DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Köszönöm az előző elnök úrnak, hogy sorra kerülhettem. Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy az egymásnak ellentmondó felszólalások közepette minden egyes felszólaló megelevenítette azt a szinte kitapintható felelősséget, amellyel e tárgyban felszólalt.
A magam részéről külön meg kell említsem a Független Kisgazdapárt részéről fölszólaló Kávássy képviselő úr, valamint Péli Tamás MSZP-s képviselő úrnak a szinte veretes módon összefonódott, e téma mély talaját jelző nemzetiségi etnikai közegből származó megállapításait.
Köszönöm azt a figyelemfelhívást, hogy fölhívta a figyelmemet Antall József történész úr általam nem ismert tudományos dolgozatára, amellyel feltétlenül meg kívánok majd ismerkedni.
Meghökkentő volt Péli képviselő úr szájából az a rendkívül sommás és szinte hátborzongató megfogalmazás, hogy a meggyalázott többség meggyalázott kisebbsége. S akkor, amikor ezt elöljáróban elmondtam, engedjék meg, hogy kifejezzem a sajnálkozásomat amiatt, ahogyan és ami módon ez a törvényjavaslat a Ház elé került.
S ezek után engedjék meg, hogy elmondjam a legalábbis általam felkészültnek ítélt beszédemet.
(12.10)
Mint emlékeznek, meghallgattuk a Kormány részéről az 5190-es számon benyújtott nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat ajánlását Nagy Ferenc tárca nélküli miniszter úr előadásában. Most, miután túljutottunk az egyes képviselőcsoportok nevében elmondott szónoklatokon is, valamint az általam előbb említett, ellentmondásos, de érzelmileg pozitívan értékelhető felszólalásokon, engedelmükkel megállapítom: mind a Kormány részéről benyújtott törvényjavaslat ajánlása, mind az elhangzott ajánló, módosító szándékú felszólalások figyelmen kívül hagyták azt a történelmi utat, amelyet hazánk, államtérségünk népei, nemzetei az utóbbi évtizedekben sorsvállalásukkal átéltek. Nem vették tekintetbe sem a beterjesztők, sem a vita eddigi résztvevői azt az államközeget, a térség társadalmi és nemzetek közötti állapotát, amelyben élünk. Figyelmen kívül hagyták továbbá déli határaink katonai fenyegetettségét, a gyilkolást, a háborús bűntetteket, a térségben dúló lelki terrort: például a Pozsonyban az FTC-Slovan mérkőzés során történteket, ahol kommandósokkal a magyar pszichét verették meg, céltudatosan, brutálisan, ráadásul időzítve - lásd: a Duna elterelése. És ez nemcsak a felvidéki magyarságnak szólt, hanem a Magyar Köztársaság és a világ minden magyarjának.
Nem mérte föl a beterjesztő, sem az észrevételezők a magyar haza, a magyar társadalom jelenlegi, porózus állapotát, amely az erkölcsileg bukott, de virulens - azóta rafináltan vagyonba, befolyásba átmentett - hatalom bűne.
Ezek után engedjék meg, hogy megemlítsem érveimet.
A honfoglalástól napjainkig, mi, magyarok, befogadó, vendégszerető nemzet vagyunk. A Szent István-i intelem ma is érvényes, a Szent István-i példával együtt - ugyanis a túlzott német követelést győzelmes fegyvereivel verte vissza.
1848-as, 1956-os hőseink, mártírjaink és nemzeti áldozataink neve, névsora - Nickelsburg, Stopfer, Tessmann, Steiner, a Zabos Ádámokról nem is beszélve: magyarosított név - igazolja, aláhúzza hagyományos befogadó hajlamunkat a nálunk menedéket, biztonságot, megélhetést kereső idegenek iránt. Petőfi Sándor, Radnóti Miklós életműve, életsorsa, a csömöri tótok megőrzött anyanyelve, népviselete, kultúrája, vagyoni helyzete itt, az ország szívében, Budapesten, szomszédaink és a világ számára bizonyíték.
Jakab Róbertné, az MSZP országgyűlési képviselője szlovák nyelven szólalt fel e témában, itt, a Parlamentben. Most megragadom az alkalmat, és megköszönöm azt a gesztust, ahogy '48-as eleink nemzetiségi türelmét elismeri, Szemere Bertalan '48-as belügyminiszter érdemeit méltatva.
Az emberiség, a világ számára kincs, érték, mi több: fogalom a magyar zsidó, hisz' ott vannak jelesei az Egyesült Államok atomtudománya élén, a zsidó állam új honalapítása minden területén és a világgazdaság irányításának számos posztján is. Ezt a szellemi és lelki potenciált tehetségén, szorgalmán, öntudatán túl a zsidóság annak a bölcsőnek is köszönheti, melyet a történelmi Magyarország az évszázadok során, napjainkig, itt, Magyarországon számukra biztosított.
Haynau megsarcolta a pesti zsidóságot Kossuth szimpátiájáért. 1866-ban, állam- és nemzettérségben először Magyarországon emancipáltuk a zsidóságot: Ferenc Jóska gesztusként visszaadja a Haynau-féle hadisarcot. Ennek segítségével jön létre a soproni, szombathelyi izraelita tanító- és rabbiképző intézet.
