RAB KÁROLY, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
RAB KÁROLY, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
RAB KÁROLY, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Felzárkózás az európai felsőoktatási alapban van egy rossz és egy jó dolog. A rossz dolog az, hogy valójábn az a pénz, amely a felsőoktatás-fejlesztésre szükséges lenne, illetve amelyet egy újszerű formában kéne felhasználni, ez a pénz rendkívül kevés, hiszen itt 1 milliárd forintról van szó a költségvetésben. Tekintve a felsőoktatásra költött több mint 40 millárd forintot, ez rendkívül kevés.
A jó benne az, hogy - mint Mészáros Péter is említette - ennek a Parlamentnek ez az első üzenete a felsőoktatás és tudomány felé. Pozitív ebben az alapban az is, hogy megjelenik egy új dolog törvényszinten, a közszolgálati szférának a pályázati rendszerben való finanszírozása, ami egy nagyon fontos és nagyon előremutató dolog.
Ez a kérdés a világon mindenhol egy nagyon fontos feladat és probléma, ahol mindenki, a normális társadalmak szeretnék tudni, hogy az adófizetők pénzével mi történik, és azt kontrollálni szeretné. Az adófizető mindenhol a pénzéért értéket, szolgáltatást vár el, még az olyan szférában is, mint a felsőoktatás és a tudomány.
Magyarorságon ez a kérdés azért élesebb jelenleg, hiszen egy gazdasági recesszió idején kevés a pénz, ugyanakkor számos olyan területen kéne beruházni - hiszen az oktatásra költött pénz beruházás -, tehát olyan területen kéne beruházni, ahol későbbi a megtérülés.
(19.00)
Tehát itt egyszerre jelentkezik egy pénzköltés-visszatartás, egy pénzszűkítő folyamat, ugyanakkor más oldalról a jövő, a versenyképesség, a gazdasági fejlődés érdekében pedig egy költségnövelő, kiadásnövelő tényező, amely a felsőoktatás és a tudomány fejlesztését kívánná.
Valójában néhány dolgot, nagyon fontos dolgot lehet megfogalmazni ezzel a törvénnyel kapcsolatban mint elvárásokat. Ezek: a nyilvánosság, az eredményorientáltság, a prioritások pontos meghatározása, és - ahogy a nevében is szerepel - a nemzetközi normáknak való megfelelés.
A nyilvánosságot három szinten gondoljuk: a társadalmi nyilvánosság, hogy legyen egyértelmű mindenki számára, hogy mire használják fel a közpénzeket; a szakmai nyilvánosság, hogy a szakma pontosan tudja, mire, hogyan használnak föl pénzeket, és egyáltalán hogyan férhet hozzá a pénzekhez; és természetesen a kormányzati felelősségbe beletartozik, hogy a Kormány is kontrollálhassa ezeket a folyamatokat.
Az eredményorientáltság azt jelentené, hogy az eddigi egyenlősdivel szemben azok kapjanak pénzeket, akik azt jobban felhasználják, akik eredményesebbek, illetve akiknek olyan terveik, olyan koncepcióik vannak, amelyek a jövő szempontjából a legmegfelelőbbek.
A nemzetközi normákról nem kell beszélni, az elég egyértelmű, már annál is inkább, minthogy az IMF úgy folyósítja a pénzeket, hogy azért nagyon határozott dolgokat vár el tőlünk. Valójában ezek nem jelentenek kényszereket, hiszen magunknak is hasonló célokat kellett volna megfogalmaznunk.
A kiemelt célok már egy nehezebb kérdés, hiszen ma a felsőoktatás olyan helyzetben van, hogy nincs egy olyan porcikája sem, amit ne kéne fejleszteni, ennélfogva is rendkívül kevés a pénz.
Melyek lennének ezek a legfontosabb területek, amelyek prioritást élveznek? Az első a hallgatói létszám, amiben közismerten nagyon rosszul állunk, Európában az utolsók között. Tehát ebben jelentős fejlődést kell elérni, és az elmúlt 1-2 évben ebben tényleg pozitív változások történtek.
Az intézményhálózat bővítése a második nagyon fontos ilyen terület. Főként abban az értelemben, hogy regionális, szellemi hálózatot kell létrehozni, szellemi végvárakat, mert ha nem tudjuk fejleszteni az ország úgynevezett vidéki régióit, akkor valójábn az oktatás fejlesztése nem fog komolyan eredményt elérni.
