SCHIFFER JÁNOS, DR., az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SCHIFFER JÁNOS, DR., az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SCHIFFER JÁNOS, DR., az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Amikor a címzett és céltámogatási törvény, úgynevezett kerettörvény elfogadására került sor, én azt hittem, hogy többet igazából formális kérdésekkel a Parlamentnek nem kell foglalkoznia, nem kell olyan adminisztratív határidő-problémákról törvényeket hozni, amire azonban, sajnos, ismételten és ismételten sor kerül.
Azt hittem és azt hittük, hogy egy olyan biztos rendszere jön létre a cél- és címzett támogatásoknak, ahol a települések is pontosan tudják, hogy mikor, milyen biztosítékokkal jutnak hozzá azokhoz a támogatásokhoz, amellyel az önkormányzati törvényben meghatározott alapfeladataik ellátásához a feltételeket meg tudják teremteni.
Azt gondoltuk, biztosítja a törvény az előretervezés, a stabilitás lehetőségét, a költségvetésekkel együtt a költségvetésbe való beépítését.
(11.10)
Azt is reméltük, hogy egy kiegyensúlyozott rendszer jön létre olyan módon, hogy a meghatározott célok és az ehhez rendelt eszközök valamilyen formában egymással arányban jelennek meg. Ha ez így történt volna, akkor feltehetően azok az eljárási kérdések, amelyek idáig is felmerültek, meg amelyeket én is szeretnék még érinteni, nem szerepelnének olyan súllyal, mint ahogy itt most megfogalmazódott. Sajnos azonban ez az egyensúly nem jött létre, sőt a Kormány eredeti szándékától eltérően - itt a korábbi hozzászólásban már elhangzott - a szükségesnek és igényeltnek tartott keretet is politikai alkuval elkövetett egyezkedés során 4,5 milliárd forinttal csökkentette. Ugyanakkor nem nyúlt hozzá a célokhoz, hanem egy egyensúly nélküli állapotot erősített az intézkedésével.
Azt gondolom, ha olyan érzékenységet tapasztalhattunk volna a költségvetés során, mint amit itt Fekete képviselő úr is mutatott, akkor ez az aránytalanság talán kisebb lenne. Nem akarom azt mondani, hogy teljesen egyértelmű arány jött volna létre, amely minden igényt kielégíthetett volna, de azt a nagy, széles eltérést, ami ma jelentkezik, csökkenthette volna. Ha az érzékenység nagyobb lett volna a költségvetés során, akkor nem kellene most rangsort állítani. Nem kellene rangsorolnunk azt, hogy az ivóvíz tisztasága hol fontosabb: a Szigetközben vagy Baranyában, nem kellene egymással rangsorba nem állítható kérdéseket rangsorba állítani, tehát például az iskolaépületet az ivóvízzel, a kórházat a szennyvíztisztítással, a szociális otthont mondjuk a középiskolákkal vagy az életveszélyes tantermekkel. Ezek a dolgok nem állíthatók rangsorba, ezeket itt lehet rangsorolni, ezeknél a székeknél mondhatjuk azt, hogy ez fontosabb vagy az fontosabb, elvi alapon ezt meg lehet tenni, de a településeken a gyakorlatban jelentkeznek a hiányok: az a hiány ott a legégetőbb, ami azon a településen, akkor akutan jelentkezik.
A '93-as költségvetés - mint hallottuk is, meg jóvá is hagyták - 20,8 milliárd forintot hagyott jóvá a folyamatban lévő beruházásokra. Tudjuk azt, hogy ebből most itt 18,6 kerül elosztásra vagy bemutatásra, 2,2 milliárd már korábban felhasználásra került. Túl a csökkentési tendencián, amit lehetett érezni, vagy túl azokon a számszaki problémákon, amelyek kiderülnek itt az előterjesztésben, tehát a szöveges részben bemutatott beruházási számok nem egyeznek a táblázatban szereplő számokkal - igaz, hogy ez csak négy beruházást jelent, de azért mégis oda kellett volna figyelni -, túl azon a problémán, amit Wekler képviselőtársam is említett, hogy rendszeridegen megoldásokat is tartalmaz, tehát olyan feladatot próbál megoldani, amely önmagában nagyon fontos - tehát melegen támogatom a Kormánynak azon intézkedéseit, amikor kistelepülések iskoláinak a befejezéséhez próbál segítséget nyujtani -, nagyon fontos az, hogy Nógrád megyében ezek az iskolák befejeződjenek; tudjuk azt, hogy ott nemzetiségi oktatás is folyik, hogy kemény szociális problémák vannak. Tehát ezt nagyon helyesnek és fontosnak tartom, de azt hiszem, a Kormánynak megvan a lehetősége, hogy ne rendszeridegen megoldást találjon erre, hanem megtalálja azt a megoldást, amivel normálisan, a jogszabályoknak megfelelően tudja a kérdést megoldani. Például van állami tartalékkeret, ennek a terhére is meg lehet oldani. De ha globálisan akarja megoldani, akkor viszont tényleg végig kell tekinteni azt, hogy hol vannak hasonló problémák. Nekem csak egy jut eszembe: egy Szenta nevű kisközség, ami elvált Csurgótól, emiatt más módszerrel kell megvalósítani az iskoláját, és elutasítással szerepel itt a táblázatban. Ha ilyen nyitottság van az iskolaépületek kapcsán az iskolák megvalósítására, akkor azt gondolom, nem lehet azt tenni, hogy egyik oldalon megoldom a kérdést, a másik oldalon pedig, egy más településnél, elutasításra javasolja a tervezet. Tehát azt hiszem és azt gondolom, hogy akkor járunk el jól, ha az egész kérdéskört felülvizsgáljuk, tehát nem személyes információk alapján vagy csak a fizikai tapasztalatok alapján, hanem egy országos megoldást célozva kellene az iskolaépületeket, mivel nagyon fontosak, ezeken a kistelepüléseken tényleg egyedüli lehetőség a kilábalásra az, hogy ezek az intézmények működjenek, hogy ott a gyerekek iskolába járhassanak, ne kelljen buszoztatni őket. Tehát ezt a kérdést meg kell oldani, de nem kimagozva, kiszemezve egy-egy kérdést, hanem globálisan.