A cigányság társadalmi beilleszkedése a társadalom által tolerált folyamat. Gyorsítása elsősorban a cigányság egyedi és rétegellenállásába ütközik, számos pozitív és negatív jelenség közepette. Napjainkra eljutottunk odáig - jóllehet, tudományos értékelése már korábban, számos alkalommal megtörtént, lásd: Németh László: Kisebbségben -, szükség van magyarságvédelemre is.
Etnikai és nemzeti kisebbségeink az állami jogalkotás szintjén jogosan igényelhetik kisebbségi etnikai érdekeik védelmét, egyenlő lehetőséget kulturális, politikai, gazdasági területen is. Jogos az igényük a közösségi jogérvényesítésre, jogvédelemre. Igényük azonban nem rendezhető és nem kezelhető a térség államainak magatartásától és jogrendszerétől függetlenül. Ha például itt, Magyarországon, államkörnyezetünknél korábban, pozitív diszkrimináció alapján, a cigányság a térséghez viszonyítva időben hamarabb, tehát korábban előnyökhöz jut, az ősidők óta szabadon mozgó, államhatárokat nem ismerő cigányság népvándorlásszerű megjelenése elkerülhetetlen következmény. Ez a jelenség már sehogyan sem lesz kezelhető, különös tekintettel arra, hogy elképesztően torzultak a hazai születési arányok. Ez egyedi példákkal is aláhúzható.
Például választókerületemben az egyik fél: egyetemet végzett cigányember, az önkormányzat családvédelmi előadója, öntudatosan büszke 24 gyermeket szült édesanyjára. A megemlített 3,5 millió cigányt kívánja államilag fizetett munkájával igazolni. Gondolom, neki sincs kevesebb öt-hat gyermeknél, pedig még fiatal ember.
Ebből következik, hogy az a 3,5 millió cigány, amely álmaiban szerepel, a hazai társadalom számára: rémálom.
Végezetül, az általános vitának megfelelően, az előbbieket azért mondtam el, hogy az Országgyűlés, a Kormány rádöbbenjen történelmi, társadalmi felelősségére, és az elhibázott koncepciójú, terjedelmes és önellentmondásos, 5190-es számon beterjesztett törvényjavaslatot mint tárgyalásra alkalmatlant vegye le a napirendről.
Kérem az elnök urat, felszólalásomnak ezt a részét tekintse ügyrendi javaslatnak. Tekintettel arra, hogy ilyen szerencsétlen állapotban vagyunk a téma tárgyalásánál, amikor a Ház határozatképes, akkor kérek majd engedélyt rá, hogy ügyrendi javaslatom megtételére ismét szót kaphassak.
Ügyrendi javaslatom indoklásául még felsorolom, hogy az etnikai és nemzetiségi törvényjavaslat nem tárgyalható a kisebbség és a többség fogalomtár alapján.
Azzal is tisztában kell továbbá lennünk, hogy ellentmondás van például a korábban beterjesztett és még ma sem letárgyalt ombudsmantörvényt illetően, valamint kézenfekvő volna, hogy a szóban forgó törvényt már az új alkotmány szellemében kell a tisztelt Háznak meghozni, ahol már az új alkotmány alapján létrehozott választási törvény keretében történhet. A Magyar Köztársaság ez ügyben egyébként elkötelezettséget vállalt a helsinki záródokumentumban, továbbá kötelező ránk nézve számos nemzetközi jogi rendelkezés, amely az ENSZ alapokmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a párizsi Charta és az európai emberi jogi konvenció elismerésében a Magyar Köztársaságot kötelezi.
Az alkotmányban rögzített elvekkel is ellenkezik a beterjesztett törvényjavaslat.
Ezen túlmenően mind az első, mind a második világháború, Trianon, Párizs, békeszerződések diktátumai Magyarország kötelező magatartását e témában parancsolóan előírják.
A törvényjavaslat elfogadása esetén veszélyezteti a Magyar Köztársaság társadalmi, nemzeti és felekezeti békéjét. Nem igaz, hogy a törvényjavaslat segít a békediktátumokkal elszakított, határainkon kívül élő magyarság sorsán, hiszen nem azonosak az erkölcsi és a jogi feltételek. Ott él olyan ember, aki el sem hagyta a faluját, és a határ háromszor-négyszer átzúgott - vérrel - a feje fölött. Nem azonosak tehát az erkölcsi és jogi feltételek - csak a sok évtizedes kiszolgáltatottság a tény.
Több mint hét évtized igazolja, hogy ez az út nem járható. A győzteseknek, örököseiknek, az alakuló egyesült Európának szembe kell néznie a térségben kialakult tarthatatlan állapottal, hiszen a nemzetiségi ügyek a térségben csak közösen, együtt rendezhetők.
(12.20)
Az első gesztust a hét évtized különféle kedvezményezettjeinek kell először megtenni, különösképpen akkor, ha a kedvezményezettek lépték és törték át először Trianon és a párizsi békeszerződésnek a kötelező előírásait. (Ficzere Mátyás közbeszólása.) Különórán nagyon szívesen, uram. (Ficzere Mátyás: Olvasd!)
