SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A felsőoktatás átalakításának két tudatos politikai eszköze van, a törvény és a fejlesztési koncepció. A most előttünk levő törvényjavaslat ezen utóbbinak az eszköze, vagy amint hallottuk, stratégiai forrása. Ez a stratégiai forrás több összetevőből áll. Egyrészt állhat anyagi erőforrásként, másrészt rendelkezhet a szellemi erőforrások számára forrásként, harmadrészt - ha működésében problémák merülnek föl, vagy céljai nem tisztázottak - működhet akár gyógyforrásként is.
Ez a probléma akkor szerepel, és akkor jön elénk, amikor felsőoktatási törvény hiányában, felsőoktatás-politikai célok nélkül akarunk valamilyen forrást használni. Stratégiai célok nélkül a stratégiai forrást fölhasználni nem érdemes, és ebben az esetben működhetnek ezek a fajta anyagi források mindössze gyógyforrásként.
Tudnunk kell azt, miről is döntünk ennek az alapnak a kapcsán, és milyen felelősségről beszélhetünk az alapról. Mindannyian tudjuk, hogy az alap két forrásból tevődik össze: egyrészt a Világbank kölcsönéből, másrészt pedig a központi állami költségvetésből. Mind a közpénzek felhasználásának, mind pedig a világbanki kölcsön szempontjából a legfontosabb hangsúly a hatékonyságra kell, hogy vonatkozzon. Hiszen ezt az összeget - miután hitel formájában jutunk hozzá -'96 és 2004 között vissza kell fizetnie az akkori, a jövendő kormánynak.
Ez tehát a tét, és ezért kell a pénz elköltésének a szempontjául, alapjául szolgálnia a hatékonyságnak.
Az elkülönített állami pénzalapok működését törvénnyel kell szabályozni - tartalmazza az Áht. A FIDESZ szerint a magyar felsőoktatás szempontjából is és az egész államháztartás szempontjából is modellértékű a FEFA körüli elképzelések vitája. Ennek oka az, hogy a FEFA a modern ágazati politikaformálás szervezete lehetett volna, amely modellként szemlélteti, hogy a felsőoktatás közvetlen irányításából való állami kivonulás és a finanszírozás szűkülése idején is lehet hatékony és sikeres politikákat elindítani.
Miért lehet számunkra modellértékű a FEFA mint szervezet? Ehhez el kell mondanom, hogy a FIDESZ az alapokat általában differenciáltan ítéli meg. Egy részük csupán ágazati érdekcsoportok nyomására elkülönített plusz pénzforrás, amelyek az osztogatáson kívül speciális feladatot nem látnak el. Mivel kimentik az állami költségvetésből a pénzt, szűkítik az ellenőrizhető, egységes költségvetés bázisát, és mindenféle, az átfogó kormánypolitika gyengüléséhez vezethetnek.
Az alapoknak egy másik típusa, amelyet két főbb ok hív szükségszerűen életre, a következő. Egyrészt a nagy közszolgáltatások szétaprózódása, profiljuk egyre áttekinthetetlenebbé válása, másrészt a mindenkori kormányzat azon szándéka, hogy az egyre áttekinthetetlenebb közszolgáltatások napi, direkt politikai irányítását feladja, és az önállóvá tett intézmények működését központi prioritások, célrendszerek alapján, pénzosztó alapokkal koordinálja, befolyásolja. Ez, a FEFA az utóbbi cél érdekében jött létre, s így működésének ismerete egyben a Kormányt, illetve a művelődési kormányzatot értékeli, minősíti.
Véleményünk szerint ez az alap rajta kívül álló okok miatt feladatát legfeljebb közepesen tudja betölteni. Megújuló erőfeszítéseik ellenére az alap vezetői nem kaptak a pénzosztás szempontjait meghatározó kormányzati koncepciót. A kormányzatnak három év alatt egyetlen hivatalos felsőoktatási koncepciót sem sikerült előterjesztenie. Az így működő alap csupán munkatársai szakértelmére támaszkodva osztotta a pénzt, és így nem volt értelme a pénzek felhasználását ellenőrző, az utólagos véleményeket kiértékelő, értékelő mechanizmusok kiépítésének sem. A FEFA így szinte puszta pótköltségvetéssé vált.
