KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ)
KÓSA LAJOS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan intézményről szóló törvényjavaslatot tárgyal most a Parlament, ami már nagyon régen különböző kormányzati tervezetekben szerepelt. Nevezetesen, hogy egy olyan hitelgarancia-intézményrendszert kell létrehozni - egyébként egy ideje ez valamelyes formában működik is -, amely két lényeges elemből áll. Az egyik egy olyan részvénytársaság, amelyik a hitelkérelmezőnek, tehát különböző szintű vállalkozóknak a hitelfelvétel egy részéig készfizető kezességet vállal, másrészt egy olyan, államilag létrehozott alap, intézménynek a felállítása, amely e részvénytársaság készfizető kezességvállalásában 70% erejéig vagy egy X% erejéig viszontkezességet vállal.
E kettős biztosítási rendszer mellett a különböző vállalkozóknak - és itt elsősorban a kisvállalkozói körről van szó - a hitelfelvételi lehetőségeit megkönnyíti egy ilyen garanciaintézmény létrehozása.
Azért gondoltam azt, hogy ezzel kellene kezdeni az erről a törvényjavaslatról szóló beszédet, mert ez egy olyan rendszer, amely teljesen piackonform, és a nyugati gazdaságokban jó ideje működik már különböző variációkban.
Azért tartom szükségesnek, hogy hangsúlyozzam azt, hogy ez egy olyan rendszer, ami piackonform és vállalkozásbarát, és ezen keresztül, hogy vállalkozásbarát, a gazdaság élénkülését a vállalkozók hitelfelvételén keresztül tudja segíteni, mert nagyon gyakran felvetődnek azok az igények, amelyek arról szólnak, hogy valamilyen módon segíteni kellene a hitelhez jutást, valamilyen módon kellene a gazdaságot élénkíteni, a kisvállalkozásokat támogatni, de nemcsak azokat, igaza van Suchman Tamásnak, hogy nemcsak ezt a kört kellene támogatni, vannak ennél kisebb és nagyobb hitelfelvevők is, azonban ezeknél a felvetéseknél valahogy úgy érzem, hogy az utóbbi időben a piackonform eszközök vagy a piackonformitás háttérbe szorulnak.
Most rendkívül figyelemre méltónak tartom azt, hogy a Kormány egy olyan intézményrendszert vezet be a vállalkozástámogatásra, ezen keresztül az élénkítésre, amely piackonform, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Miért fontos ez?
Azért fontos, mert nagyon sokfajtaképpen lehet olyan gazdaságpolitikát megpróbálni csinálni, ami a vállalkozások élénkítése irányába hat, de egyáltalán nem garantált az, hogyha nem megfelelően választjuk meg az eszközrendszert, akkor ez a piacot adott esetben nem éppen lerombolja, tehát ellentétes hatást ér el, mint ami az eredeti szándéka, nevezetesen, hogy piacgazdasági talajon, piacgazdasági háttérrel egy gazdaságélénkítést, egy vállalkozásbarát gazdaságpolitikai intézményt állítson fel.
Ezért nekem rendkívül örömömre szolgál ez a törvényjavaslat, megvallom őszintén, mert ez egy olyan próbálkozás a Kormány részéről, amely az előbbi követelményeket maximálisan kielégíti, és azt hiszem, hogy ezt jó szívvel lehet támogatni minden részről - akár kormánypárti, akár ellenzéki -, feltéve, hogyha valaki azon az alapon áll, hogy a vállalkozásokat támogatni kell, a gazdaságot élénkíteni kell, és muszáj valamilyen módon segíteni a vállalkozók hitelhez jutását.
Tehát összességében azt lehet elmondani, hogy ez egy nagyon fontos intézmény, és helyénvaló intézményrendszer. Ha minél több ilyet terjesztene be a Kormány, akkor bizonyára kevesebb gazdaságpolitikai csatározásra kerülne sor, és akkor nem kellene azt mondani néha, hogy egyetértünk ugyan a célokkal, de hát olyan eszközöket nem lehet bevetni a gazdaság élénkítésébe, amelyek egyébként nem piackonformok, és ezért rombolják a piacgazdasági intézményrendszert.
