SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottakhoz más oldalról néhány gondolatot szabad legyen mondani.
Az első: e törvényjavaslat tárgyalása kapcsán végül is nem elemeztük azt a kört, akiknek valójában s a valóságban szükségük van a garancia intézményére.
Gyakorló banki dolgozóként elmondhatom, hogy azok a vállalkozók, akik ezt igénylik, és akiknek erre szükségük van, mert a hitelnyújtáshoz saját fedezettel nem rendelkeznek, azok nem abból a körből kerülnek ki, akiknek 300 főig van foglalkoztatottjuk, vagy 100 millió forintról kellene garancia. Egészen más kérdésekről van szó.
Az érintettek több mint 70%-a, akik ma nem jutnak megnyugtató hitelekhez, néhány százezer forintos, maximum egy-két millió forintos fejlesztési vagy forgóeszköz hiteligényével járkálja be a magyarországi bankokat.
Az alaphelyzet az az, hogy a kisvállalkozóknak ez a köre három csoportra osztható.
Az első csoport, aki saját pénzeszközből jutott el mostanáig, és most fejleszteni szeretne.
A második csoport az eladósodott kisvállalkozók köre, akik minden újabb hitelfelvétellel előre menekülnek.
A harmadik kör pedig a teljesen kezdő vállalkozóknak a köre.
A statisztikai adatokból tudjuk, hogy tízezres nagyságrendben emelkedik a kisvállalkozói kör, és tízezrek vannak, akik az állandó munkahelyük megszűnése után, saját szakmájuk tapasztalatából szerzett szaktudással s nagyon kevés rendelkezésre álló anyagi eszközzel vállalkozásba kezdene.
Én attól tartok, hogy egyrészt ez a garanciaalap nem végtelen - ez nyilvánvaló -, a másik, hogy a dolgok rendje szerint, akik nagyobb nagyságrendben kérnek, azok, ha kevesen is lesznek, elfogyasztják ezt a garanciaalapot, amelynek a feltöltésére kevés biztonságot látok.
A gyakorlatból el tudom mondani, hogy akár a starthitel, akár a most - reméljük induló - új japán starthitel igénylőinek a körében néhány tucat vállalkozó elvitte az előző hitelt, el fogja vinni ezt a néhány milliárdosat is, és el fogja vinni a garanciaalapnak a korlátaiig rendelkezésre álló összeget is.
Én úgy gondolom, hogy szükség van erre a törvényre. De arra volna még inkább szükség, hogy valójában a kisvállalkozói kör - amely rendkívül fontos szolgáltatási feladatokat látna el a településeken a szolgáltató szektorok tönkremenetele után, amely rendkívül fontos más, egyéb ipari tevékenységet kellene hogy ellásson, és nagyon fontos az is, hogy a munkahelyek megszűnése és különösképpen a kistelepüléseken a termelőszövetkezet megszűnése után részint magának, részint egy-két alkalmazottnak munkahelyet biztosítson -, az egy ezen belül elkülönített garanciaalaphoz jusson.
Németh Béla képviselőtársam felvetette, hogy a garanciaalapon belül nem garantált az eljárási rend, tehát nem ismeretes az, hogy milyen nagyságrendet lehetne elkülöníteni a valódi kisvállalkozók részére.
A másik gondolat a privatizáció gyorsítása. Ha minden információ igaz, akkor a privatizáció gyorsítására megállapodás született a tekintetben, hogy valamennyi privatizációhoz az E-hitelt igénybe lehet venni. De szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy az eddig eltelt időszakban, akik decentralizált vagyontárgyakhoz jutottak, és azt működtetik, rövid lejáratú hitelekből vásárolták meg, és rövid lejáratú hitelekkel pótolták saját nem létező tőkéjüket, nyilván közülük kerülnek ki a legtöbben, akik a félév, egy év vagy másfél év elteltével rendkívül veszélyes anyagi helyzetbe jutottak, hogy az alaphoz forduljanak.
Ez egy akkora nagyságrend, amely elviszi a nagyobb vállalkozókon túl a garanciaalap másik és túlnyomó részét.
Azzal szeretném befejezni, hogy kérni szeretnék. A törvényalkotás, azaz hogy a gyakorlat folyamán - módosító javaslattal is fogok élni - el kellene különíteni igénybevételi nagyságrendenként, és le kellene biztosítani bizonyos összegeket, hogy az általam felsorolt kategóriák egyértelműen juttassanak hozzá - nyilván a megfelelő feltételek teljesítése esetén. Ehhez még egy kiegészítő gondolatot szeretnék elmondani, hogy a hitelbírálat során soha sem az lesz az első és a legbiztosabban odaítélt hitel, aminek csak a garanciaalap áll rendelkezésére, és 30 vagy 50%-ban sem rendelkezik saját fedezettel. Ezért is fontos ez az elkülönítés.
A másik, hogy az eddigi privatizációkkal megszerzett értékek, vagyontárgyak, kisüzemek, boltok, egyebek működtetése során felmerülő hiteligény nagyságrendje - ha csak a múlt évi privatizációra tekintek is vissza - több milliárdos, lassan lejáró éves hitelekkel rendelkeznek.
Erre vonatkozóan szeretném a módosító indítványomat benyújtani, és erre vonatkozóan szeretném a tisztelt Házat megkérni arra, hogy támogassa ezeket, és próbáljuk ennek megfelelően alakítani a törvénytervezetet. Köszönöm. (Taps.)
(18.30)