Azt hozzá kell tenni, hogy véleményem szerint az intézményekbe lekerült források minden valószínűség szerint az állami tervezésnél jobban hasznosultak, de nem történt meg a széttagolt, pazarló intézményrendszer integrációja. Tehát a FEFA létrejöttének legfontosabb indoka időközben elhalványult.
A FIDESZ-nek a FEFA szervezeti és működési átalakítására tett módosító indítványai ugyan nem pótolhatják a kormányzati felsőoktatás-fejlesztési koncepciót és annak prioritásait, de növelni szándékoznak a jórészt világbanki hitelből működő alap ellenőrzöttségét. Itt kitérnék néhány módosító indítványunkra.
Álláspontunk szerint három célra érdemes leszűkíteni az alap működését. Ezek a következők: az oktatás és kutatás közötti integráció elősegítése, a hallgatói létszám növekedésével kapcsolatos infrastrukturális fejlesztés, és a harmadik egy-egy régió felsőoktatási intézményeinek, illetve kutatóintézeteinek együttműködését szolgálná.
Ezeket a célokat kellene megvalósítania az alap forrásainak. A célok megjelennek a törvényjavaslatban, a törvényjavaslat 1. §-ában, és a célok is felsorolnak ilyeneket, de véleményünk szerint ott túlzottan sok cél szerepel, ami nem segíti elő, hogy ezekre a területekre koncentráltan lehessen odafigyelni.
Itt két megjegyzést azért hadd tegyek. Az egyik az, hogy kevés-e ez a pénz, hogy valóban egymilliárdról van-e szó? Nem egymilliárdról van szó, az előbb elhangzottakkal ellentétben, hanem ennél jóval több pénzről. Egy négyéves ciklusban 66 millió dollárról és plusz a magyar állam által a költségvetésből hozzátett 5 milliárdról van még szó. Ha ezt durván összeszámoljuk, akkor ez évente 3-4 milliárd forintot jelent ennek a területnek, tehát nem csupán egymilliárdról van szó.
(19.30)
A másik, amit még hozzá kívánok tenni, hogy a hallgatói létszám növekedett, és ez egy támogatandó folyamat, támogatandó cél - a mi véleményünk szerint is. A hallgatói létszám kevés volta, az európai rangsorban való elhelyezkedésünk pedig csupán a dolgok egyik oldala, hogy ez kevés - és az én megítélésem szerint is kevés -, de van a dolognak egy másik oldala: ez pedig a diplomák oldala. A diplomák oldalán, a diplomák tekintetében már nem állunk ilyen rosszul az európai statisztikákban.
A mi módosító indítványaink közül négy területet jelölnék meg.
Az egyik, hogy véleményünk szerint szükség van az alap működésének egyik külső szervezet által való ellenőrzésére, és ennek az ellenőrzésnek az értékelése folyamán a véleményét egy nyilvános jelentésben a közvélemény elé kell tárni.
A másik ilyen, a bizottság összetételére vonatkozó kitétel lenne, hogy véleményünk szerint a gazdasági szférát, a felhasználási szférát szükséges lenne bekapcsolni ebbe az elosztó szerepet vállaló kuratóriumba, hiszen a pénzügyi-gazdasági szféra szerepének beépítése a nyugat-európai tapasztalatokkal is alátámasztható lépés, amelyet azonban nem vagy aligha lehetne hosszabb távon az ágazati minisztériumi delegálással megoldani. Ezért tartjuk jó megoldásnak mind a gazdasági érdekképviseletek, mind pedig az ÉT munkaadói oldalának a bevonását erre a területre. Nem menedzserek szerepeltetése, hanem olyan szakembereké szükséges, akik, mondjuk, a szellemi erőforrások fejlesztésében érdekeltek.
Ugyanehhez a részhez kapcsolódik még az a - mindannyiunk által elmondott - probléma, hogy a parlamenti bizottság részt vegyen-e ebben a körben vagy sem. Itt inkább csak az indokokra szeretnék kitérni - hogy ezzel ne maradjak adós.
