyon komolyan segíti, nem felel meg a törvényjavaslatnak, illetve nem fedi le az indokolás a törvényjavaslatot, hisz itt maga az indokolás azt állítja, hogy a folyamatban lévő beruházások támogatása az, amelyik kimeríti a költségvetési törvényben meghatározott 20,8 milliárd forintos keretösszeget. Ezzel szemben a valóság az, hogy a folyamatban lévő beruházások mellett - ahogy ezt Fekete Pál és mások is elmondták - az 1992-ben az 1993-as költségvetés terhére hozott döntések, az úgynevezett ígérvények kielégítésével együtt lesz ez az összeg 20,8 milliárd forint. Ez az 1-es és 2-es mellékletben szereplő címzett és céltámogatások összege 18,6 milliárd forint.
Ami a törvényjavaslat második nagyon fontos kérdéskörét és csomagját érinti, az ellenőrzést, ezzel kapcsolatban nekünk is vannak olyan technikai jellegű észrevételeink, amelyeknek módosító javaslatokban szeretnénk hangot adni, azonban alapvetően egyetértünk azzal a szemlélettel, amely a címzett és céltámogatásokkal, és címzett és céltámogatási összegek igénybevételével megvalósult beruházások esetében a pénzügyi ellenőrzést a beruházás folyamatában kívánja már megvalósítani, ahogy ez a címzett és céltámogatások rendszeréről szóló kerettörvényben is megvalósul, úgy a most támogatásban részesülő beruházások esetében ezeknek a szabályoknak bizonyos kiegészítéssel való alkalmazását mi támogatjuk.
Itt egyetlenegy mellékszál erejéig megint hadd álljak meg, méghozzá azért, mert nem egy, a FIDESZ által benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban a Kormány igen tisztelt képviselői meg szokták jegyezni, mennyire helytelen az, hogyha idegen szavakat használ az ember a különböző országgyűlési határozati javaslatokban, illetve törvényjavaslatokban. Ehhez képest a törvényjavaslat egyik szakaszában a kollaudált számla kifejezés számomra nem idézte fel azt az ősmagyar kifejezést, amelyikkel már korábban találkozhattam, sőt közgazdász doktorátussal bíró szakértőnk sem tudta egész pontosan megmondani, hogy mit jelent ez a kifejezés, úgyhogy azt hiszem, ennek a megváltoztatására mindenféleképpen szükség lesz. Ha jól emlékszem vagy jól tudtam utánanézni, ez egyeztetett, felülvizsgált, ellenőrzött számlát jelent, tehát ennek a kifejezésnek így megvan a magyar megfelelője.
A harmadik kérdéskör az új, induló beruházások, a céltámogatásokkal megvalósuló beruházások igénybenyújtása szempontjából fontos kérdés, amelyik az 1993-ban induló beruházások igénybenyújtása szempontjából kívánja rangsorolni a célokat. Befejezésképpen ezzel kapcsolatban szeretnék röviden szólni.
Úgy ítélem meg, hogy ez a rangsorolás, ha valóban elfogadjuk azt a logikát, amit a címzett és céltámogatások rendszeréről szóló törvényjavaslat fogad el, amelyik véleményünk szerint helytelen megoldást választ akkor, amikor próbálja fenntartani azt az állítást, amit az önkormányzati törvény fogalmaz meg, amelyik azt mondja, hogy amennyiben egy önkormányzat a Parlament által meghatározott céloknak és a Parlament által meghatározott pályázati feltételeknek megfelelően benyújt a Parlament által meghatározott célra egy pályázatot, és ez jogilag minden szempontból kifogástalan, akkor alanyi jogon jogosult erre a céltámogatási összegre. Tehát e között az önkormányzati törvényben meglévő állítás, illetve a között a tény között, amelyiket a költségvetési szűkösség jelent, az a mindennapi tapasztalata a Kormánynak, hogy az ilyen módon meghatározott célokat és az ilyen módon meghatározott céltámogatási pályázathoz benyújtott igényeket a költségvetési szűkösség keretei között nem tudja a Kormány megfelelő költségvetési összegnek a beállításával kielégíteni, e között oly módon kívánta a feszültséget feloldani, hogy meghagyta azt az állítást, amely alanyi jogosultságot teremt az önkormányzatoknak, ugyanakkor megteremtette azt a lehetőséget, hogy valamiféleképpen korlátozni lehessen az önkormányzatoknak az igénybejelentését és az igény jogosulttá válását oly módon, hogy lehet a célok körét szűkíteni, lehet a pályázati feltételeket nehezíteni, illetve magát az egész céltámogatási rendszert lehet felfüggeszteni, ahogy ezt a tavaly elfogadott céltámogatási kerettörvény meghatározza.