A hatékonyság, ami egy borzalmas általános kérdés, valójában, miközben kevés a pénz, és nem rendelkezünk elég szellemi forrással bizonyos értelemben, ezeken a területeken pazarlás folyik, pénzzel történő pazarlás, és a szellemi tőkével is pazarlás folyik. Tehát fontos ezen a területen is változtatni, például a túl korai szakosodást megszüntetni, a túlszakosodást megszüntetni, ami egyébként előidézője a nagyon rossz oktató-hallgató aránynak is.
Említették már az idegen nyelvű képzést, amiben nemcsak az a fontos, hogy minél több magyar hallgató tanuljon nyelvet, hanem a magyar hallgatóknak Magyarországon nyíljon lehetőség idegen nyelvű előadások hallgatására, illetve minél több oktató és hallgató vehessen részt külföldi képzésben.
A tananyagfejlesztésben szinte filozófiai jellegű kérdés a könyvtárfejlesztés, hiszen a jelenlegi rendkívül rossz ellátottságú könyvtárak kényszerítik ki a jegyzetellátottság olyan szintjét, ami jelenleg van, ami lezárja a tudást, nem nevel nyitottságra. A könyvtárak fejlesztése valójában a nyitottságot jelentheti, a világ jobb megismerését, csökkenthetők lesznek az óraszámok, ez önmagában visszahathat az oktatóigényre, visszahat az alacsonyabb óraszámok elérhetőségére, tehát ez valójában ma Magyarországon az oktatáson belül filozófiai kérdés, hogy a tananyag, a tankönyvek, a könyvtárak fejlesztésében komoly eredményt érjünk el.
És végül említem nagyon fontos célként azt, amit rengetegszer emlegetünk, a kutatás és oktatás közelítését, amiről nagyon sokszor van szó, de nagyon-nagyon kevés az eredmény ezeken a területeken.
Konkrétan én is egyetlenegy részét szeretném csak kiemelni a törvénynek, az említett bizottsági öszszetételt, amiben felolvasnám az indoklásban szereplő mondatot: a bizottság összeállítása a felsőoktatás fejlesztésében érdekeltek és ezért felelősséget vállalók széles körét igyekszik a döntésekbe bevonni.
Szeretnék egyetlen adatot említeni: az előterjesztésben a bizottság 17 tagjából 14-et a Kormány nevezne ki, és 3-at csak a felsőoktatás, illetve a tudomány. Egészen egyértelmű, hogy nem értelmezhető úgy a dolog, hogy ma Magyarországon a felsőoktatásban érdekelt és felelősséget vállaló csak a Kormány részéről lenne.
Nagyon örülök tényleg, a bizottságban egy nagyon konstruktív munka folyt. Szeretném kérni a miniszter urat, szíveskedjen elfogadni azt a javaslatot, amely a bizottság teljes egyetértésével született a bizottsági összetételről, amelyben biztosítva van a Kormány kontroll-lehetősége és a beavatkozása, hiszen az elnök a közoktatási miniszter, az ügyvezető elnököt a miniszter nevezi ki, és még 3 szakértőt. Tehát a 15 tagból 5 a Kormány részéről van, 5 a felsőoktatás részéről, 3 külföldi szakértő és 2-t az ÉT munkavállalói oldala küldene mint szponzorokat, illetve jövőbeni felhasználókat.
Nagyon röviden szeretném azt mondani, hogy sokkal keményebb ez a helyzet, ha nagyobb mértében van a bizottságban a felsőoktatás, hiszen ez a kérdés, hogyan lehet könnyebben lobbyzni, szerintem sokkal könnyebb lobbyzni a minisztériumi tisztviselőkkel szemben, mintsem majd a rektoroknak kell és a főigazgatóknak egymás közt keményen megvitatni, hogy ki mire kapja a pénzt. Ha pedig az a célunk, hogy legyen nyilvános, legyen versenyhelyzet, legyen kontroll, akkor a bizottságnak ez az összetétele ezt sokkal jobban fogja biztosítani.
Én remélem, hogy miniszter úr el is fogja fogadni a bizottsági előterjesztést a Kormány nevében, és ebben az esetben a szabaddemokraták igennel fognak szavazni erre a nagyon fontos törvényre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