Elhangzott már az előző beszédekben, hogy ez a garanciaalap - sajnos - elég forráshiányosnak tűnik, hogyha azt nézzük, hogy a kisvállalkozások általában milyen hiteligénnyel lépnek fel, illetőleg hogy egyáltalán - amiről Suchman képviselőtársam is beszélt - a hiteligények milyen szerkezetűek, és ahhoz képest milyen mozgás indulhat be a gazdaságban.
Igaz, hogy az alap rendelkezésére álló összeg jóval több, mint ami nominálisan látszik, hiszen ez egy viszontgarancia-intézményrendszer, és az is csak a 70%-áig vállal a részvénytársaság számára viszontgaranciát, azonban valóban aggályos az, hogy az alap bevételi forrásai nem tekinthetők stabil bevételi forrásnak abban az értelemben, hogy évente lehet kalkulálni, hogy a különböző mutatók állása esetén mennyi lesz az alap bevétele. Azonban a bevételi struktúránál azt hozzá kell tennem, hogy mindjárt a 3. § (1) szakasz a) pontjában ugye arról van szó, hogy a privatizációs bevételből az Országgyűlés által meghatározott öszszeg képezi ezen alapnak a forrásait. Most én szeretném azt hangsúlyozni, hogy bár mi mindig elmondtuk, hogy a privatizációs bevételekkel nagyon csínján kell bánni, és a privatizációs bevételek elköltése önmagában, csak úgy, garanciák nélkül gazdaságélénkítésre, ez rejt bizonyos veszélyeket, azonban úgy gondolom, hogy ez az intézményrendszer elég biztosítékot jelent arra, hogy ki lehet a privatizációs bevételből ilyen célra hasítani nem is kis összeget, attól függően, hogy az igények hogyan alakulnak.
Tehát azt gondolom, hogy bár valóban forráshiányos az alap, azt el lehet mondani, hogy a költségvetés is forráshiányos, úgyhogy itt egy ilyen feszített költségvetés mellett nehéz előbányászni újabb és újabb pénzeket bármely nemes gazdaságpolitikai célra, azonban privatizációs bevételből valóban lehet ilyen alapokat támogatni. Ezért, bár általában mi ellenezni szoktuk azt, hogy a privatizációs bevételből olyan kiadásokat teljesítsenek, amelyek - mondjuk - különböző alapok fedezetéül szolgálnak, ebben az esetben eltér a véleményünk, ebben az esetben a privatizációs bevétel szerepeltetése helyénvaló.
Én remélem, hogy a későbbiek folyamán még lehet az alapnak olyan forrását megtalálni, amely kicsit stabilabbá teszi talán ennek az alapnak a működését, és nem függ olyan konjunkturális hatásoktól, mint például a privatizációs bevételek alakulása, ami ugye a privatizációs kínálatnak a függvénye részben, ezért nehéz hosszú távon előre kalkulálni vele.
Végezetül: egyetértünk a módosító indítványok többségével, sőt olyan módosító indítvánnyal is, ami igazából felesleges a törvényben, de szükségesnek tartjuk, hogy nyilvánvalóvá és egyértelművé tegye a törvénynek a rendelkezéseit. Ilyen például a kisvállalkozói garanciaalapban az MRP külön szerepeltetése, mert ez a törvény egyébkénti szövegéből is nyilvánvaló. Vagyis itt nem arról van szó, hogy az ellenzék a Kormány álláspontjával ellentétben betesz egy módosító indítványt Török képviselőtársam nevében, hanem szerettük volna a Kormány szándékát explicite kifejteni a törvényben, ezért vannak ilyen módosítások.
Egyébként a gazdasági bizottság ülésén mindenki támogatta ezt az alapot, és én az elfogadását éppen ezért javasolni fogom.
Egyetlenegy probléma van, amire talán érdemes még utalnom, nevezetesen a törvény hatálybalépésének az ideje, ami körül vita alakult ki. Az egyik álláspont a január 1-jei, tehát visszamenőleges hatálybaléptetés, a másik pedig a kihirdetése napján történő hatálybaléptetés. De bevallom őszintén, bár én a január 1-jét személy szerint szívesebben támogatnám, a FIDESZ-frakció számára mind a kettő elfogadható.
Tehát még egyszer: nagyon örülünk ennek a törvényjavaslatnak. Ez egy jó, piacbarát eszközökkel fellépő, helyes gazdaságpolitikai célokat támogatni szándékozó törvényjavaslata a Kormánynak. Minél több ilyet szeretnénk látni, és akkor kevesebbet kellene vitatkoznunk. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps.)
