KIS ZOLTÁN, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
KIS ZOLTÁN, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
KIS ZOLTÁN, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Meg tetszett kérdezni: kíván-e a Kormány véleményt nyilvánítani? Úgy tűnik, ilyen késői órán nem kíván, nem is képviselteti a szaktárca magát, sőt az Igazságügyi Minisztérium se. Lassan már ez megszokottá válik, ami igen sajnálatos. Úgy látszik, az FM élén bekövetkezett változás - személyi változás - e tekintetben még nem jelentkezik a gyakorlatban. Sajnálom.
Társaim megkértek, hogy kicsit hosszabb ismertetőt tartsak a mezőgazdasági bizottság véleményéről: ugyanis pró és kontra nagyon sok olyan érv hangzott el, amelyet itt a Házban azért ennek a gyér számú közönségnek a tudtára kívánunk hozni.
Abban, hogy ezt a kérdést kezelni kell, a bizottság valamennyi tagja egyetértett. Mindenki látja, hogy azt a törvényi előírást, amelyet a kárpótlási törvény rendez, miszerint a kárpótlási jeggyel a kárpótlást a termelőszövetkezetek földjeinek terhére végrehajtandók részére egy biztosítékot kell megteremteni, hogy a feldolgozóiparban, az értékesítésben részesüljenek a tulajdonból, valamennyien osztjuk. Ez azonban a gyakorlatban ez idáig nem nagyon működött.
Túl vagyunk az olajipar privatizációján, túl vagyunk a cukorgyárak privatizációján, lassan a gabonaipar és a tejipar is befejeződik, kárpótlási jegyek nincsenek, a földtulajdonok ki vannak jelölve kárpótlásra, kárpótlási jegyek nem jelentek meg a piacon, épp ennek a vontatott és elhúzódó folyamatnak részesei vagyunk akkor, amikor tárgyaljuk éppen a határidő-módosításokat, most vettük napirendre, hogy az 1993. március 31-i határidő nem tartható, december 31-ig kell ezt kitolni. Nyilván a kárpótlási jegyek azoknál, akiknek terhére, földtulajdonuk terhére a kárpótlás folyik, majd csak valamikor a jövő év végén, vagy esetleg, ne adj 'isten, '95-ben kerülnek a kezükbe, és így ők a mezőgazdasági privatizációból nem nagy reménnyel részesedhetnek, legfeljebb DIMAG vagy DIGÉP, vagy dunaújvárosi részvényeket vásárolhatnak, ami nem fogja azt a célt szolgálni, hogy a termelés és a feldolgozás a kereskedelemmel együtt legalább egy tulajdonosi kézben összpontosuljon, és meg tudjuk azt a tendenciát akadályozni, amely már így is minden fórumon kérdésként felvetődik, hogy kerül a 6,50-es búzából a 60 forintos kenyér megsütésre. Ennek kézenfekvő megoldását célozná meg az a javaslat, amelyet Glattfelder képviselőtársunk előterjesztett.
Ebben a bizottság teljesen egységes volt, vita abban bontakozott ki, hogy milyen módszerrel és hogyan kezeljük.
Fölvetődött az, hogy túl bonyolult az eljárás. Fölvetődött, hogy talán a kárpótlási törvény végrehajtási rendeletének módosításával lehetne ezen orvoslást nyerni, illetve az is, hogy az igazgatótanács az ÁVÜ-nél hozott egy olyan döntést, mely szerint az ilyen jellegű elkülönített földalapokat 500 forint/aranykorona értékben el kell fogadni olyan garanciaalapként, amely a mezőgazdasági termelőket a privatizációs folyamatban mint garanciajellegű ígérvényt elfogadja.
Igen, de ez nem törvény, ez nem jogszabály, ez egy olyan kormányszintű határozat, amelyik végül is bármikor visszavonható, és senkit nem kötelez.
Fölvetődött az is, amelyre Glattfelder Béla utalt: mi lenne, hogyha nemcsak a szövetkezetekre, hanem kiterjesztenénk minden olyan jogosultra, aki ugyan még kárpótlási jeggyel nem rendelkezik, de a közeljövőben fog, és ezt az ígérvényt az ő rendszerükbe is be lehetne vezetni?
A képviselő úr - Glattfelder képviselő úr - most utalt előterjesztésében ennek garanciális akadályaira. Ugyanis nem áll egy olyan vagyon ezek mögött az emberek mögött, amely megfelelő garanciát nyújtana az esetleges kárpótlási jegy elmaradásának következtében egy készpénzfizetési kötelezettségre, amely itt a szövetkezeteknél a földtulajdon tekintetében adott.
Nagyon érdekes volt ez a vita. Ebben gyakorlatilag mindenki jó szándékkal és segítőkészséggel vett részt, ami - nagy örömmel kell hogy megállapítsam - mindnyájunkat jó érzéssel tölt el, és egyike vagyunk azon kevés bizottságoknak, amelyekben szakmai alapon történik a vita, és nem pártpolitikai célokat hegyezünk ki.
A törvényjavaslat elfogadására bizottságunk egy egyszerűsített formát látna többségi szavazással kívánatosnak, és indítványozta az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy erre nézve terjesszen elő egy olyan technikai megoldást, amely ezt a folyamatot gyors és hathatós keretek közé tudja szorítani, bár erre nézve az előterjesztő minden olyan kritikát megpróbált észérvekkel védeni, amely a jelenlegi formában történő elfogadást eredményezhette volna.
Nem tudta a bizottságot erről a technikai kérdésről meggyőzni, és szomorúan kell jelentenem, mert én a kisebbségi véleményt képviseltem, és összegezve megállapíthatóan talán a pragmatikusabb oldalt is, de ebben nem én vagyok hivatott dönteni: ha technikai akadályai nem lettek volna, akkor szerzőtársként jelentem volna meg e törvény-előterjesztésnél Glattfelder Bélának. De a bizottság ezt az álláspontot így, ilyen formában nem osztotta, és többségi határozattal úgy döntött, hogy ebben a formában a törvény-előterjesztést általános vitára nem tartja alkalmasnak. De hangsúlyozom, nem zárkózik el ennek tárgyalásától, sőt, ha az Igazságügyi Minisztérium idevonatkozó utalásait és indítványait megkapjuk, akkor elképzelhető, hogy bizottsági módosító indítványok, vagy személyi képviselői módosító indítványok keretében, de csatlakozni fogunk ehhez az előterjesztéshez. Ugyanis az a kérdés, amelyet megoldani kíván, és amelyet, úgy gondolom, hogy szerencsés és jó keretek között kezel, valamennyiünk és a magyar mezőgazdaság érdeke is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