Ezt a megoldást mi annak idején a törvényjavaslat vitájában is elmondtuk, nem tartjuk megfelelőnek. Mi úgy ítéljük meg, hogy amennyiben a Kormány nem látja annak költségvetési fedezetét, hogy az alanyi jogosultság mellett a céltámogatási rendszert működtesse, akkor valószínűleg ehhez a kérdéskörhöz kéne hozzányúlni, még akkor is - tehát az alanyi jogosultság kérdéséhez -, hogyha ennek a megváltoztatása egy kétharmados törvénybe való belenyúlást jelentene, és a ma is, itt ebben a törvényjavaslatban elmondottakat is figyelembe véve valószínűleg nem lenne meg a megfelelő támogatottság ahhoz, hogy ezt az alanyi jogosultságot megszüntessük. De ily módon ez egy olyan öszvérmegoldás, amelyik semmiféleképpen nem jelent megnyugtató állapotot, mert így teljesen eljelentéktelenedik az önkormányzatoknak a céltámogatásra való alanyi jogosultsága.
Ez a mostani törvényjavaslat is jelzi azt - amire már Schiffer János képviselőtársam is utalt -, hogy teljességgel ellehetetlenülhet a költségvetés, és a költségvetés ellehetetlenülése által a Kormány, a mindenkori Kormányok az önkormányzatok előtt, illetve maguk az önkormányzatok is abszolút lehetetlen helyzetbe kerülhetnek.
Hisz mi a mostani helyzet? Ahogy ezt már hallottuk, körülbelül 48 milliárd forint erejéig nyújtanak be az önkormányzatok céltámogatási igényt. Ehhez képest az az összeg, amelyik rendelkezésre áll 1993-ban, amiről dönteni tudunk, 8 milliárd forint hozzávetőlegesen. Tehát azt lehet mondani, hogy az igények öthatod részét, több mint 80%-át nem tudja ma döntésével a Parlament kielégíteni. Az egy viszonylagos döntés csak, hogy elismerjük a jogosultságát ezeknek az önkormányzatoknak, és a kvázi céltámogatási ígérvényt, amit ők kapnak; és csak a '94-es költségvetés az, amelyik fedezetet jelent majd erre a 40 milliárd forintra.
De kérdezem én, hogy honnan tudjuk azt, hogy az 1994-es, '95-ös vagy '96-os költségvetésben lesz ezekre az igényekre fedezet? Nem arról van tehát szó, hogy ahogy a tavalyi döntést az 1993-as költségvetés terhére ki lehetett elégíteni, hisz 2,2 milliárd forintról volt szó; itt 40 milliárd forintról van szó, ellehetetlenülhet az egész rendszernek a működtetése, ellehetetlenülhetnek az önkormányzatok, és ellehetetlenülhet a Kormány, nem biztos, hogy ez a Kormány, hanem bármilyen következő Kormány. Abba a lehetetlen helyzetbe kerülhet, hogy nem tud már korábban meghozott költségvetési vonatkozású döntéseknek eleget tenni, nem tud adott esetben, céltámogatási ígérvény esetében sem megfelelő céltámogatási összegeket folyósítani az önkormányzatoknak.
Én úgy ítélem meg, hogy így ez a rendszer felelőtlen állapotba hozza a Parlamentet. Olyan döntést kell hoznia, amely döntésnek a feltételeit, a döntésnek a következményeit, a döntésnek a megfelelő körülményeit ma még nem láthatja, és az 1994-es, számunkra teljesen ismeretlen költségvetés terhére kell ma előreláthatólag - persze most dobálózhatunk a számokkal - egy 40 milliárdos döntést meghozni; természetesen tudom, hogy mind a 40 milliárdot nem 1994-ben kell folyósítani, hisz ezek a beruházások három évre ütemezhetők, s valószínűleg ez az összeg a 40 milliárd forintnál kevesebb.
(11.30)
De amikor 1993-ban az összes, a folyamatban lévő és az induló címzett és céltámogatási összeg a költségvetésben csupáncsak 28 milliárd forint, így mindenféleképpen elég furcsa, amennyiben ezt a két nagyságrendet egymáshoz hasonlítjuk.
Tehát összefoglalóan, amit a harmadik kérdéskörről, tehát az új, induló beruházások szempontjából lényeges célrangsorral kapcsolatban mondani szeretnék - nem érintve tartalmilag a célok rangsorát, hisz ezzel kapcsolatban azzal, amit Wekler Ferenc elmondott, mélyen egyetértek, és valóban nagyon nehéz egymással nehezen összemérhető célokat valamilyen rangsorba beállítani -, itt önmagában a rendszerrel van baj; azzal a rendszerrel van baj, amelyik valamiféleképpen fenn akarja tartani az alanyi jogosultság képzetét, ugyanakkor olyan döntések meghozatalára kényszeríti a Parlamentet, ami senki számára nem jó, nem jó sem a Kormány számára - sem a mostani, sem az esetleges új Kormány számára -, nem jó a Parlament számára, és egészen biztos, hogy akinek a legrosszabb, az megint az önkormányzatok.
Tehát ilyen körülmények között én azt gondolom, hogy magát a céltámogatási rendszer ilyen működtetését kellene átgondolni és valóban csak olyan pénzekkel, támogatásokkal hitegetni, úgymond, olyan támogatások reményét az önkormányzatok elé állítani, amely támogatásokhoz, mint a beruházások finanszírozására felhasználható forintokhoz, valóban hozzájuthatnak az önkormányzatok. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