Ezeket a kérdéseket én, úgymond, kisebb problémának, megoldható problémának tartom, a nagyobb gondot ott érzem, hogy továbbra sincs összhang a célok és a rendelkezésre álló keret között. A rendelkezésre álló keretet - bár itt az államtitkár úr azt mondta, hogy a '94-es költségvetésben ez megoldódik - olyan nagy eltérésnek tartom, hogy nem látom a realitását, és ezért óvnék attól, hogy ezt így, egyértelműen kijelentsük. Nincs összhang, pedig itt elhangzott a kerettörvény elfogadása során, hogy a kerettörvény kapcsán kell végigharcolni azt, hogy melyek azok az alapfeladatok, amelyeknek mindenféleképpen benne kell lenniük a törvényben, és amikor ez elfogadásra kerül, akkor megvan a lehetőség arra, hogy ehhez költségvetési támogatást rendeljünk. Nem azt mondom, hogy lehetőség van arra, hogy minden igényt abban az évben kielégítsünk, de legalább megközelítve jelenjen ez meg.
Hogy nézünk ki most? 7-8 milliárd forintról van szó azzal kapcsolatban, hogy '93-ban mi indulhat, de információim szerint körülbelül 40 milliárd az az igény, amelyet a települések erre az évre, tehát '93-ban induló beruházásra fognak benyújtani vagy nyújtottak be. Ezzel ellentétben más számokkal dolgozom: nem háromszoros eltérésnek, hanem minimum ötszörös eltérésnek tartom, bár ez '94-re még nagyobb lesz az időközben beálló változásokkal. Mi lesz ennek az eredménye '94-ben? Elfogadja most az Országgyűlés ezt a 2-es számú táblázatot, ahol már kötelezettséget vállal '94-es beruházások biztosítására. El fogja fogadni a Kormány a 7 milliárd fölosztását, és a 7 milliárd kapcsán ugyancsak '94-ben lesznek folyamatos beruházások, amelyeknek a törvény erejénél fogva biztosítani kell a támogatások megadását. Ugyanakkor itt van, ugyancsak a törvény alapján, ha a 40 milliárddal számolok és a 7-8 milliárdot levonom, akkor marad 32 milliárd; ha a törvény szövegéhez és betűjéhez ragaszkodunk, ezt a keretet is meg kell adni a '94-es költségvetésben. Ez minimum 50 milliárd forint. Fekete képviselő úr kiszámolta azt, hogy ez 2%-os növekedés volt '92-ről '93-ra, ami nem 2%-os volt, mert csak az áfa 25%-os volt, de nominálisan tényleg 2%. Nem hiszem, hogy egy dupla, tehát egy 100%-os emelkedésre lehetne számítani '94-re, és akkor még a '94-ben induló beruházásokhoz egy fillért sem irányzott elő a Parlament. Tehát ennek az eredménye az, hogy görgetni fogja a problémát a Parlament, a Kormány maga előtt, tehát nem lesz 50 milliárd, ezt már most merem állítani, de hozzunk olyan határozatot, ezt szívesen támogatom, hogy a Kormány a '94-es költségvetésben állítson be annyi igényt, amennyi itt körülbelül elhangzott és kiszámítható. De ha nem, akkor görgetni fogja a problémát maga előtt, növekednek az infrastrukturális költségek, és alá kell húzni, hogy ezek nem luxusberuházások, nem valami pluszberuházások, hanem az alapvető működés feltételeit biztosító beruházások, tehát növekedni fog az elmaradás azokon a településeken, ahol ezek nem valósulnak meg, a költségek is növekedni fognak, mert növekszik az építési költség évről évre, ezért egy sor település olyan helyzetbe kerül, hogy most még úgy látja, hogy reálisan meg tudja valósítani a beruházásokat, de egy-két év múlva nem lesz meg az a szükséges keret, amivel ezeket meg tudja tenni.
Tehát azt javaslom zárszóként - amennyiben a kormánypártok támogatnak, szívesen támogatnám -, hogy fogalmazzuk meg azt, hogy a '94-es költségvetésben egy ilyen nagyságrendű keret álljon rendelkezésre a címzett és céltámogatásoknak, mert akkor a települések tényleg tudnak számítani arra, hogy hogyan indítsák a beruházásokat, hogy ebben az évben esetleg saját keretből már elindítsák. Ha ez a biztosíték nincs meg, akkor úgy, ahogy többször sor került rá, ezt-azt javasol a Kormány módosítani, a település ott fog állni egy megkezdett beruházással, nem fogja tudni, hogy mit csináljon; kap megint egy ígérvényt, de mint tudjuk, ígérvénnyel nem biztos, hogy lehet építkezni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