Tulajdonképpen a végrehajtó hatalmi szféra javaslata hozta létre minisztériumi rendelkezési joggal az alapot, és ez a mi hozzáállásunk szerint a hatalmi ágak megosztásának alkotmányos elveivel szembe megy. Nekünk ugyanis az lenne a feladatunk, hogy törvényhozóként ellenőrző szereppel biztosítsuk a végrehajtásban megjelenő problémákat, értékeljük ezt a munkát. A végrehajtásban való működést, tehát a kormányzat ilyen irányú szerepét tulajdonképpen az ilyenfajta közreműködésünk garantálhatná - úgyhogy ezért sem javasoljuk a bizottság részvételét ezen alap működésében.
Visszatérnék még az előbbi felsorolásból néhány dologra.
Az egyik az, amit sajnos, nem sikerült módosító indítványban megjelentetni: az újabb pályázatok elbírálása során véleményünk szerint az elnyert pályázatok eredményét is meg kell nézni, azt, hogy egy-egy pályázó az elnyert pályázatok alapján mit valósított meg, elérte-e azokat a célokat, amiket felvállalt. Nekünk az a meglátásunk, hogy bizonyos téren ez nem történt meg.
Egy dolog még, amit utoljára igértem: a bizottság összetételéből az előterjesztők - talán véletlen folytán - kihagyták a művészeti egyetemek rektori székének a képviseletét. Talán ez a bizottsági módosító megoldja ezt a problémát, amelyet a bizottság benyújtott.
Tisztelt Ház! Három kihívás jelenik meg ma a felsőoktatás terén - egymás melletti problémákat vetnék föl.
Az egyik: a nemzetközi akadémiai szférába való bekapcsolódásunk problémaköre. Ehhez az alapból, illetve a felsőoktatási törvénnyel és a költségvetési forrásból a fogadókészséget lehet megteremteni, illetve olyan szervezeteket kell létrehozni, amelyek kapcsolódási pontok a nyugat-európai akadémiai szférához.
A másik ilyen terület: a belső intézményrendszer átalakulása, illetve átalakítása. Itt a régiókra, illetve az univerzitásokra kell gondolni. A probléma akkor jelenik meg, hogyha megvizsgáljuk, hogy az elnyert pályázatok alapján mennyire valósultak meg olyan tartalmi együttműködések, amelyek elősegítik, hogy különböző felsőoktatási intézmények egymáshoz kapcsolódjanak - akár karokként, akár egyetemekként, különböző vidéki, illetve regionális területeken. Itt azt kell elmondanom, hogy se egy debreceni, se egy pécsi, vagy szegedi univerzitás nem valósított meg tartalmi együttműködést olyan tekintetben, hogy teszem azt egy, az egyetemen fölvett kémiaóra a főiskolán elfogadható lenne. Ilyen típusú tevékenységek nem valósultak meg, és ez nem a hatékonyságot és az integrációt segítette elő.
A harmadik problémakör pedig a belső intézményirányítás átszervezése. Itt - visszakapcsolva ugyancsak az előző gondolathoz - azt kell elmondani, hogy a gazdálkodással kapcsolatban az egyetemi adminisztráció nem alakult át. Nem alakult ki egy olyan professzionális irányítás, amely az adott szinteken bevonta volna a helyi önkormányzatokat, a helyi társadalmi erőket, illetve a helyi gazdaság szereplőit.
Ezek azok a problémák, amelyek az alapműködéssel kapcsolatban számunkra fölmerülnek.
Összefoglalva: az itt megjelölt, az alapban megjelölt célok egyrészről túl sokat akarnak - hiszen a rendelkezésre álló 3-4 milliárdnyi forint fölmorzsolódik a sokféle fejlesztési cél megvalósulása során -, másrészről túl keveset vállalnak föl, hiszen nincs fölvázolva az a célrendszer, amelybe illeszkedni tudna, vagy amelyet lére kellett volna hoznia, legalább a jelzés szintjén, iránytűként.
A törvényjavaslattal kapcsolatban: a módosító indítványok elfogadásától tesszük függővé az alap támogatását, de az előbb elmondottak fényében erős fenntartásaimat már elmondtam. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)
