MÓZS JÓZSEF (KDNP)
MÓZS JÓZSEF (KDNP)
MÓZS JÓZSEF (KDNP) Tekintettel a késői órára és az elhangzott sok-sok okos megjegyzésre, nekem kevesebbet kell már beszélnem.
Egyet lehet érteni azzal, hogy valóban, az első komolyabb erőfeszítés a felsőoktatás helyzetének rendezése felé az illető alap létrehozása. Azt lehet mondani: a felsőoktatásra is igaz az, mint sok egyéb magyarországi struktúrára, hogy a pénztelenség mellett a belső struktúra változatlansága igen komoly akadálya annak, hogy értelmes változások viszonylag rövid időn belül bekövetkeznek. Itt nem valami nagy dologra kell gondolni.
Aki tanított és belekóstolt ebbe a szférába, annak olyan tapasztalatai vannak, nyilván, amiket egy ebben a világban nem bennfentessel megértetni nagyon nehéz. Lehet mondani okos általánosságokat, de mindez a dolgokon nem változtat.
Azt kell látni, hogy a felsőoktatásban is igen mély megszokások vannak, igen mély, olyan fajta informális kapcsolatok és függések, amit a résztvevők esetleg észre sem vesznek, de egyszerűen hiányzik a külső cselekménytér összes azon változása, ami kikényszerítene valamilyen kevésbé konzervatív, valami áttekinthetőbb, nyitottabb és - urambocsá! - értelmesebb strukturális változást ebben a szférában is.
Az alap működésével kapcsolatban nyilván sok szó esett prioritásokról. Alapvetően mi sem mondhatunk itt mást, mint az elhangzottak: nyilván fontos prioritás kell legyen az oktatás-kutatás kapcsolatának a közelebb hozása, a bővülő hallgatói létszám kiszolgálása szintén - lévén, hogy ezzel, azt hiszem, mindenki egyetértett: jelen korunkban ezt a fajta nyitást meg kell tenni, a lehetőségek függvényében.
Szembe kell viszont nézni azzal is, hogy irdatlanul elavult a felsőoktatásban az eszközállomány - legalábbis az általam jól ismert területeken mindenképp. Azt hiszem, hogy az elmúlt években nem sok pénz jutott az épületek felújítására sem. Azt lehet tehát mondani, hogy ha úgy tetszik, ez egy kevésbé látványos célkitűzés, de amikor az igazgatónak gondot okoz, hogy a villanyszámlát és a telefonszámlát miből fizesse ki, akkor azt hiszem, azt is meg kell említeni, hogy ha lehullik két cserép, azt ki teszi vissza és ki finanszírozza.
Azt hiszem, mindenki egyetértett azzal a távolabbi céllal: érdekünk, hogy hosszú távon egyfajta olyan átrendeződés menjen végbe a felsőoktatási struktúrában, amely campusszerű, nyugaton bevált szerkezetet honosít meg. Az is látható, hogy mindehhez hosszú idő kell, és egyfajta evolutív folyamat lehet akkor, ha az alapvető feltételeket sikerül biztosítani.
A bizottság összetételébe nem kívánunk belemenni, lévén, hogy a kollégák előadásából sokfajta szempont került felszínre. Számomra nem is az összetétel ilyen-olyan árnyalatai lennének elsősorban fontosak, ugyanis ami mérhető lesz majd, az az, hogy ez a bizottság hogy fog működni, és hogy a felsőoktatásban is meglévő érdekcsoportok belső harcai mennyire tükröződnek vissza - urambocsá! - a bizottság működésében.
(19.40)
Én elég pesszimista vagyok, szerintem vissza fognak tükröződni, az a kérdés, hogy mennyire, és itt a nyilvánosságnak lesz igen fontos szerepe, hogy menet közben a működését a bizottság majd finomítani tudja, ami esetleg az összetételére is kihat majd.
Tehát összefoglalva: én úgy látom, hogy ez az alap egy hosszú folyamatnak az első fontos állomása lehet, amely bizonyos kaotikus, evolutív folyamatokon keresztül oda vezethet, hogy a felsőoktatási struktúra is megváltozik, ha úgy tetszik modernebbé, áttekinthetőbbé válik, bocsánat, még megengedem magamnak azt is: demokratikusabbá, és a generációváltással együtt, ami szerintem itt is óhatatlan, talán oda vezet - ha szerencsénk van, és nem követünk el nagy hibát, és majd az utódaink sem -, hogy a felsőoktatás olyan lesz, amilyenről most itt beszélni véltünk. Támogatjuk a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
